Balzsay Károlynak mégaz edzések a fontosak

- Eddig azt kapta a profi boksztól, amire számított?
- Ha nem is azonnal, egyszerre, lassanként feltétlenül - válaszolta érdeklődésünkre Balzsay Károly. - Az elején kicsit másra számítottam, rázósabb volt, azt hittem, hamarabb fel tudom venni a ritmust. Aztán amikor sikerült, átálltam, és már tudom, mi, miért és hogyan működik.
- Mennyiben volt más az új világ?
- Először abban, hogy nagyon messze volt. Mármint Németország. Ráadásul eleinte egyedül voltam. Amikor kijött Tücsi (Reubl Tünde, Balzsay Károly barátnője - a szerk.), már könynyebb volt, lett lakásunk is, én meg szép lassan belerázódtam a németországi életbe. Borzasztóan kemény edzések vannak, meg kellett tanulni, hogy hétről hétre, napról napra miként kell beosztani az energiát. A profiknál nem csupán a menetek hosszabbak, más az edzésrendszer és az edzéselmélet, lelkiekben erre is készen kell állni.
- Lelkizős típus?
- Inkább azt mondom, nem szeretek egyedül lenni. Az elején borzasztóan hiányzott Tücsi és a családom, aztán amikor a barátnőm kijött, száznyolcvan fokos fordulatot vett az életem. Megkönnyebbültem, jobban mentek az edzések, mindent simábban elviseltem, jól éreztem, és most is jól érzem magam.
- Nem volt furcsa, hogy amíg az amatőrversenyeken már a második fordulóban is klasszissal találkozott, addig itt még a hetedik meccsén is olyan ellenfelet kapott, akit már öt éve is megvert volna?
- Viszont az edzéseken olyanokkal bokszolok, mint anno az olimpiákon vagy a nemzetközi tornákon. Akik ellen hajdan a két-három pontos győzelmekért is oda kellett volna tennem magam. Ráadásul egy héten négyszer… A felkészülésem mindig olyan, mint egy háromhetes verseny. Semmi finomkodás, a legjobbat kell kihoznom magamból.
- Akkor a tréningek most még fontosabbak, mint a meccsek?
- Feltétlenül. Az első évben a felkészülés a nehezebb, a meccs könnyebb, mindig olyan érzésem van, hogy végre vége a kínzásnak, jöhet az élvezet. De ez hamarosan úgyis átfordul. A mostani ellenfél már közelített a normálishoz, nem csak egy vagy két menetet kellett bokszolgatnom. Igazából azért volt fárasztó az elmúlt időszakom, mert volt négy mecscsem, köztük meg négy felkészülés. Ebben fáradtam el, nem a négy meccsben, és ezt Sdunek edző is tudta, azért volt ideges, amikor le akarták kötni az ötödiket is.
- Akkor sem Sportlight-gálán bokszolt volna…
- Inkább tőlük kellene megkérdezni, miért universumos eseményeken bokszolok. Talán látnak bennem olyan pluszt, ami miatt megérdemlem. A papírokra Dietmar Poszwát írták be menedzseremnek, ez így is van, találkoztunk is néhányszor… Láttam már itthon olyan cikket, hogy Balzsay, a hamburgi kedvenc, voltam a ZDF-en is, ahol Madár segített riportot készíteni velem, úgyhogy nem panaszkodom.
- Hogyan áll a német nyelvvel?
- Barátkozunk. Sokat megértek belőle, de a szókincsem még hiányos, lassan, bátortalanul válaszolgatok, még nem olyan jó a helyzet.
- Azért még van legalább két éve megtanulni.
- Annyi mindenképpen, de remélem, több is, és nem csak addig leszek itt bokszoló.
- Hogyan néz ki a következő időszaka?
- Az év vége felé talán már tíz menetet is bokszolhatok, a jövő tavasszal pedig talán meglesz az első címmeccsem is.
- Hallani, hogy Magyarországon, például Szegeden.
- Akkor már nem csak én hallottam. Valamilyen okból Mezei Ricsi (Mezei Richárd, a Pick-Szeged beállósa, Szeged város sportigazgatója - a szerk.) szereti nézni a bunyómat, és még az athéni olimpián megígérte, ha eljutok odáig, elintézi, hogy Madár után én is bokszolhassak valamilyen övért Szegeden. Ha jövő tavasszal erre sort keríthetünk, nagyon boldog leszek.