Népsport: Nyilasi Tibor mesterötössel avatta fel a Rohonci úti tribünt

Felpezsdült az élet 1975 októberében az amúgy nyugalmáról híres Vas megyében. Előbb Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára tett látogatást a nyugati megyében, majd a magyar felnőtt- és utánpótlás labdarúgó-válogatott érkezett, az előbbi Szombathelyen, az utóbbi Körmenden lépett pályára. A pártfőtitkár vizitje napokig központi témát jelentett a megyei sajtóban, a Vas Népe címlapján idézte Kádárt: „Jó érezni, hogy azonos, közös célokért élünk és dolgozunk. (…) Akárcsak országosan általában, itt, Vasban is jók, szépek az eredmények. Ennek szívből örülhetünk”.

Szívből örülhettek a szombathelyiek annak is, hogy hatévnyi munka után végre befejeződött a Haladás Rohonci úti létesítményének újjáépítése, a stadion fedett főtribünjét rangos mérkőzéssel avatták fel: a magyar labdarúgó-válogatott Európa-bajnoki selejtezőn fogadta a luxemburgiakat. A vasi székhelyen tétmeccset korábban még nem vívott a nemzeti csapat, így akkor is nagy szó volt a válogatott érkezése, hogy már korábban biztossá vált, a (négycsapatos) jugoszláviai kontinenstornára nem jut ki Baróti Lajos együttese.

Egy lengyelországi (október 8.) és csehszlovákiai (október 15.) barátságos mérkőzés után következett a szombathelyi selejtező, az előbbin Lódzban 4–2-re nyertek a lengyelek (pedig Kazimierz Górski szövetségi kapitány nem számíthatott egyik legjobbjára, a Legia Warszawa legendás középpályására, Kazimierz Deynára), az utóbbin Pozsonyban 1–1-es végeredmény született – köszönhetően annak, hogy Rothermel Ádám kivédte Anton Ondrus büntetőjét. Utóbbi az 1976-os Eb-döntőt lezáró párbajban nem hibázott, hazája az NSZK-t felülmúlva aranyérmes lett.

De egyelőre még 1975 októberében járunk, nézzük meg, miként tekintett vissza saját teljesítményére az akkor 20 éves Nyilasi Tibor, akinek a lengyelek elleni volt a harmadik hivatalos meccse a válogatottban: „Jobb volt, mint Lódzban, de még messze van az igazitól… Nem vagyok elégedett magammal sem, hiszen annál a fejesnél kihagytam egy nagy helyzetet, és többször előfordult, hogy már csak egy védőjátékossal álltam szemben, mégsem tudtam befejezni az akciót. Ezt még jobban kellene csinálni…”

Október 18-i számában már címlapon közölte a Népsport, hogy „Fazekas a jobbszélső, Várady a középcsatár, Pusztai László sérülése nem jött rendbe”. A magyar felnőtt- és utánpótlás-válogatott, no meg a luxemburgi vendégek ekkor már a Hotel Claudiusban tartózkodtak, Baróti a közeli pályán vezényelt átmozgató edzést, és egy nem hivatalos mérkőzés is szerepelt a programban, a Haladás vegyes csapatát 6–1-re múlta felül a nagyválogatott, Nyilasi és Zombori Sándor is két gólt lőtt, Fazekas László és Várady Béla egyet. Pusztait a Videoton csatára, az újonc Wollek Tibor helyettesítette (a székesfehérváriak jó idényt futottak, 1976-ban ezüstérmesek lettek).
A meccsnapon, 1975. október 19-én már legalább egy sorban odafért a Vas Népe címlapjának aljára (a Kádár látogatásának magasztos pillanatait méltató köszönetnyilvánítás alá…), hogy „Ma Szombathelyen: labdarúgó EB-selejtező”, és egy keretes anyagban felvezették a találkozót, amelyben megszólalt a szövetségi kapitány is. „Az oktalan fölényeskedés csak bajt hozhatna, és ezt a labdarúgás mai helyzetében egyáltalán nem engedhetjük meg magunknak. Lendületesen, gyorsan kell játszanunk, mert az öreguras mozgás ellenfelünknek kedvezne” – jelezte Baróti, utalva arra, hiba lenne lebecsülni az osztrákoktól 6–2-es vereséget szenvedő luxemburgiakat.

