Maradona vérét vette, Milánóban megégett, Bergamóban beérett: Gian Piero Gasperini

„K**vák fia!” – Diego Maradona a szájához kapott. Érezte, hogy vérzik, azt viszont csak remélhette, hogy minden foga a helyén maradt. Az olasz közszolgálati csatorna, a Rai korszakos riportere, Giampiero Galeazzi csak úgy összegezte a történteket, a Napoli karmestere „nyert egy utat a fogászatra”. Néhány teátrális pillanat után kiderült, az argentin fogai a helyükön maradtak, a bőre a szája felett azonban szétrepedt. Emilio Acampora, a nápolyiak csapatorvosa a pálya szélén varrta össze néhány gyors mozdulattal.

A Pescara védővonala előtt Gian Piero Gasperini feladata volt felvenni és lehetőleg megállítani Maradonát. A játékosok abban az időben még nyugodtan viselhettek ékszereket, egy labdáért folyó versenyfutás közben az argentin akaratlan csókot nyomott Gasperini jegygyűrűjére. „Hijo de puta!”

A végeredmény talán még a csóknál is jobban fájt a világbajnok támadónak. A Napoli az idényben egyszer már 8–2-re kiütötte a Pescarát, ezek után az Adriatico Stadionban elért 0–0 óriási csalódás volt a délieknek. A nápolyiak kezéből egyre inkább kicsúszni látszott a scudetto – Giovanni Trapattoni ellenállhatatlan Intere sorra döntötte a bajnokság rekordjait, a nap végére pedig biztossá is vált, a Napoli nem érheti utol az északi riválist.

Gasperini „persona non grata”, nemkívánatos személy lett Nápolyban, s akkor még finoman fogalmaztunk. Az egész délvidék – az olasz csizma talpa és sarka – forrongott, ha szóba került a neve. Az öltözőt elhagyva az egyik nápolyi újságíró oda is vettette neki a kérdést: „Nem érzi-e úgy, hogy ezen az estén inkább emlékeztetett Mike Tysonra, mint egy futballistára?” „Nem hiszem” – replikázott Gasperini, az első döbbenettől kissé felhúzott szemöldökkel.

Évtizedekkel később az olasz tréner csapatával sem sokkal egyszerűbb szembenézni.

„Az Atalanta ellen játszani olyan érzés, mint a fogászhoz készülni. Csak remélheted, hogy jól jössz ki belőle, de azt biztosan tudod, lesz néhány kellemetlen, karfaszorítós, kézelfehéredős pillanatod” – mondta még decemberben Pep Guardiola (talán ismerte Maradona sztoriját). A Manchester City és a bergamói együttes egy csoportból indult a Bajnokok Ligája 2019–2020-as kiírásában. Most mindkét csapat ott van Lisszabonban és a BL nyolcas döntőjében készül bizonyítani.

Gasperini Grugliascóban, Torinó egy kisebb, 30 ezres elővárosában született. A település ma már szinte teljesen összeolvadt az egyre terebélyesedő Torinóval, ám Gasp – ahogyan az olasz sajtó becézi – gyerekkorában ez még nem így volt. Édesanyja, Antonietta halkereskedést működtetett, míg édesapja, Gino a Fiat gyárában dolgozott.

Gino Juventus-drukker volt, s amikor a fia kilencéves lett, elvitte Gian Pierót próbajátékra a „zebrákhoz”. Az ifjú Gasperini felkeltette a Juventus korszakos játékosmegfigyelőjének és tehetségkutatójának, Mario Prendaleknek a figyelmét, így helyet kapott a torinóiak akadémiai programjában. Mivel kilencévesen túl fiatalnak számított a bentlakásos programhoz, ezért eleinte csak a csapattal edzet, nap mint nap negyven percet utazott be, majd haza Torinóból – egyedül. Így hamar el kellett kezdenie önállósodni. Ahogy Gasperini maga is felidézte: „A nővérem megmutatta, hol tudok jegyet venni a buszra, az első két alkalommal elkísért, aztán mindent meg kellett oldanom magam.”

Gasperini jelenét lehetetlen megérteni az „öreg hölgy” nélkül. A korábbi középpályás (és szükség esetén mindenes) élete egyharmadát töltötte a fekete-fehéreknél. Itt indult játékos-pályafutása és edzői karrierje egyaránt.

A mostani Atalanta egyik legkiválóbb játékosával, Papu Gómezzel való viszonyának is a Juventus, pontosabban az olasz származású, argentin támadó, Omar Sívori ágyazott meg. A torinóiaknál az ötvenes-hatvanas évek fordulóján több mint 300 meccsen pályára lépő labdarúgó Gasperini egyik legnagyobb gyerekkori hőse volt. Szabad mozgásával, a játékba hol karmesterként, hol vérbeli befejezőként belépő futballista megelőzte a korát – már-már Gómez öntőformájának is nevezhetjük.

