Kicsit már sok a türelemből

Hordott már a hátán a föld vidámabb világelsőt. Pedig a ringből még fülig érő szájjal jött le Erdei Zsolt, aztán szembesült a hírrel, hogy sokan, főleg odahaza, a képernyők előtt, az argentin Hugo Hernán Garayt látták jobbnak.
- Nem voltam úgy feldobva, ahogyan kellett volna - mondja rendkívül nyugodt hangon egy héttel a hamburgi címvédést követően a népszerű Madár. - És a reakciók, nem pedig a belső érzéseim miatt.
- Miért? Mit érzett belül?
- Megkönnyebbülést, azt, hogy nagy csatában nyertem, legyőztem ezt a kellemetlen palit, okosnak, higgadtnak és megfontoltnak éreztem magam a szorítóban. Ennyit.

- Ettől önmagában még valóban nem kellett volna elkenődnie.
- Ma már én is tudom, hogy a legfontosabb a hit, az önbizalom, hogy a saját gondolataid legyenek a meghatározóak, mások ebben ne tudjanak befolyásolni. Mert szép sorban jöttek azzal, hogy megvertek, tompa voltam, és egy pillanatra már én is kezdtem elhinni, hogy így van. Belül tudtam, hogy nem, de mégis.
- Érdekes, hogy a szakmabeliek és a laikusok szerint is nyert, ha az illetők a helyszínen nézték végig a meccset, ugyanakkor veszített, ha a televíziók előtt.
- A tévé ezek szerint elsőre nem azt adta vissza, ami történt. A legjobb példa idősb. Füzesy Zoltáné, aki a meccs után a Magyar Nemzetben még a kételyeinek adott hangot, aztán pénteken felhívott azzal, hogy a tanítványaival a TF-en kielemezte videóról a mérkőzést. Azt mondta: nyugodjak meg, lényegesen többet találtam, tényleg én győztem.

- Ettől még a pontozóknak sem lesz soha videójuk.
- Nem lesz, de én is csak arra akarok kilyukadni, hogy egy ökölvívó-mérkőzést több szempont alapján lehet nézni és megítélni.
- Például?
- Ha a tisztább és pontosabb bunyóra hegyezzük ki a meccset, simán nyertem, ha az agilitásra, a több elindított ütésre és a rámenősségre, akkor nem. El kell ismernem, ezekben Garay jobb volt. Viszont a boksz aranyszabálya nem ez, az felém billenti a mérleg nyelvét.
- Mindenesetre fizikailag és pszichésen is lesz mit kipihennie. Meddig is?
- Úgy volt, hogy ha a Garay meccs nem okozott nagyobb nehézséget, május hetedikén Bochumban bokszolok. Nem kell meglepődni: nem fogok. Június-július a valószínű időpont.

- Azt rebesgetik, végre egyszerűbb ellenfelet kap, olyat, amilyenekből a nagy Michalczewski bokszolt vagy tízzel.
- Én nem tudom, de nem kötelező címvédés következik, azaz az Universum választ valakit az első tizenötből. Mindegy, kit, hiszen most sem a formámmal volt baj, hanem azzal a nekem nem fekvő stílussal, amit az argentin képviselt.
- Amerika még várhat?
- Egyfelől igen, szerintem pár meccsem még lesz, amíg az óceánon túl is kesztyűt húzok a vébéövért, ugyanakkor most éppen egy hétre ki kell ugranom Las Vegasba.
- Milyen ügyben?
- Sdunek edzővel legutóbb szemtanúi voltunk egy balesetnek, a vád fizeti az utunkat, tanúskodnunk kell. Ha már így esett, viszem a kedvesemet, Arabellát, és szeretném megkeresni az odakint dolgozó barátomat, a volt tornász Supola Zolit is.

- Sdunekkel aligha van gond, mégsem tűnik úgy, hogy az Universum kiemelt figyelmet fordítana Erdei Zsoltra.
- Én is úgy érzem, hogy nem az érdemeimnek megfelelően futtatnak a németek, de bízom benne, hogy a távlati terveikben már a valós értékemen szerepelek. És itt nem elsősorban a pénzről van szó, néha kicsit lenézve érzem magam. Persze lehet, hogy nincs így.
- Ettől még a Tigris-gála plakátjára igazán felférhetett volna.
- Ha már én voltam a klub egyetlen hivatalban lévő férfi világbajnoka, nem? De erre azt mondom: türelem. Más kérdés, hogy már évek óta ezt mondogatom…
- Közben azért szerzett egy övet magának.
- Persze, és nem is akarom, hogy szomorú legyen az összkép, nem keserű a szám íze, igenis boldog ember vagyok, büszke arra, amit eddig elértem. Csak hát mindig azt sulykolom magamba, hogy a világ legjobbja lehetnék, ha a mérkőzések legvégén nem lenne az a fránya utolsó két menet. Igaz, Fritz Sdunek erre csak annyit mondott: te csak ne csinálj ebből gondot, így is te vagy a világ legjobb félnehézsúlyú ökölvívója.
- Higgyen neki!
- Igyekszem, tudom, hogy egyszerűen határozottabbnak kell lennem, nem a boksztudással vannak itt a bajok. De azért ott nem kellene tartanom, ahol a klubtársam, Felix Sturm tart, aki a minapi győzelme után magabiztosan olyanokat nyilatkozgatott a televízióban, hogy a nagy Bernard Hopkinsszal akár annak a nappalijában is összecsapna. Ez azért nem lenne az én stílusom… ---- F ---- &