Népsport: Sugar Ray Leonardnak az élete volt a bunyó

Az 1980-as években a profi ökölvívás király kategóriájában, a nehézsúlyban eléggé átlagos volt a felhozatal. Ezzel szemben a váltó-, nagyváltó- és középsúlyban igen erős mezőny állt össze. Még a bokszvilágban kevésbé járatosak is tudják, hogy Sugar Ray Leonard Roberto Duránnal, Thomas Hearnsszel és Marvin Haglerrel legendás négyest alkotott. Rögtön tisztázzuk, Leonard miért ragasztotta Ray keresztneve elé a Sugar jelzőt: kedvenc filmje Martin Scorsese Dühöngő bika című alkotása, amely a nem éppen példás életű középsúlyú bokszoló, Jake LaMotta életét dolgozta fel. Legnagyobb ellenfele Sugar Ray Robinson volt, aki iránti tiszteletből Leonard felvette a Sugar előnevet. Ray Charles zenéjét imádó édesanyja eredetileg a Ray Charles nevet adta wilmingtoni születésű fiának, s ebből lett idővel Sugar Ray.

Leonard héttagú család ötödik gyermekeként született Cicero és Getha Leonard házaspár fiaként. Apja, Cicero a haditengerészetnél bokszolt a második világháború idején, majd Washingtonban talált munkát éjszakai műszakvezetőként. A mama napközben ápolónőként dolgozott egy rehabilitációs otthonban.

Leonard egy rekreációs központban kezdett edzeni, amelyben nem elsősorban olimpiai bajnokok nevelése volt a cél, inkább a gyerekek távol tartása a bűnözéstől. Idővel a marylandi Palmer Park-i központ bunyósai számos trófeát nyertek, nem egyet Leonard, akit adottságai alapján a programért felelelő Dave Jacobs óriási tehetségnek tartott. Tizenöt évesen legyőzte a Washington környékén legjobbnak tartott pehelysúlyút, Bobby McGrudert. Leonard később így emlékezett: „Az ellenfele aznap este visszalépett, és valaki azt mondta, van itt ez a srác, én pedig azt mondtam: »Persze, megküzdök vele, és nemcsak megvertem, hanem ki is vertem belőle a szuszt. Ez volt a kezdők elleni bunyók vége a számomra. Addig csak egy éve bokszoltam versenyszerűen, de azután már a nyílt osztályban harcoltam.«”
A legendás edző, Emanuel Steward így emlékezett a kezdeti időszakra: „Először 1972-ben láttam a cincinnati keleti olimpiai selejtezőn. Még csak egy babaarcú kis srác volt, és a nála sokkal idősebb Greg Whaley-vel küzdött. Ray akkora show-t csinált, hogy mindenki azt kérdezte: »Honnan jött ez a kissrác?«”

A kisváltósúlyú amerikai remekelt Montrealban (1976), a játékok alatt sztár lett Amerikában, ezért (is) azt hitte, olimpiai sikere szerződéseket hoz: kongresszusi ösztöndíjat kapott, az volt a szándéka, elvégzi a Marylandi Egyetem kommunikációs szakát, majd jogi diplomát szerez. Csakhogy nyilvánosságra került, hogy volt barátnője, Juanita havi 156 dollár segélyt kért, Leonard nyakába apasági pert akasztottak annak ellenére, hogy sohasem tagadta, tőle van a gyerek. „Amikor a per híre elterjedt, sok támogatást elvesztettem, ráadásul Juanitát megfenyegették.”

Anyagiak híján az egyetemi álmok elúsztak, munka után kellett néznie. Erre így reagált: „A bunyó volt az egyetlen, amelyben nem kellett a nulláról indulnom, elég ismert voltam.”

Sugar Ray Leonard profinak állt, első meccsét 1977. február 15-én vívta, alig több mint két év elteltével 1979 novemberében a Bokszvilágtanács (WBC) váltósúlyú vb-címéért a Puerto Ricó-i Wilfred Benítezt győzte le, a Las Vegas-i Caesars Palace-ban a 15. menetben TKO-val. Második címvédő meccsén a 71 győzelemmel és egy vereséggel álló panamai Roberto Durán kihívását elfogadva Montrealban (1980. június 20.) lépett ringbe. A találkozót megelőzően a panamai ordenáré módon szidta ellenfelét és felmenőit, a címvédő ettől nem tudta magát függetleníteni, és odaállt verekedni. Egyhangú pontozással vesztett. Az öt hónappal későbbi visszavágó még az első összecsapásnál is nagyobb visszhangot váltott ki. Leonard már hideg fejjel bunyózott, azt csinálta, amit tud: villámgyorsan elmozgott, közbeütött, majd eltűnt, elérhetetlenné vált az egyébként mázsás ütései miatt a „Kőöklű” becenévre hallgató Durán számára. A panamai felháborodott, hogy ellenfele nem vállalja fel a nyílt ütésváltást, ezen olyannyira frusztrált állapotba került, hogy a 8. menetben hátat fordítva ellenfelének csak azt ismételgette: „No Mas!”, azaz „Nem kell több!” A boksztörténet egyik legkülönösebb mérkőzése volt az 1980. novemberi New Orleans-i. 

