Vissza a jövőbe – L. Pap István jegyzete

Miközben a sportág anno tíz csodás aranyérmet is adott Magyarországnak, Londonban három, Rióban kettő, Tokióban mindössze egy magyar ökölvívó húzott kesztyűt – összesen hatan a legutóbbi három nyári olimpián. Ezen a három tornán mindössze négy meccset nyertek, érmet persze egyet sem, erre legutóbb az előző évezred végén Erdei Zsolt volt képes Sydney-ben. Jövőre lesz 24 éve. (Ez a 24 mágikus szám a magyar bunyóban, Gedó György müncheni és Kovács István atlantai győzelme között is ennyi volt, nem mintha ma az olimpiai aranytól nem lennénk az 1996 óta eltelt immár 27 évnél is távolabb.)

Az idei Európai Játékok után mindenesetre már most ott tartunk, ahol Rio de Janeiróban, Hámori Luca és Kovács Richárd kvótája ráadásul nem a bírói-pontozói praktikáknak, a jó sorsolásnak vagy a vak véletlennek köszönhető, hanem kiváló bokszteljesítményen alapul. Ha a Nemzeti Sport a 2013-as amszterdami 1–8 után a címlapján feltehette a kérdést, hogy „Mikor lesz itt futball?”, az elmúlt években sűrűn felvethettük azt is: na de mikor lesz itt bunyó? A szerdai negyeddöntő reggelén a helyszínről tudósító Patai Gergő kollégámnak a fenti kérdésre csak annyit írtam örök optimistán, hogy „Ma”. Boldogan rögzíthetem, hogy így is lett.

Ne feledjük, az amatőr boksz világa vérzivataros éveket él át, vállalhatatlan nemzetközi szövetségi elnökök jönnek és mennek, a NOB fenyegetőleg feltartott mutatóujjal lebegteti a sportág programból való likvidálását, az orosz–ukrán háború már-már a ringben zajlik – idehaza pedig nem is olyan régen majdnem csődbe ment a szövetség. Tényleg csak a bunyósok azok, akikre nem vetül az árnyékból, akik ha szorítóba lépnek (és a pontozók is hagyják...), még megőriztek valamit ennek a gyönyörű és ősi sportágnak a nagyszerűségéből. Mint a kőszegi Hámori Luca és a nyíregyházi Kovács Richárd, akik megharcoltak azért, hogy Párizsban is ott lehessenek. Az előbbi első magyar női öklözőként léphet olimpiai ringbe, utóbbi pedig nem kis elégtételt kapott azért, hogy négy éve a Covid miatt eltörölték a világselejtezőt, amelyen megküzdhetett volna Tokióért. És még lehetnek követőik.

Párizs után vélhetően minden másként lesz a világ ökölvívásában, új nemzetközi szövetség formálódik, a Los Angeles-i műsorban is egyre valószínűbb a sportág jelenléte, miközben a régiből alighanem csak maga a bunyó marad. Egyáltalán nem baj, hogy a mieink produkciója is kezd emlékeztetni arra, amit már-már elfeledtettek velünk az elmúlt évek.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!