Hidvégi lehet az új király

Desszertnek Erdei Zsolt WBO-interkontinentális bajnok, az amatőr műfaj egykor több ízben megkoronázott zászlóshajója, akit természetesen dörgő vastapssal fogadott a lelátó, majd egy remekbe szabott, nemzeti színű szalaggal ékesített félméteres porcelántigrist kapott a megjelenése miatt hálás rendezőktől, tán hogy egyszer majd Dariusz Michalczewski örökébe lépjen.
A ringben pedig temérdek csemege, legtöbbjük már a szombati finálék jegyében.
A könnyűsúlyra (60 kg) például előzetesen kevesen csettintettek rá, aztán a két évvel ezelőtti junior-vb aranya óta amolyan tetszhalálban bokszolgató Káté Gyula végre a legjobbkor robbantott, friss volt és rendkívül kemény, négyszer is számoltatott Dudás Jánosra, és látványos, közönségszórakoztató bunyóval lépett a döntőbe. Ha két Dudás nem is, egy mindenképpen lesz a szombati programban, amiatt az egy miatt viszont nem győztek álmélkodni a fehérváriak. Tibor, a szeptemberi junior-vb harmadikja igazi őstehetség, Csötönyi Sándor, a szövetség elnöke egyenesen a fiatal Botos Andráshoz hasonlította, márpedig a nyíregyháziak vezetőedzőjéről, nem mellesleg München olimpiai bronzérmeséről még manapság is csak a legnagyobb áhitat hangján beszél a kesztyűk népe. Dudás bokszát látva végre nem sajnálta az ember, hogy erre a versenyre eltörölték a pontkülönbséget tizenötben limitáló szabályt, hiszen élvezet volt nézni a négyszer két percet. Summa summarum: a Káté–Dudás összecsapásra már nagy tétekben fogadnak a Köfém-csarnokban, lapzártakor Káténak volt jobb az odssa, ha hajszállal is.

Balzsay Károly és Szellő Imre is randevút ad egymásnak szombaton, hiszen mindketten megnyerték elődöntőjüket. Egyiküknek sem volt sétagalopp a pénteki fellépés, hiszen a kőszegi Varsányi és a Honvéd Sashegyben bokszoló Stróbl egyaránt keményen odatette magát, bátran belementek a kockázatos szituációkba, a két nagy rivális pedig gondolatban tán már egy nappal később járt.
És amivel kezdeni illett volna: az Eb-bronzérmes Garai Emil és az immár egy éve semmit sem mutató, egykori junior Eb-második Hidvégi György meccse, a péntek nyilvánvaló csúcspontja. Hidvégi a képességei alapján már jó párszor állhatott volna olimpiai, vb- vagy Eb-dobogón – a felnőtteknél mostanáig nem tette. Ehelyett sérülésekkel bajlódott, majd szépen felerősödött 88 kilóra, így nehézsúlyban nevezett az ob-ra. És Garai ellen egyenesen fenomenálisan bunyózott. Több súlycsoporttal lejjebb sincs annyi ütés, annyi tánc, amennyit bemutatott a fehérvári ringben – a címvédő, mostanáig a 91 kilóban egyeduralkodó zuglói fiú eközben statisztaszerepre kényszerült –, a negyedik menet végeztével teljes joggal zúgott a bajnokság eddigi legnagyobb vastapsa.
Távirati stílusban a többi mérkőzésről: pehelysúlyban Kertész négymenetnyi tanársággal nyomatékosította a kétségtelenül nagyon tehetséges szombathelyi Ráthban, hogy az 57 kilóhoz még erősödnie kell; Farkas György végre határozottan és dinamikusan tette a dolgát, aminek két évvel ezelőtti finálébeli legyőzője, Siroki látta kárát; a fiatal Pekanov Tamás remek produkcióval állította meg a volt válogatott Gerebeczet, és klubtársának, Maczik Róbertnek is fejfájást okozhat szombat késő délután; Balog Vilmos félgőzzel is biztosan nyert a sokat fejlődő vasasos Régi ellen; Szűcs pedig – akárcsak csütörtökön – ezúttal sem váltotta meg a világot, talán az aranycsatára tartalékolt.
A tizenkét bajnoki döntőre szombaton 16 órától kerül sor a Köfém-csarnokban.

Mikulás a ringben

Bár a történet már egyéves, de egyrészt, ugye, Mikulás van, másfelől meg rendkívül aranyos. Szóval Balzsay Károly tavaly a pécsi ob-n készült az első meccsére, nem tudván, hogy édesanyja egy kis csoki Mikulást helyezett el a bokszcipőjében.
Amikor felhúzta, furcsállotta, hogy kényelmetlenebb a megszokottnál, de hát nem bajnoki döntő előtt állt, addig (sőt, általában a fináléban sem) meg nem szoktak gondot okozni neki a meccsek, így aztán nem érdekelte különösebben, hogy valami zavarja a mozgásban.
Csak amikor – már a szorítóban – észrevette, hogy gyanús, krémszerű barna folyadék szivárog át a márkás fehér lábbeli szellőzőpórusain, akkor kezdte törni a fejét, mibe is léphetett bele. Eszébe sem jutott, hogy bentről csordogál kifelé az anyai csokoládé.
Nem csoda, hogy a szokásos ismerkedő menetek helyett másodpercek alatt befejezte azt a meccsét. A csoki bejött, kabala mégsem lett belőle. Az idén valószínűleg akkurátus volt a cipővizsgálat.