„Aki ezen a meccsen nem fog sírni, az most szálljon le a buszról” – hangzott el szombat kora hajnalban a Juventus Club Hungary különbuszán. A felhívásnak nem azért nem tett senki eleget, mert már több mint tíz órája úton volt a társaság, és nem is azért, mert már Milánó közelében járt, így nehézkes lett volna a hazajutás.
A felhívást azért hagyta közel félszáz magyar figyelmen kívül, mert tudta: mivel gyerekkora óta a Juventusnak szurkol, úgyis el fogják önteni az érzelmek Gianluigi Buffon utolsó mérkőzésén a torinói gárdában.
Nem csoda, hogy a Serie A 2017–2018-as szezonjának utolsó fordulójában rendezett találkozót annak ellenére övezte elképesztő felhajtás, hogy a Juventus már bajnok, míg a Hellas Verona biztos kiesőnek számított. Jegyhez jutni gyakorlatilag csak bérlettel vagy remek kapcsolatok révén lehetett (a magyar szurkolói klub mindkettővel rendelkezik), mindenki látni akarta, ahogy „Gigi” 6111 nap (azért ezt a számot emeljük ki, mert búcsúlevelében ő is így tett) után elköszön a Zebráktól.
„Io sono leggenda”, azaz „Legenda vagyok” – harsogta a helyi stadionújság címlapja, természetesen a valóban legendás kapus képével. „Grazie Capitano” – ez pedig már a magyar szurkolók által viselt, külön erre az alkalomra készített pólón állt, ami hatalmas sikert aratott a helyiek körében, rengetegen megálltak egy-egy közös fotóra és rigmusra honfitársainkkal.
Aztán a meccsen folytatódott a nemcsak megható, a fantasztikus élőképnek köszönhetően igen látványos búcsú is. A közönség már Buffon első labdaérintése után hangos üdvrivalgásban tört ki, míg az első (vagy ahogy tetszik: az egyik utolsó) védése után gyakorlatilag felrobbant a 40 ezres Allianz Stadion.
Az első félidőben úgy tűnt, a Verona még bele is rondíthat az amúgy is keserédes ünnepbe. A szünet után aztán Daniele Rugani szemfülességnek és Miralem Pjanic gyönyörű szabadrúgásának köszönhetően gyorsan kiderült, hogy nem így lesz.
Aztán elérkezett a várva (nem) várt 63. perc: az egész stadion állva tapsolt, szem nem maradt szárazon, amikor Gianluigi Buffon pályafutása utolsó lépéseit tette meg profi játékosként a Juventus mezében. Maga a legenda volt az, aki a legtovább bírta, már egy perce nem volt a pályán, amikor nála is eltört a mécses. Egy korszak végérvényesen lezárult a torinóiak háza táján.
Mellesleg a 2–1-es győzelem után átadták sorozatban hetedszer is a Juventusnak a bajnoki trófeát (tippeljenek, ki emelte a magasba az addigra már szakadó esőben), amit aztán meg is ünnepel a csapat a szurkolókkal – köztük a magyarokkal – egy torinói felvonulás keretében. Meglepő módon ez nem történik meg minden egyes bajnoki cím után, de a Buffontól való búcsú miatt ezúttal kötelező megrendezni...
OLASZ SERIE A
38. FORDULÓ
Juventus–Hellas Verona 2–1 (Rugani 50., Pjanic 52., ill. Cerci 76.)
Született: 1978. január 28., Carrara (Toszkána, Olaszország) |
Nemzetisége: olasz |
Posztja: kapus |
Korábbi klubjai: USD Canaletto Sepor (1984–1986), ASD Perticata (1986–1990), ASD Bonascola Calcio (1990–1991), Parma (1991-től) |
Profi klubjai: Parma (1995–2001), Juventus (2001–2018) |
Válogatottság: 176 (1997–2018) |
Sikerei klubjaival: 9x olasz bajnok (2002, 2003, 2005*, 2006*, 2012, 2013, 2014, 2015, 2016, 2017, 2018), 5x Olasz Kupa-győztes (1999, 2015, 2016, 2017, 2018), 6x Olasz Szuperkupa-győztes (1999, 2002, 2003, 2012, 2013, 2015), UEFA-kupa-győztes (1999), Serie B-bajnok (2007), 3x BL-döntős (2003, 2015, 2017) |
Sikerei a válogatottal: világbajnok (2006), Eb-döntős (2012), Konföderációs Kupa-harmadik (2013), U21-es Európa-bajnok (1996) |
Egyéni elismerései: Aranylabda-szavazáson második (2006), 12x az év legjobb kapusa a Serie A-ban (1999, 2001, 2002, 2003, 2005, 2006, 2008, 2012, 2014, 2015, 2016, 2017) |
*A calciopoli nyomán két bajnoki címet elvettek a Juventustól. |