A játék iránti alázatát Villar Perosában, az Agnelli család birtokán kialakított Juve-akadémián szippantotta magába. A rövid, egyenfrizurás hallgatók között Domenico Marocchinóval, Vinicio Verzával, Sergio Brióval és a Juventusban valódi legendává váló Paolo Rossival nevelkedett együtt. Megnyerte az U17-es bajnoki címet, majd az U19-esekkel is döntőig jutott. A Juventus sorra építette be felnőttcsapatába az akadémián csillogó tehetségeket. Valahogy úgy, ahogyan később Genoában Gasperini tette a Stephan El Shaarawy, Mattia Perin, Rolando Mandragora és Stefano Sturaro fémjelezte brigáddal.

Az említett alázatát jól példázza az olasz sajtó másik kedvenc története Gasperinivel kapcsolatban. Mivel ugyanaz volt a cipőméretük, ő törte be a sokszoros olasz válogatott, a hetvenes évek Juventusában szintén meghatározó egyéniségnek számító Franco Causio stoplisait. Oly büszkeséggel kötötte be az általa csak edzéseken viselt Adidas-csukákat, mintha csak a vb-döntőre készült volna bennük. Causio 1982-ben meg is tette.

Bár Giovanni Trapattoni felkészülési mérkőzéseken és kupameccseken többször bevetette, a Serie A-ban végül nem léphetett pályára a Juve mezében. 1978-ban, húszévesen a Palermóhoz vezetett az útja, majd néhány vargabetűt követően 1985-ben jutott el játékoskarrierje legmeghatározóbb klubjához, a Pescarához.

A csapatnál töltött évek pedig nem is annyira csak játékosként határozták meg…

Gasperini itt ismerkedett össze egyik legnagyobb szakmai példaképével, a világhírnevet nem szerző, ám az olasz futballszakkönyvekben így is hosszú oldalakon át emlegetett Enrico Catuzzival. Gasperini szemében Catuzzi volt az, aki forradalmasította az olasz focit. A trénert sok helyütt csak úgy emlegetik, mint az első, aki bevezette a teljes zónás védekezést és leszámolt az addig népszerű emberfogáson alapuló taktikákkal. Catuzzi hitvallása egyszerű volt: „minden a területekről szól”. A jelmondatot olyan trénerek is átvették, mint Arrigo Sacchi, az 1989-ben és 1990-ben is BEK-et nyerő AC Milan vezetőedzője.

Gasperini már játékosként annyira Catuzzi hatása alá került, hogy amikor két közös idényt követően a szakembert menesztették a Serie B-ben szereplő Pescarától Gasperini is követni akarta. Végül nem így lett – és ebben az eleinte ridegen fogadott Giovanni Galeonénak is kulcsszerepe volt. Galeonét a többség legfeljebb Massimiliano Allegri elbeszéléseiből ismerheti, ő volt az, akit a korábbi Milan és Juventus sikeredző sokszor „apja helyetti apjaként” emlegetett. Galeone Allegrit az élvonalban is elismert középpályássá, Gasperinit pedig a Pescara csapatkapitányává tette. Talán a két futballista későbbi edzői karrierje is jól mutatja, hogy különleges szakmai munka folyt abban az időben az olasz kiscsapatnál. A Palermo kizárása után (valami sosem változik – a szerk.) 1987-ben váratlanul feljutottak az élvonalba, ahol két idényt töltöttek el.

Galeone igyekezett megtalálni az egyensúlyt Catuzzi területvédekezése és az emberfogáson alapuló rendszer között. Míg támadásban imádta a brazil és brazilosan futballozó játékosokat, addig védekezésben és a középpályán nem átallott olyan nem épp barátságos arcú balkáni futballistákat bevetni, mint a bosnyák Blaz Sliskovic. Őt ma a box-to-box középpályások egyik archetípusának is tekinthetnénk. A két eltérő mentalitás és stílus között Gasperini felelt az átmenetért kapocsként a középpályán és az öltözőben egyaránt. Gasperini az a fajta kapitány volt, aki a csapat érdekeit mindig a sajátjai elé helyezte, jó példa erre, hogy még a karszalagjáról is hajlandó volt lemondani és átadni, csak a korszak egyik kiváló brazil játékosa,Júnior írjon alá a Pescarához. „Akárkin is volt a szalag, ő maradt az öltöző vezére.”

„Technikáját illetően korrekt, sokkal inkább jobb, mint ballábas futballista volt. Igazi tizenegyes specialista. Mindig mondtam neki, nem gond, ha fogalma sincs, hogyan csinálja, úgyis odaáll és értékesíti majd a büntetőket. Nem foglalkozott a diplomáciával. Ha akart valamit, egyenesen elmondta. Ami pedig a taktikai érzékét illeti: jobb volt bárkinél, mint akit valaha is edzettem” – mondta Galeone a csapatkapitányáról.