A nagy négyesből a Hitman, azaz az Ütőember, Thomas Hearns következett, aki a WBA bajnokaként lépett ringbe. Ismét Las Vegas volt a helyszín (1981. szeptember 16.), a magas ellenfél sok gondot okozott Leonardnak, annak ellenére, hogy kétszer is megrendítette. Mégis a 12. felvonást követően a Hitman vezetett, Leonard edzője, Angelo Dundee – aki nem mellesleg Muhammad Ali trénereként vált ismertté – meg is jegyezte. „Kilenc perced van. Elmegy a hajó, fiam, elmegy a hajó!” A WBC bajnoka olyannyira megtáltosodott, hogy a 14. menetben lefiniselte ellenfelét, TKO-val nyert. Évekkel később Sugar Ray Leonard így emlékezett győzelmére. „Tommy Hearns ezekben az időkben elpusztíthatatlan harci gépnek tűnt, úgy gondolom tehát, hogy a felette aratott győzelmem volt pályafutásom csúcsa, hab a tortán.” A Ring Magazine-nál 1981-ben ez a találkozó lett az Év mérkőzése!

A WBC és a WBO nagyközépsúlyú övéért vívott revansukat (1989. június 12., Las Vegas) egy pontozó Hearnsnek, egy Leonardnak adta (113:112), egy pedig döntetlent hozott ki (112:112), tehát döntetlent hirdettek, pedig Sugar a 3. és a 11. menetben is padlót fogott. Ugyanebben az évben (1989. december 7., Las Vegas) Leonard a WBC nagyközépsúlyú vb-övéért sima pontozásos győzelmet aratott Durán ellen, de itt már mindkét bunyós túl volt a zenitjén, és nem is alakult ki látványos csata. Más kérdés, hogy Leonard és Durán három összecsapása a sportág történetének egyik leghíresebb trilógiája.

A kvartett negyedik tagjával, az akkor 33 esztendős Marvin „Marvelous” Haglerrel ugyancsak Vegasban mérte össze tudását (1987. április 6.). Leonard felment középsúlyba, a tét a kategória WBC-trónja volt, Hagler ezt követően többet már nem lépett szorítóba. Sugar Ray Leonard jó védekezésének és gyorsaságának köszönhetően győzött, egy-egy pontozó őt, illetve Haglert látta jobbnak 115:113 arányban, a harmadik viszont egyértelmű Leonard-fölényt jelzett (118:110).

A csodálatos bunyós retinasérülése miatt többször is visszavonult, mégis, kisebb kihagyásokkal 20 éves profi karrier áll mögötte. Utolsó előtti meccsén Terry Norris győzte még le a WBC nagyváltósúlyú vb-címéért 1991 februárjában. Utolsó összecsapásán, majdnem 40 évesen, 1997. március elsején az IBC középsúlyú vb-övéért a Puerto Ricó-i Héctor Camacho ellen lépett a ringbe, és az ötödik menetben technikai KO-val kapott ki. „A boksz az életemet jelenti, muszáj a ringben keménynek lenned, de egyben okosnak is. Hallgatnod kell a tested jelzéseire” – mondta. Camacho és Durán mellett Norristól szenvedett vereséget, Sugar mérlege 36–3–1, 25 KO–TKO. Öt különböző súlycsoportban (váltó-, nagyváltó-, közép-, nagyközép- és félnehézsúly) lett világbajnok! Természetes, hogy karrierjét követően az Ökölvívó Hírességek Csarnokába választották.

Érdemes összehasonlítást tenni, miért is Leonard vitte a legtöbbre a nagy kvartettből: nem volt annyira vad, mint Roberto Durán, sem annyira elpusztíthatatlan, mint Marvin Hagler, korántsem tűnt fizikailag annyira félelmetesnek, mint Thomas Hearns, mégis legyőzte őket. Hogy miért? Tény, megvolt a bátorsága, de inkább ravaszságával, intelligenciájával vette fel a küzdelmet. Ugyanakkor elismerte: „Ezek nélkül a srácok nélkül nincs Sugar Ray Leonard. Az ilyen harcosok, bunyósok és bajnokok kellenek, hogy ne csak a legjobbadat hozzák ki belőled, de a belső énedet is. Nagyon sok minden kell ahhoz, hogy jó legyél. Vannak olyan pillanatok, amikor be van csukva a szemed, teljesen ki vagy fáradva, de még mindig kell menned néhány menetet. Van egy hang a fejedben, ami azt mondja, hogy ezt csináld meg most. És nem mondhatod azt, hogy hadd jöjjek vissza később.”

SUGAR RAY LEONARD

Született: 1956. május 17., Wilmington (Egyesült Államok) Sportága: ökölvívás Alapállása: jobbkezes Súlycsoportja: váltó-, nagyváltó-, közép-, nagyközépsúly Eredményei: olimpiai bajnok (1976, kisváltósúly); profi világbajnok (váltó-, nagyváltó-, közép-, nagyközép-, félnehézsúly); az Ökölvívó Hírességek Csarnoka tagja (1997–)