Kovács István Los Angelesben már érmeket szeretne

– Annyi minden történt 2025-ben, hogy szinte felsorolni is nehéz. De azért tegyen rá kísérletet…!     
– Nehéz címszavakba foglalni a megválasztásom óta eltelt több mint tizenhárom hónapot, bár az első hetekben csak a tűzoltás meg a romeltakarítás zajlott – kezdte a (közel)múltidézést Kovács „Kokó” István, a ringben egykor olimpiai, amatőr és profi világ- és Európa-bajnok elnök. – Januártól azonban belevágtunk. Közgyűlésből közgyűlésbe estünk, hogy megteremtsük a jogi hátteret a régi világszövetségből, az IBA-ból az újba, a ­World Boxingba való átlépéshez, ami épp akkorra sikerült, amikor a NOB is elismerte a WB-t, így a sportág ott lesz a Los Angeles-i programban. Emellett megváltozott a nevünk Magyar Ökölvívók Szövetségére, új a logónk, a székházunk, lett olasz szövetségi kapitányunk, Emanuele Renzini, felsőoktatási intézményekkel állapodtunk meg, megpályáztuk, megkaptuk és csodálatosan megrendeztük az U23-as Európa-bajnokságot, augusztusban többezres tömeg előtt a Hősök terén megünnepeltük a MÖSZ századik születésnapját, szeptemberben pedig Akilov Pilip révén tizenhat év után végre ismét férfi bunyósunk nyert érmet a világbajnokságon. Továbbá rengeteg nagy cég csatlakozott hozzánk, olyan piaci támogatók, amilyenek korábban nagyon nem voltak jellemzők az ökölvívásra. Én azt hiszem, hogy roppant sikeres évet zárunk, de úgy zárjuk, hogy már a jövő is kezd körvonalazódni.

– Állhat akármilyen stabil lábakon egy szövetség, kellenek az eredmények is, hiszen ez a kirakat, egy sportág megítélése nagyban ezen múlik.     
– Mivel ismerjük a hét férfi és hét női Los Angeles-i súlycsoportot, már ennek tükrében kezdtük el menedzselni a sportolóinkat. Sajnálatos módon két nagy reménységünk kategóriája, Szaka Istváné és az U23-as Európa-bajnok Szira Zsó­fiáé nem olimpiai. A cél egyértelmű: Szakát megnöveszteni, Szirát lefogyasztani. Szerintem Szaka Pistivel nem lesz gond, Szira Zsófival is le kell ülni, meg kell beszélnünk, hogy mit és hogyan tudunk ebben az ügyben lépni. Emellett természetesen Akilov Pilip és Hámori Luca továbbra is felső kategóriás, és magas szintű támogatásban részesülnek, ami reményem szerint a ciklus végére eredményességben is jelentkezik.

– Ez konkrétan mit jelent?     
– Én azt szeretném, hogy legalább négy-hat sportolónk kijusson az olimpiára, ami tizennégy súlycsoportban nem könnyű feladat, ráadásul nemcsak részt venni szeretnénk, hanem érmeket is. Amikor belevágtunk, az első feladat az volt, hogy felzárkózzunk Európához. Ez megtörtént. Most fel kell zárkóznunk a világ élvonalához is. 

– Olyan ökölvívónk viszont még nincs, akire azt tudjuk mondani, hogy garantáltan érmes lesz a következő olimpián.     
– Most még nincs, egyelőre szükségünk van a szerencsére is. Sajnos a liverpooli világbajnokságon és a hazai rendezésű U23-as Eb-n is katasztrofális volt a sorsolásunk, az egyik legnagyobb reménységünknek, a vébén kubait legyőző Kovács Kruzitónak például az Eb legjobb bunyósa jutott, a bolgár Roszenov, aki hétszeres Európa-bajnokként érkezett Budapestre és nyolcszorosként távozott. De talán már Los Angelesre Kruzitó is elérhet arra a szintre, hogy érem­esélyesként beszélhessünk róla.

– Miután az olimpián a nőket számszerűleg felzárkóztatták a férfiakhoz, borzalmasan nehéz kvótát szerezni, de ha valaki szerez, akkor már nem ördögtől való elmenni az éremig, hiszen olyan kevesen vannak egy-egy súlycsoportban.     
– Ez igaz, ám hozzá kell tenni, hogy roppant nagy a konkurencia. Amúgy totális átrendeződést tapasztalhattunk az elmúlt évtizedben, olyan sportági nagyhatalmak, mint az Egyesült Államok vagy Kuba meggyengültek, ellenben a volt szovjet államok közül többen, főleg az üzbégek és a kazahok hihetetlenül megerősödtek. Mellettük Európából most épp a bolgárok, a franciák és az olaszok is nagyon jók, de úgy érzem, hogy már velünk is számolni kell.