Lapunk ennél azért részletesebb anyagban harangozta be a mérkőzést, megszólalt Nyilasi is: „Nehéz megtalálni a védekezés és a támadás helyes arányát. Pozsonyban igyekeztem hosszában bejátszani az egész pályát, de gyakran nem értem időben vissza, olykor csak Pollák hátát láttam. Inkább zavartam, mint szereltem. A Fradiban rendszerint támadó feladatom van, a válogatottban viszont magától értetődően a védekezésre is több gondot kell fordítani. Nos, az átállás nem megy zavartalanul. Luxemburg ellen talán könnyebb lesz, mert hazai környezetben, kisebb tudású ellenféllel szemben nyilván több lehetőségem lesz támadni, arra lehet számítani, hogy mezőnyfölényben játszunk majd. Szeretnék minél többször a kapu elé kerülni. Nagyon jó lenne gólt rúgni!” Körmenden közben négyezer nézőt vártak az utánpótlás-válogatott délelőtti meccsére…

Háromezer lett belőle, ennyien látták, ahogy a Gujdár – Godán, Salamon, Kereki, Tóth J. – Kovács B., Farkas, Komjáti – Kelemen, Kovács I., Magyar összeállítású együttes 4–0-ra legyőzte a luxemburgiakat. A vasiak külön örömére betalált Kereki Zoltán is!

Aztán a szurkolók jelentős része autóba ült, és irány Szombathely, a Rohonci út, ahol elkészült a fedett főtribün. Jó állapotú pálya és több mint tízezer néző várta a feleket, olykor még a nap is kisütött. Megnyomta az első perceket a magyar válogatott, Nagy László cselezte magát túl az elején, majd Rab Tibor lövését hárította Zender kapus. A túloldalon Rothermelnek is akadt dolga, Braun két próbálkozását hárította. A 13. percben megszületett az első gól: „Fazekas beadása elsuhant Nyilasi mellett, Pintér rácsapott a labdára, aztán 10 méterről ballal, a kapu bal sarkába küldte a labdát.”

Nyilasi óhaja – jó lenne gólt szerezni – nyolc perccel később valóra vált: „A 21. percben Pintér ezúttal a jobb oldalon futott el, jól adta középre a labdát, s Nyilasi ott termett és közvetlen közelről, mintegy két méterről felpörgette a labdát a bal felső sarokba.”

És innentől kezdve nem volt megállás, egymás után még négyszer ünnepelhetett az ifjú középpályás. „A 32. percben Kovács J. rossz indítása leperdült a balhátvéd Langersről, Nyilasi rácsapott a labdára, és 14 méterről a kapu bal oldalába lőtt, 3–0. A 44. percben Fazekas a jobb oldalról végzett el szögletrúgást, Nyilasi ott termett és tíz méterről fejelte a labdát a bal sarokba, 4–0. Az 57. percben Várady beadását Fazekas elvétette, Nyilasi viszont nem, s 14 méterről jobbal a jobb alsó sarokba bombázott, 5–0. A 67. percben Pintér labdáját Nyilasi kapásból, estében továbbította a kapu jobb oldalába, 6–0.” Betalált az újonc Wollek is – Nagy III beadását fejelte be hat méterről –, és a luxemburgiak szépítése után is betessékelte a labdát a kapuba Várady szabadrúgását követően, csakhogy a partjelző jelezte, az már a Vasas-támadó löketét követően befelé pattant a lécről, és teljes terjedelmében áthaladt a vonalon, így a gól az övé.

Vastapssal díjazta a közönség a megfiatalított magyar csapat teljesítményét, lapunk pedig jelezte, Nyilasi a jók között is a legjobb volt. „Nyilasi ezen a válogatott mérkőzésen 10-es osztályzatot érdemel, öt gólt rúgott és számos alkalommal odakerült még a kapu elé. Minden megmozdulása gólveszélyt jelentett, sok kitűnő labdát adott és mesterien kihasználta helyzeteit.”

Az Európa-bajnokságról lemaradt a válogatott – legközelebb 2016-ban jutott ki kontinenstornára –, de az 1978-as világbajnokságra kiharcolta a részvételt, amelyen a körmendi utánpótlásmeccsen gólt szerző, 1976-ban az év játékosának választott vasi (és később zalai…) kedvenc, Kereki Zoltán csapatkapitányként szerepelt, míg Nyilasi Tiborból korszakos klasszis lett. Sőt, labdarúgó-karrierjük utolsó szakaszában mindketten letették névjegyüket az osztrák bajnokságban, előbbi Innsbruckban, utóbbi a bécsi Austriában.

Szombathelyen Kádár és a luxemburgi válogatott után nem sokkal a Sturm Grazot várták a Kupagyőztesek Európa-kupájának nyolcaddöntőjében. Azóta rég lebontották a stadiont a tribünnel együtt, a Hotel Claudius bezárt, és a Sturm helyett az aktuális harmadosztályú ellenfelekre készülnek a Rohonci úton…