Michalczewski már felkészült a pofonokra

- Erről én sohasem beszéltem - mondta a korábban hosszú évekig a WBO (Bokszvilágszervezet) trónján ülő Tigris. - Még szeretnék bokszolni.
- Még úgy is, ha tudja mindenki, hogy nagyon nehéz volt ilyen hosszú idő után visszatérni?
- Még akkor is. Egyébként különösen az edzések voltak nehezek. A kesztyűzéseknél már több mint harminc meneten voltam túl, és még mindig nem éreztem a távolságot. Láttam az ütéseimet, és azt gondoltam, sohase leszek olyan pontos, mint voltam. Aztán mégis a helyükre mentek.

- A legutóbbi mérkőzései után úgy tűnt, nagyon megviselték a menetek. Ezen harcok után nem fél az újabb csatától?
- Ezt mindenkinek magának kell tudnia. Öreg harcosként számolok a pofonokkal. Inkább kapok kettőt-hármat a homlokomra, mint hogy kitérnék egy elől is. Az sokkal több erőmbe kerül.
- Nem kellene óvatosabbnak lennie?
- Még sohasem ütöttek ki, és csak néhányszor számoltak rám, bár természetesen kaptam nagy pofonokat. De aki aggódik értem, az mit tesz az olyanokkal, akik harminc meccset bokszoltak, abból tizenhetet elveszítettek, nyolcat ráadásul kiütéssel? Értük kell aggódni, nem az olyanokért, akik szinte mindent megnyertek. Bocsánat, de akkor rossz embernél kopogtatnak.
- Már negyvenkilenc mérkőzésen van túl, csaknem tíz évig volt világbajnok, mi az, ami még mindig a ringben tartja? Nem akar tudomást venni arról, hogy lassan vége a karrierjének?
- Azt hiszem, a boksz egy szenvedély. Sokat készülődtem a pályafutásom utáni időszakra, de az még várhat. A boksz a legnehezebb sportág. Azt a nyomást, ami ilyen kevéssel a meccs előtt rám nehezedik, még a legnagyobb ellenségemnek sem kívánom. A lámpaláz tényleg fájdalmas.
- Ha jól gondolom, az ön által említett szenvedély a bokszoló egész életére vonatkozik.
- Azt hiszem, igen. Az edzésekre, mindenre. Minden alkalom egy versenyfutás. Tudom, hogy a pályafutásom inkább a végéhez közeledik, mintsem a közepén tart. Előbb-utóbb vége lesz. De még minden fiatal bokszolót lefutok, így még szükségem van az ökölvívásra.

- Sven Ottke egyszer azt mondta, a gyengébb bokszolók miatt vicces a mérlege.
- Előfordult, hogy gyengébbekkel bokszoltam, de nem lehet mindig csak a jókkal bokszolni. Ökölvívóként fogalmad sem lehet arról, hogy egy Mickey egér jön veled szembe, a menedzsment feladata az ellenfélválasztás. Rossz bokszolóval sokkal nehezebb meccselni, mint jóval. Ilyenkor a jónak is részt kell vennie ebben a bosszantó játékban.

- Ezek fényében nézve is jónak tartja, hogy a Klicsko fivérek immár magukat promotálják, maguknak szervezik a meccseket?
- Nehéz erre mit mondani. Vladimir kétszer is kiütéssel kapott ki, biztos, hogy ez a lelkét is megviselte. A következő ellenfelétől, Chris Byrdtől például nagyon féltem. Az amerikai sokkal tapasztaltabb lett, mint az első mérkőzésük alkalmával volt.
- Mi a véleménye az idősebb Klicskóról? Most Vitalij a nehézsúly első számú alakja?
- Bokszolóként talán vannak jobbak nála, de ő egy kemény legény. Akkorát üt, mint a lórúgás, és sokat kibír. Az eredményei önmagukért beszélnek. De azt hozzáteszem, a jelenlegi nehézsúlyú világbajnokokat Vitalij kivételével én megverném. Csak ő túl nagy nekem. Ruizt és Byrdöt megverném, és azt a kicsit, Brewstert is. Ôk sokkal egyszerűbb feladatot jelentenének, mint szombaton Fabrice Tiozzo.

- Ön szerint milyen az a bokszoló, akiért érdemes bekapcsolni a televíziót?
- Vagy a jónak kell lenned, vagy a rossznak. Vagy úgy kell tenned, mint Axel Schulznak: mindent elveszítesz, a végén aztán megszeretnek. Csak akkor lehetsz kedvelt a nézőknél, ha mindig önmagadat adod.
- Fél a pályafutása utáni élettől?
- Higgye el nekem, ma csődbe mehetek, de mindenki biztos lehet abban, hogy egyszer visszakapaszkodok a csúcsra. Bennem megvan az ehhez szükséges erő, bátorság és ambíció.
- Elismeri, hogy mindent a boksznak köszönhet?
- Azt hiszem, igen. De azt azért ne feledjük, hogy nagy eredmények elérésére csak nagy emberek képesek. Sok világbajnok van, igazi champion azonban kevés. Én kivételes ember vagyok, több mint húsz világbajnoki címmérkőzésem volt. Azt hiszen, én champion vagyok. Aki tíz évig világbajnok, nyugodtan nevezheti magát annak.