– Apropó, olaszok. A válogatottjuk élén az olimpiákon is sikert sikerre halmozó Emanuele Renzini személyében külföldi szövetségi kapitánya van a magyar ökölvívásnak. Hogyan értékeli a szerényen Maestro néven tisztelt szakember első évét?     
– A szakmai koncepcióm egyik legfontosabb része az volt, hogy találjunk egy olyan vezetőt, aki összefogja a magyar ökölvívást. Három magyar és tizenhárom külföldi közül az ő pályázata volt a legjobb. Renzini a folyamatos központi edzőtáboroztatásban és versenyeztetésben hisz. Ez páros sportág, amelyben partnerekre is szükség van. Márpedig, hogyha ott hagyjuk a klubokban a bunyósokat, a legtöbbjüknek nincs megfelelő edzőtársa. Erre megoldás a központi edzőtábor, sőt, még jobb a külföldiekkel tarkított edzőtábor, amelyből rendeztünk jó néhányat itt Magyarországon, és így lesz ez jövőre is. Tudomásul kell venni, hogy ez az élsport, de szerencsére a válogatottak jelentős részén azt látom, hogy tényleg nagyon komolyan veszik a munkát. Rájöttek arra, hogy ebből meg is lehet élni, nem is rosszul, karriert lehet építeni, mint amilyen Erdei Zsoltnak, Balzsay Karcsinak vagy nekem annak idején sikerült. Amihez persze az is kell, hogy a legjobb körülmények között készüljenek, ez a szövetség feladata.

– Aktív ökölvívóként sem elsősorban a klubjában, hanem a Szántó Imre vezette válogatottban készült.     
– Amikor tizennyolc-tizenkilenc évesen felkerültem a felnőttekhez, nekem is meg kellett vívnom a magam csatáit, méghozzá kiváló bunyósokkal, olimpiai érmesekkel, és Isaszegi Robi vagy Váradi Jancsi ellen nekem Magyarországon sokszor keményebb dolgom volt, mint a külföldi versenyeken. Nem is baj, ha több súlycsoportban nagy a konkurencia, például Akilov Pilipé, a nyolcvan kilogramm olyanná válhat, amelyikben ha valaki Magyarországon a legjobb, akkor az egyszer akár a világ legjobbja is lehet.

– A sportdiplomáciában Európában jelentős pozíciókat fogott Magyarország, a világszövetségnél viszont egyelőre nem sikerült az áttörés.     
– Kezdjük Európával: átléptünk az újonnan alakuló European Boxingba. Fontos volt, hogy valamelyik bizottságba sikerüljön bekerülnünk, Béki Piroska be is került a bírói bizottságba, én pedig az elnökségbe, és elnyertük az U23-as Európa-bajnokság rendezési jogát is. Ami a World Boxingot illeti, ott büszke lettem volna, ha már első nekifutásra beszavaznak az elnökségbe, ami nem sikerült, ám ez egy nagyon-nagyon furcsa közgyűlés volt. Nekem többen jelezték, hogy szeretnék, ha a kanadai küldött a pánamerikai szövetség képviseletében alelnöki pozícióba kerülne. Meg is állapodtam az amerikaiakkal, hogy rendben, de akkor én elvárom az ő támogatásukat az elnökségi tagságra. Aztán ez nem valósult meg. Persze ahogyan lenni szokott, lényegesen többen jöttek oda hozzám sajnálkozva, hogy ez így alakult, mint ahányan egyébként rám szavaztak.

– Jövő márciusban lesz száz éve, hogy a magyar ökölvívás legnagyobb alakja, Papp László megszületett. Azon túl, hogy 2026 a háromszoros olimpiai bajnok emlékéve lesz, a MÖSZ miként készül a centenárium megünneplésére?     
– Laci bácsinak március huszonötödikén lesz a születésnapja, ebből az alkalomból nagyon szerettünk volna egy nagy versenyt rendezni, de be kellett látnunk, hogy akkor el kellene engednünk a legnagyobb nemzetközi tornánkat, a debreceni Bocskait, hiszen annak már megvan a helye az európai naptárban. Semmi értelme sem lenne néhány nap különbséggel két ekkora eseményt lebonyolítani, mindkettő minőségének a rovására ment volna a duplázás. Ellenben mostantól Papp László születésnapja lesz a Magyar Ökölvívás Napja, és az is biztos, hogy jövőre sokáig emlékezetes módon fogjuk megünnepelni.