Fotó: Czagány Balázs
Koman Vladimir (balra) mindenképpen a felnőttek között akar játszani
Fotó: Czagány Balázs
Koman Vladimir (balra) mindenképpen a felnőttek között akar játszani
– Mihez kell inkább gratulálni: az U19-es Európa-bajnoki bronzéremhez vagy az avellinói szerződéshez?– A bronzhoz. Azért is, mert nem írtam alá az Avellinóhoz.
– De alá fog, nem?– Lehet. De egyáltalán nem biztos, hogy ott folytatom.
– Marad a Sampdoriánál?– Na, azt biztosan nem. Szeretem a csapatot, jól érzem magam, de játszani akarok.
– Végleg távozik?– Szó sincs róla. Egy évre adnak kölcsön.
– Nem csalódott, hogy kölcsönadják, ahelyett, hogy mondjuk az Inter vagy a Milan ellen készülhetne?– Nem. Olaszországban ez megszokott eljárás, és sokaknak így sikerült előrelépniük. Beszéltem a vezetőkkel, közöltem, hogy állandó játéklehetőséget szeretnék, és érdeklődtem, erre hol látnak több esélyt. Ők azt mondták, jobb, ha kölcsönadnak. Még egy évet maradhattam volna a Primavera-csapatban, de annak szerintük és szerintem sem lett volna értelme.
– Mi a különbség a nagycsapat és a Primavera között?– Ég és föld, főleg a bajnokságban. De a nagyok között már az edzéseken sem lehet hibázni, mert azonnal jön a büntetés.
– Kinőtte az ifit?– Azt hiszem, igen. Arra viszont büszke vagyok, hogy az 1989-es korosztályból csak engem láttak érettnek arra, hogy a felnőttek között szerepeljek, a többieknek maradniuk kell. Ők az ifikkel készülnek, és ha úgy adódik, átcsúszhatnak a felnőttek közé, de erre nem sok esélyt látok.
Az interjú további része a pénteki Nemzeti Sport 6. oldalán olvasható.