Kerülni kell a kudarcokat

– Mit érzett, amikor kiderült, a következő mérkőzésén már egy öv is tét lesz, ráadásul a csatára itthon, Magyarországon kerül sor?
– Azt már egy héttel az augusztus közepi, Coelho elleni meccs előtt tudtam, hogy legközelebb már címmérkőzés vár rám, de akkor még a szeptember tizennegyedikei braunschweigi gála volt betervezve. Akkor felmértem, hogy mit is jelent tizenkét menetet vívni, majd picit megijedtem. »Úristen, címmeccs jön, tizenkét menet, össze kell kapnom magam« – mondtam, de aztán megnyugodtam. Tudtam, hogy van még egy hónapom, nyolc menetre már akkor is fel voltam készülve, és biztos voltam benne, hogy ha idegileg összeszedem magam, akkor a tizenkettő sem áll majd messze tőlem. Később kitolódott az időpont, de amikor megtudtam, mindez azért történt, hogy itthon bokszolhassak, nagyon megörültem. Tudom, vannak buktatók a hazai pálya miatt, a teher is nagyobb, de nem annyival nagyobb, mint amennyivel jobban örülök, hogy Braunschweig helyett Debrecenben bunyózhatok.
– Ön szerint melyik nézet a helytálló: Erdei Zsolt korán, későn vagy éppen időben vívja első címmeccsét?
– Már felkészültnek érzem magam a tizenkét menetre, de azt is elismerem, hogy nem a legerősebbek közül kaptam ellenfelet. Kaphattam volna Murray-nél erősebb vetélytársat is, aki ellen szintén felkészültem volna. A dél-afrikai eredményei alapján nem tartozik a legjobbak közé, de borzasztóan kellemetlen vetélytárs. Iszonyatosan szabálytalan, fog, fejel, ráadásul magasabb is nálam, minden tudásomra szükségem lesz, hogy legyőzzem. Arra kell figyelnem, hogy ne zökkentsen ki a saját stílusomból, mert ha meg tudom őrizni a hidegvéremet, és a saját bunyómat tudom bemutatni, akkor nem lehet gond a győzelem.

– Hova helyezi magát a mai félnehézsúlyú mezőnyben?
– A legjobbakat tizenkét menetben még biztosan nem tudom megverni, úgyhogy inkább a feltörekvő ifjúságba sorolom magam. Kicsit hülyén hangzik, hiszen huszonnyolc éves vagyok, de azt hiszem, nyugodtan lehetek feltörekvő tehetség. Még nem vagyok Michalczewski vagy Roy Jones, de megvannak az adottságaim, a tehetségem ahhoz, hogy valamikor az legyek.
– Nem lesz gond a tizenkét menettel?
– A meccseim eddig is fel voltak építve, de az biztos, hogy most az eddigieknél sokkal jobban kell beosztani az erőmet, és kicsit több energiát kell megspórolnom. Meg kell húznom rendesen az ütéseimet, törekednem kell a ritmusváltásokra, és igyekszem jól taktikázni. Az a taktika például nagyon tetszett, amit Hall csinált Michalczewski ellen, lassúkat is ütött, kicsiket is, aztán hirtelen meghúzta a pofonjait.
– Mennyire lehet megbirkózni azzal a teherrel, hogy az ember nem a felvezető programban bokszol, hanem annak a legvégén?
– Nagyon oda kell figyelni erre, mert rak némi pluszterhet az emberre. Ilyenkor van egy kis kudarcfélelem az emberben, én kudarckerülő ember vagyok, ezért nem akarok veszíteni. Igaz, mindent meg is tettem azért, hogy elkerüljenek a bukások. Most is győznöm kell, és győztesen is fogom elhagyni a szorítót. Benne van, hogy belelépek egy nagy pofonba és kikapok, de ha tiszta a fejem, márpedig az lesz, akkor szó sem lehet ilyen fülesről. Minden korábbinál jobban odafigyelek a védekezésre, és nem lehet semmi baj.
– Profiként egyszer már bokszolt Magyarországon, akkor Budapest volt a helyszín, most viszont Debrecenbe kéne menni…
– Nekem meg pulykakast kéne venni… Komolyra fordítva a szót, nekem az a lényeg, hogy otthon, Magyarországon bunyózhatok. Ha valaki kíváncsi rám, és budapesti, akkor autózik értem 250 kilométert, hogy lásson. Persze a nézők jelentős részét a debreceniek teszik majd ki, és ennek roppantul örülök. Sokkal kisebb közönség előtt már rengeteget bokszoltam Debrecenben, és még egyszer sem kaptam ki ebben a városban.