Gasperini 35 évesen vonult vissza és hazatért Grugliascóba, ahol pénzügyi tanácsadóként kezdett civil életet. Munkája miatt gyakran ingázott Torino és Milánó felé, a vonatút alatt előszeretettel elmélkedett a futball taktikájának evolúcióján. Volt játékostársai, akik közül nem egy az ügyfele is lett, egyfolytában győzködték – kiváló taktikai érzéke miatt –, igenis a futballpálya mellett lenne a helye. Az egyik út alatt végül megszületett benne is az elhatározás: visszatér. Egy évvel a visszavonulása után ismét ott állt a Juventus akadémiájának kapujában – mint újonnan szerződtetett utánpótlásedző.

A „zebráknál” csaknem tíz évet húzott le új szerepkörében. Szinte minden korosztály mellett kipróbálta magát, emellett segített átszervezni a klub Piemont régióban működő megfigyelőhálózatát. Olyan játékosok nevelkedtek a kezei alatt, mint Claudio Marchisio és Sebastian Giovinco, akikkel megnyerte Olaszország (és Európa) egyik legpatinásabb utánpótlástornáját, a Viareggiót is. Idő közben több tanulmányúton is részt vett, így a kilencvenes évek közepén Louis van Gaal BL-győztes Ajaxának edzéseiről is hosszú-hosszú jegyzeteket készíthetett magának. Innen a Gasperini csapataira jellemző, hollandos, szinte mindig három támadós felállás eredete…

Miután öt éven át irányította a Juventus U19-es csapatát eljött az újabb váltás ideje. Franco Ceravolo, a torinóiak egyik scoutja beajánlotta az ekkor a harmadosztályban szereplő (Serie C1) Crotone kispadjára. Gasperini az első idényében feljutott a csapattal a Serie B-be, majd igazi olaszos közjáték következett, idény közben kirúgták, hogy aztán néhány nappal később ismét kinevezzék a csapat élére. 2006 nyarán újabb váltás következett, a másodosztályba áttett, két bajnoki címétől a bundaügy miatt megfosztott Juventus keresett edzőt – de az elnökség az utolsó pillanatban Gasperini helyett Didier Deschamps mellett határozott. Viszont nem kellett sokáig búslakodnia az elúszó lehetőség miatt: néhány nappal később ugyanis a Genoa kereste meg.

A projekt testhezállónak hangzott: helyi fiatalokkal és néhány felfedezésre váró tehetséges légióssal ütőképes csapatot kellene felépíteni. Gasperini állt a kihívás elé, s a 2008–2009-es évadban Európa-liga-indulást érő 5. helyre, az elmúlt 19 esztendő legjobb bajnoki helyezéséig vezette a „griffeket”. A csapatban Domenico Criscito, Thiago Motta, Diego Milito játszott főszerepet, és olyan fiatalok bontogatták szárnyaikat, mint a már említett El Shaarawy. Gasperini Genoájában lett a Milan számára is vonzó válogatott támadó Marco Borriello, és szintén Gasperini Genoája volt az, amely majdnem lecsapta a Borussia Dortmund kezéről a feltörekvő lengyel csatárígéretet, bizonyos Robert Lewandowskit.

Sikereit látva ismét szóba került a neve a Juventusnál, de a torinói kispadról megint egy hajszállal lemaradt. 2011-ben az Interrel tett egy próbát, csakhogy a José Mourinho örökében már megégő Rafa Benítez, Leonardo kettős sorsára jutott pillanatok alatt. Csupán öt bajnoki – egy döntetlen és négy vereség – jutott számára a milánói kispadon. Gasperini némi kihagyás után a híresen nagy edzőfaló Palermónál,majd a Genoához visszatérve egy újabb, hároméves korszakkal (és az El-ről csupán licence-problémák miatt lemaradva) állította helyre az Internél megtépázott renoméját.

Aztán 2016-ban megérkezett Bergamóba.

Gasperini elmúlt négy éve az Atalanta élén újabb, akár több tízezer karakteres elemzést, fél szakdolgozatnyi cikket érdemelne. Szerencsére Bacskai János kollégánk decemberben valamivel tömörebben már meg is írta a tréner bergamói csapatépítésének történetét – a cikk ide kattintva érhető el. Míg Borbély László portréja az Atalanta elmúlt két idényben elért sikereiben elévülhetetlen érdemeket szerző Ilicicről – és arról, Gasperini hogyan mentette meg a karrierjét – itt olvasható.

A legutóbbi olasz edző, aki BL-elődöntőig jutott, Eusebio Di Francesco volt az AS Romával. Hogy Di Francesco hol született és ismerkedett meg a futball alapjaival? Pescarában…

Készült James Horncastle The Athleticen megjelent, Gasperini's journey: from busting Maradona's lip to finding peace in Bergamo című cikke alapján.