Persze nettó rosszmájúság lenne pusztán ezzel magyarázni a Vuelta-győztes, kétszer a Párizs–Nizza egynapost is megnyerő, a Tour de France-on négy szakaszgyőzelemmel, és sok más siker mellett egy olimpiai ezüsttel (Sydney, 2000) büszkélkedő kazah bringás sikerét.
Ugyanakkor abban is biztosak vagyunk, hogy fél nap alatt még az életben nem keresett 200000 eurót (kb. 56 millió Ft). Ennyit ér ugyanis minden kazah olimpiai arany.
A közép-ázsiai ország sportvezetőségének nagylelkű gesztusa az első 1996-os olimpiai szereplés óta jellemzően 1-3 aranyérmesnek jelentheti a mesés gazdagságot. Kazahsztán egyébként csak második a bajnokokat honoráló pénzügyi listán, jócskán lemaradva a saját aranyérmeseinek fejenként 500000 eurónak (kb. 140.5 millió Ft) megfelelő összeget utaló Malajzia mögött.
Harmadik helyen – némileg érdekes módon – a gazdasági válság terheit nyögő Olaszország áll: a talján olimpiai szövetség az aranyérmekért 140, az ezüstökért 75, míg a bronzokért 50 ezer eurót fizet. Kissé dzsentri mentalitásnak érezzük, de lelkük rajta...
Egyiptomban is gavallérok ülnek az olimpiai bizottság íróasztalai mögött: 130000 euróval kívánják elkápráztatni az országnak dicsőséget szerző atlétákat. A nagylelkűnek tűnő gesztust némileg árnyalja, hogy Athénban 1, Pekingben pedig még ennél is kevesebb aranyat nyertek az afrikai ország sportolói.
Ennél kevésbé meglepő az oroszok nagyvonalúsága: ott 100000 euró jár a bajnoki címért. Hasonlóan Fehéroroszországban, Litvániában és Bulgáriában.
A gazdag országokban, ahol a dolgos hétköznapokon is meglehetősen jól keresnek a sportolók, nem viszik túlzásba az olimpiai elsőség honorálását. Az Egyesült Államok olimpiai bizottsága átlagosan 25000 dollárban állapította meg a bajnokok jutalmát, de a sportági szakszövetségek eltérhetnek ettől.
Főleg az első bekezdésekben leírt összegek fényében vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy a német sportolók joggal háboroghatnak: a smucig olimpiai öltönyöseik nem átallják szánalmas 15000 euróval (kb. 4.2 millió Ft) kiszúrni a szemüket.