Nagy János nem foglalkozik a lélektani teherrel

A Felix-Promotion pillanatnyilag legértékesebb bokszolója győzelme esetén a tizenharmadikról a második helyre ugorhatna előre a világranglistán, vereségnél viszont egy ideig alighanem elfeledheti nagyratörő álmait.– Mennyire zavaró, hogy címvédőként itthon bokszolhat, az emberek mégis legalább annyira érdeklődnek Chacón, mint ön iránt?– Különösebben nem foglalkoztat, igazából nem is gondolkoztam rajta – válaszolta lapunk érdeklődésére Nagy János. – Zavarónak semmiképpen sem mondanám, végül is én vagyok itthon, a közönség nekem szurkol, ebből hátrányom aligha lesz. Chacónról mindenki tudja, hogy nagyon jó, kemény bokszoló, világbajnok is volt, nem csupán szórakozásból jött Magyarországra. De én is ott leszek a ringben, és biztos vagyok benne, hogy Szolnokon jó bunyót mutatunk majd be. Most csak erre tudok gondolni.– Amikor megtudta, hogy az első címvédésekor Chacón lesz az ellenfele, mi jutott először az eszébe?– Először csak Chacón személye. Olyan váratlanul nem ért a hivatalos bejelentés, hiszen a menedzserem, Rácz Félix már jóval korábban említette a terveit. Volt időm felkészülni, miként fogadjam a konkrét bejelentést.– Hét éve egyszer már találkoztak egymással. Emlékszik még az atlantai összecsapásukra?– Elég mélyen megmaradt bennem… Három meneten (akkor még háromszor három percet bokszoltak az amatőrök – a szerk.) keresztül folyamatosan mentem előre, ő elmozgott jobbra-balra, és mindig volt egy látványos, kellemetlen, lentről indított balfelütése, amit a pontozóbírók értékelni tudtak. Ez határozta meg a találkozó menetét, úgy érzem, ezzel tisztán megvert, ezt mutatja a tizenhét–nyolcas pontozás is.– Az olimpia óta eltelt időszakban mennyit változott Nagy János és Julio Pablo Chacón bunyója?– Mindkettőnké elég sokat. Ahogy az ember érettebb lesz, egyre több időt tölt el a bunyóban, tapasztalatra, rutinra tesz szert, ez pedig idővel kicsit átformálja a mozgását az alapállástól kezdve az ütésekig. Ettől függetlenül a harcosság mindkettőnknél megmaradt, a többi konkrétum pedig majd a mérkőzésen kiderül.– Hogyan lehet felkészülni egy Chacón szintű bokszoló ellen? Ô azért nem az a kaliber, mint legutóbbi ellenfele, a második menetben kivégzett Péter Fehér.– Aki be mer menni a kötelek közé, nem szabad lebecsülni. Fehérről sem tudtuk, kicsoda, óvatosan is kezdtem ellene, és amikor észrevettem, hogy lehet ütni, csak akkor nyíltam ki. De az csak hat menet volt, most tizenkettőt kell bokszolni, itt nem lesz elég az akaraterő, ezt a meccset sokkal tudatosabban kell felépíteni.– Ennek megfelelően roppant hosszú felkészülésen jutott túl.– Biztos ismeri azt a mondást, hogy egy címet megszerezni könnyű, megőrizni annál nehezebb. Amikor májusban megszereztem az övet, már tudtam, hogy a következő akadály sokkal nehezebb lesz. Elsősorban edzőm, Klein Csaba nyüstölt, mellette az itthoni kesztyűpartnerek is sokat segítettek, az utolsó fázisban pedig egy lengyel csapattal gyakorolhattam együtt. Úgy érzem, jól sikerült a felkészülés, de hogy ez tényleg így van-e, csak szombaton derül ki.– Telt hát, háromezerötszáz néző, főmérkőzés. Ha minden igaz, ilyen összetételben még nem volt része. Fel lehet dolgozni ezt a terhet?– Úgy gondolom, jobb, hogy ha nem foglalkozom ilyesmivel, mert ha így tennék, nagy teher nyomná a vállamat. A nézőtéren csaknem ezren lesznek, akik valamilyen kapcsolatban állnak velem, remélem, a többiek is nekem szurkolnak, akkor biztos, hogy élőben is sikerül megbirkózni a teherrel.