Ökölvívás: rivális NOB-párti nemzetközi bokszszövetség alakult

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság hosszú évek óta vívja szélmalomharcát az IBA-val (a korábbi AIBA, a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség), és az olimpizmus történetében példátlan módon már Tokióból és Párizsból, az odáig vezető kvalifikációs folyamatból is száműzte a sportági szövetséget. Az amatőr bunyó ötkarikás részvétele (egy kivétellel 1904 óta műsoron van) sosem látott veszélybe került, miután a 2028-as Los Angeles-i olimpia előzetes programjában már nem is szerepel. Mivel a NOB az idén októberben dönt a pontos 2028-as sportági listáról, időből van a legkevesebb, így aztán épp jókor léptek színre (vagy inkább szorítóba) azok a szakadárok, akik az IBA-val szemben, a NOB, az olimpizmus mellett határozták meg pozíciójukat.

(Mint ismert, a sportág olimpiai helye régóta veszélyben van a nemzetközi szövetség irányításával, átláthatatlan pénzügyeivel, továbbá a bíráskodással kapcsolatos visszatérő botrányok miatt, az aktuálpolitika fényében hab a tortán, hogy több bűnözőt követően 2018 novembere óta az orosz Umar Kremljov az elnök, és a Gazprom a gáláns főszponzor...)

Szeptemberben a NOB úgy fogalmazott: „igencsak aggódik”, miután az IBA rendkívüli kongresszusa elsöprő többséggel újra elnökké választotta Kremljovot. (A nemzetközi szövetség korábbi főtitkárának, Kovács Istvánnak egyebek mellett azért is kellett távoznia posztjáról, mert időnként diszkréten, máskor karcosabban többször is szóvá tette orosz elöljárója diktatorikus vezetői stílusát – az IBA vezető testületének, az igazgatóságnak így is van magyar tagja, a MÖSZ-főtitkár, Tóth Zsuzsanna.)

Nem kell hozzá jóstehetség: jelentősebb reform nélkül úgy kivágja a NOB az olimpiáról az ökölvívást, mintha ott sem lett volna. Így aztán több ország elérkezettnek látta az időt, és megalakította az IBA-tól független új világszövetséget, a World Boxingot. Nem súlytalan nemzetekről van szó, hiszen a végrehajtó testületben ebben a pillanatban az Egyesült Államok (Tyson Lee elnök), Nagy-Britannia (Matthew Holt szövetségi igazgató), Németország, Hollandia, Új-Zélandi, Fülöp-szigetek és Svédország képviselteti magát, a három férfi és három női bunyósból álló sportolói testület pedig két olimpiai érmest – a tokiói bajnok walesi Lauren Price-t és az amerikai szupernehézsúlyú ezüstérmes Richard Torrez Juniort – delegál az ideiglenes igazgatótanácsba.

„A World Boxing a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elismerését fogja kérni, konstruktívan és együttműködve kíván dolgozni egy olyan út kialakításán, amely megőrzi az ökölvívás helyét az olimpiai versenyprogramban” – fogalmaztak a megalakuláskor a WB képviselői, akik – a napnál is világosabb – nyilván mindenről már rég egyeztettek a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal.

Innentől a World Boxing teendője „csak” annyi, hogy minél több nemzetközi szövetséget a maga oldalára állítson. Kicsiben mintha az orosz–ukrán háborút modellezné az, ami ma a világ amatőr bokszában történik: a művelt nyugat testületileg Oroszország ellen lép fel, miközben a világ többi (tegyük hozzá: nagyobb) része minimum kivár, de olyat, amelyben az Egyesült Államok benne van, eszébe sem jut támogatni. Nagyjából ez most a helyzet az ökölvívásban is. Mindenesetre a WB mögött ott áll a NOB, az olimpizmus, amely hiába recseg-ropog, annyira azért talán még van erős, hogy egy renitens sportági szövetségtől megszabaduljon.

Ha 2028-ban ökölvívást akar látni a játékokon (márpedig ennek a WB létrejöttével egyértelműen pozitív üzenete lehetne), a helyzet gyors és szakszerű kezelésére nagyjából fél éve maradt.

A MÖSZ kivár

Nem kérdés, hogy az IBA valamennyi tagszövetségét, így a Magyar Ökölvívó-szakszövetséget is új helyzet elé állítja a World Boxing megalakulása. A hivatalos hazai véleményre ugyanakkor még várni kell, hiszen a magyar sportot irányító szervek álláspontja alapjaiban határozza meg a sportági szövetség további lépéseit is.