Kilencedszer is megvédte profi világbajnoki címét Erdei Zsolt

Egyetlen üres hely sem volt már a Freiberger Arena – a küzdőtéri területtel együtt – 4500 szurkolót befogadó nézőterén, amikor Tito Mendoza – fején szalmakalappal – és Erdei Zsolt – természetesen a Szállj el, kismadár dallamára – bevonult a szorítóba. A WBO félnehézsúlyú világbajnoki öve, magától értetődően „Madár” tulajdonát képezte, s a Drezdába elzarándokló több mint száz magyar szurkoló biztosra vette, ott is marad.

Az egy fejjel magasabb panamai balegyenesekkel próbálta távol tartani magától Madárt, sikertelenül, mert már az első menetben célba értek a magyar balegyenesei, sőt jobbhorgai is. A másodikat bármelyiküknek odaadhatták a pontozók, a harmadik megint Erdeié volt.

A negyedik maga volt a rémálom. Mendoza váratlanul rést talált Erdei páncélzatán, a „Rakéta” robbant, egy jobbegyenessel rettenetesen orrba vágta a világbajnokot, majd utána meg is sorozta, egy végtelenül hosszú pillanatra lepergett lelki szemeink előtt életünk filmje – valószínűleg Madárnak is… –, de honfitársunk szerencsére valahogy túlélte a krízist.

Az ötödikben a közönség – nemcsak a magyarok, hanem a németek is – fergeteges „Zsolti! Zsolti!” biztatásban tört ki, megérezvén, hogy az Universum frontemberének szüksége van a lelki többletre. És a bajnok hozta is a menetet, majd a hatodikban olyan balhorgot vitt be Mendozának, hogy attól a berlini fal is teljesen leomlott volna, de a panamai állta a sarat.

A kilencedik is Madáré volt, meg a tizedik is, és ehhez nem is kellett honfiúi elfogultság. Ekkor úgy számoltunk, hogy hét háromra vezet Erdei, azaz már legfeljebb akkor veszíthet, ha kiüti a panamai. A tizenegyedikben ettől nem kellett tartani, habár valószínűleg Mendoza nyerte meg a három percet, az utolsót viszont Erdei, jóllehet a colos panamai önmagát ünnepelte a valóban szoros mérkőzést végén.

A német pontozó, Manfred Küchler Madárnak adta a meccset 116:112-vel, Ulysses Grant, az amerikai 117:111-gyel Mendozának (agyrém…), végül a belga Andre von Grootenbruel 117:111-e biztosította a 2:1-es, megosztott pontozású címvédést.