Hatton–Pacquiao szupercsata – mondd, te kit választanál?

Vágólapra másolva!

2009.05.02. 10:30

Címkék

Nézzük a száraz tényeket: Manny Pacquiao–Ricky Hatton mérkőzést rendeznek magyar idő szerint vasárnap hajnalban, a helyszín Las Vegas. Ahogy mostanában dívik, az esemény szupermérkőzés, s hogy a ringben is kézzel fogható tétje legyen a csatának, az IBO kisváltósúlyú öve forog kockán.

Fotó: Reuters

Pacquiao (balra) és Hatton meccsén nagy csata várható

Fotó: Reuters

Pacquiao (balra) és Hatton meccsén nagy csata várható

Ne érzékenyüljünk el, a profi ökölvívást legkevésbé az érzelmek vezérlik – a dicsőség jelképét, a világbajnoki övet csaknem 20 ezer néző előtt a ringben adják át, az előre kialkudott pénzt a bank légkondicionált hűvösében –, de ha szakmai szempontból is egymásnak eresztenénk két bunyóst, az Manny Pacquiao (48–3–2, 36 K. O.-T. K. O.) és Ricky Hatton (45–1–0, 32) lenne. Persze lehet finnyáskodni: a súlycsoportoktól és szervezetektől független ranglistákon első Pacman még csak-csak, de hogy Hatton hogyan kerül a képbe? Nos, azért van annak bukéja, ha egy bokszmeccs egyik résztvevője igazi verekedő…

Végre egy olyan csata, amikor az egyik résztvevő nem a nyugdíjból vagy hosszú, passzív időszak után tér vissza: Pacquiao 2008-ban háromszor bokszolt, míg Hatton kétszer. Igaz, kettejük indíttatása merőben ellentétes előjelű volt. Míg a 30 éves brit a 2007-ben Floyd Mayweather jr.-tól elszenvedett veresége után visszatért, addig a Fülöp-szigeteki bokszoló dicsőséges hadjáratának újabb állomásait élte meg. Hatton váltósúlybeli vereségét követően lefogyott kisváltóba, Juan Lazcanót és Paul Malignaggit győzte le – az utóbbi elleni sikerhez nem kellettek pontozók. Pacman márciusban a mexikói Juan Manuel Márquez ellen nyert szenzációs mérkőzésen még nagypehelysúlyban, aztán következett David Diaz már könnyűsúlyban, s végül decemberben Oscar De La Hoya váltósúlyban, de egyikőjük sem tudta megakadályozni Pacman imponáló győzelmét.

S ezért vagyunk bajban, ha meg kell jósolni a győztest. De La Hoya már nem volt a régi, Diaz kimondottan feküdt az összességében öt(!) súlycsoportban is világbajnok Pacquiaónak, a Márquezzel szemben aratott győzelem lehet az értékmérő – de az több mint egy évvel ezelőtt volt, s ami fontosabb, a De La Hoya elleni mérkőzéshez képest három súlycsoporttal lejjebb, nagypehelyben. Hatton meg saját kategóriájában, a kisváltóban nyalogatta sebeit. Az akkor Manny Pacquiaóhoz hasonlóan a világ legjobbjának tartott Mayweather ugyan lecsapta a 10. menetben, de azt se feledjük, hogy a váltósúly a már visszavonult ökölvívó territóriuma volt.
Összességében: egy méretre kisebb, de összetettebb tudású, gyorsabb bunyós (Pacquiao) áll ki egy verekedővel, aki állandóan nyomás alatt tartja ellenfeleit (Hatton). Mindemellett a brit K. O.-mutatója 70 százalék, míg ellenfeléé 68. Hogy akkor mennyi esélye van az egyiknek vagy a másiknak a győzelemre? Nehéz állást foglalni. Talán az 50 százalék jár legközelebb az igazsághoz. Azaz fifti-fifti.

Szupercsaták kellenek

Rácz Félix, akit, noha már felhagyott a mérkőzésszervezéssel, a magyarországi profi boksz apostolának is nevezhetünk, úgy véli, a világ az ilyen és ehhez hasonló mérkőzésekre kíváncsi. „Hatton stílusa közönségcsalogató, bunyója nyílt sisakos, bár eléggé kiszámítható. Igaz, folyamatos pressziója az ellenfelekre sokkolóan hat. A súlycsoport neki kedvez, de kérdés, mit kezd Pacman higanymozgásával. Emellett a Fülöp-szigeteki nagyon rafinált és gyors.” Arról, hogy napjainkban miért rendeznek szupercsatákat, a következőt mondta: „Az embereket nem a világbajnoki címek érdeklik, hanem a kedvenceik. A nevek generálják a nagy bevételt, a jegyeladásból a tv-jogdíjakból pedig csinos összeg folyik be. Jelen esetben a Fülöp-szigetekieket nem érdekli, milyen öv forog kockán, ők a hősüket szeretnék látni győztes csatában.” Rácz úgy véli, az alsóbb kategóriákban nincsenek is szupercsaták, maximum szakmai értelemben, az pedig nem egyenlő az eladhatósággal. „Manapság egy Abraham–Pavlik, Dawson–Kessler, Vladimir Klicsko–Haye összecsapás indítja be a szurkolók fantáziáját. Ezek szakmai értelemben és anyagilag is csúcsmeccsek lehetnek. Ellenpéldával élve: Paul Williams, aki váltósúlytól középsúlyig valamennyi kategóriában szinte bárki ellen győzelmi eséllyel lépne a ringbe, nem kell. Hiába kemény, nem lehet vele eladni egy gálát. Szakmailag a kihívó pozícióban lévők és a bajnokok meccsei nagy általánosságban mind érdekesek, de anyagilag maximum ötből kettő. Ennek a ténynek is az az üzenete, hogy szupercsaták kellenek.”

Szóban már megverekedtek

A Las Vegas-i mérkőzést kelet és nyugat csatájaként emlegetik. A meccs bevezetőjeként ezért Bob Arum promóter A dzsungel könyve szerzője, Rudyard Kipling A Kelet és Nyugat balladája című költeményéből olvasott fel, és az irodalmi hangvétel a köszöntő után is megmaradt. Ha nem is szépirodalmi, de irodalmi. Történt, hogy Hatton edzője, Floyd Mayweather sr. rímbe szedve adta elő mondókáját, Pacman múló dicsőségét énekelte meg. Ismerjük el, a bökvers zseniális – ha az öreg, aki rettenetesnek minősítette a brit boksztudását, mielőtt átvette edzéseinek irányítását, a védekezés oktatásában is ilyen jó, akkor Hatton nyer –, a profiboksz.hu-n a magyar fordítás nem kevésbé.
Freddie Roach, Pacquiao trénere úgy véli: „Nekem van a legjobb bokszolóm, aki élete legnagyszerűbb formájában van. Csalódott lennék, ha a mérkőzés három menetnél tovább tartana.”
A legnormálisabb benyomást a Fülöp-szigeteki sportoló tette: „Tisztelem Hattont. Jó srác, s szeretném mindenki figyelmét felhívni arra, hogy személyes konfliktus nincs közöttünk, ez a munkánk.”
Hatton kicsit háborgott, amiért kövér söröshordónak titulálták lépten-nyomon, aztán közölte: „Ismét meghökkentem a világot. Ez az én súlycsoportom, hat évvel ezelőtt hiába tartottak esélytelennek Kosztya Cju ellen, látták, mi történt. Esélytelenül nyerve édesebb a győzelem íze” – nyilatkozta a brit.