Balzsay tornádó módjára söpört végig a mezőnyön

Az egyik oldal (a szövetség) súlyos sportszerűtlenségről beszélt, meg hogy a nyilvánosság, meg a sportág tekintélye, hogy legalább jelentett volna sérültet, és a többi. A másik (a Vasas) meg azt mondta, minek erőltesse meg magát a jobbik srác, megsérülhet, elfárad a finálé előtt, majd ott kell virítania. A magam részéről azt mondom: az ügyben valóban a +91 kilós döntő volt a döntő.
Mint ahogyan eljött az igazság pillanata a rázósnak ígérkező aranycsaták között a különösen izgalmas 54, 57, 71 és mindenekelőtt a 60 és a 75 kilós súlycsoportban is. Hiszen fogadkozni és tippelgetni nemcsak lehet, de egyenesen kell is, a lényeg azonban úgyis a szorítóban dől el.
A külsőségek, ha lehet, felülmúlták a péntekieket is, bizarr, kék hajú hölgyek jártak körbe a menetszámot jelző táblákkal, zene, füst, bemutatás, Mikulás a ringben, átlagos profigálák szervezői szégyellték el magukat.

Aperitifnek a kis Bedák, "Pimpa” tette teljessé az idei kollekcióját, és a kadett-vb-ezüstje és az Eb-aranya, továbbá a junior-világbajnoki részvétel után gyorsan felnőttbajnoki aranyérmes lett. Mucsi növelte kettőre a Vasas-aranyak számát, Seressel nagyot harcolt, jellemző, hogy néhányszor Gál mérkőzésvezető sem tudta követni a fiúk mozgását, még ha ebből szerencsére nem is lett nagyobb baj.
A nagyobbik Bedák, Zsolt hajtós, jó kis meccsen visszavágott Oltványinak a tavalyi vereségért, ugyanez nem sikerült viszont Farkasnak a szokásos stílusos bokszát elővezető debreceni Kertész ellen.
Káté Gyula és Dudás Tibor vívta a nap első csúcsmérkőzését. Dudásé lehet a jövő, de a jelen – és ez négyszer két perc alatt egyértelműen kiderült – mindenképpen Kátéé. A 2000-es junior-világbajnok kirobbanó erőben verekedte végig a négy menetet, számoltatott is Dudásra, intették is fogásért a KSI-s fiút – kétség sem férhetett a ragyogó napot kifogó MTK-s címvédő sikeréhez.
Ahogyan azt várni lehetett, Pekanov igencsak megszorongatta Maczikot, aki elsősorban a rutinjának köszönheti, hogy szombat estére négyszeres bajnok lett.
Balog Vilmos ahol indul, nyer. Immár 67 kilóban lett bajnok (egyszer számoltatott is Mészárosra), igaz, a súlycsoportok változása januártól alighanem 69 kilóba kényszeríti. A meccs érdekessége az volt, hogy a kezdés pillanatában jó tízperces áramszünet rémisztgette a csarnok népét, hiszen amúgy is jókorát csúszott az egyébként remekül szervezett program. Nagy József birkózós, brusztos összecsapáson állította le az MTK-s trónkövetelőt, Gregárik Krisztiánt.
És jött Balzsay Károly, és jött Szellő Imre. Az év elején az utóbbi K. O.-val nyert, aztán Balzsay Eb-ezüstérmes lett, majd a Fáy utcai csb-n döntetlenre végeztek. Nos, ezúttal Balzsay megmutatta, ki az úr a háznál, összeszedett volt, koncentrált és kőkemény, a második menettől kíméletlen duplázásokkal növelgette előnyét, és méltán borult a meccs végén edző édesapja nyakába.
Szűcs István problémamentes, kívülről könnyednek tűnő nyolc percben győzött, majd jött, látott és győzött az ob egyik legkellemesebb színfoltját szolgáltató Hidvégi György, aki a harmadik menetben kényszerítette feladásra az így is nagyszerű eredményt elérő Varga Balázst. Zárásként borult a papírforma, miután a válogatott Kurtucz Csaba kiütéssel kikapott Costopoulos Alextől. Ezek alapján érdemes viszont érdemes töprengeni azon, hogy jól jött-e a vasasosnak az ajándékba kapott egy nap vagy sem…

A Meciar-verő

Nincs nagyobb dicsőség bokszberkekben, mint klasszisokkal bunyózni, netán győzni, aztán ahogyan telnek az évek, egyre nagyobb klasszisokat vernek meg, egyre simábban és egyre többször az öregedő öklözők. Az ilyen történetek valóságmagva egyébként majdhogynem lényegtelen is, jó őket hallani, ez az igazság.
A pálmát persze a Kokó Gym edzője, Bunyós Pityu, azaz Szikora István viszi, aki bokszolt Tysonnal és Lewisszal is, más kérdés, hogy korrektül ma sem a legyőzésükről beszél. Az egykori olimpiai, vb- vagy Eb-érmeseket kár is hallgatni, ők természetesen tényleg szépen kaszáltak a ringben, itt legfeljebb az idő előrehaladtával mindinkább megszaporodó elcsalt meccsek száma nő. Már persze a vereség rovatban.
És a legújabb felfedezett: az ember, aki egykor nem csupán összecsapott Vlade Meciarral, de szépen el is verte őt. Na, ez az a történet, amelyet mindenki örömmel el is hisz. A szlovák kollégákat természetesen leszámítva. Arrafelé alighanem Meciar nyert.