Milák Kristóf ezüstérmes lett 200 pillangón, Németh Nándor egy századdal maradt le a dobogóról

Dübörög a ház – a francia szervezők vélhetően nem ismerik az Emergency House techno-pop számát, pedig a címe, szövege és végtelenül egyszerűen lüktető zenei alapja beillett volna szerda este a La Défense Aréna hangszóróiból dübörgő repertoárba. A kilátogató szurkolók az úszóversennyel párhuzamosan egy őrülten pörgős koncerten érezhették magukat, egymást váltották a dobhártyaszaggató zenék, a nézők ugráltak, tapsoltak, énekeltek. A fények cikáztak a széksorok között, a lelátó padlózata pedig különböző intenzitással, de folyamatosan remegett. Időnként minden elsötétült, az emberek egy-egy slágert a telefonjuk vakuinak fényeit lóbálva táncoltak végig, majd ismét visszatért a fényár. A szektorok csordultig megteltek, amelyekben a legtöbben Léon Marchand és honfitársai sikeréért szorítani érkeztek. A franciák szuperklasszisa négy számban is éremesélyesként vágott neki az olimpiának, kedvéért pedig sokan az arcát formázó maszkot viseltek – mások a karjukra írták fel a nevét, sőt, a bevállalósabbak a bejárat előtt festették gyorsan a hajukat kék-fehér-pirosra.

Fél nyolc előtt nem sokkal a francia köztelevízió riporternője még egy utolsót igazított a sminkjén, majd elkezdődött az esti program, amelynek második versenyszámában a jelenkori magyar úszósport legnagyobb rejtélyét generáló Milák Kristófért szoríthattunk. A titokzatos egy éve után az olimpiára káprázatos eredményekkel, a középdöntőt a szám idei legjobbjának számító 1:52.72-vel megnyerő úszónk a bemelegítőterületen rezzenéstelen arccal ülve, kezeit összekulcsolva, zenét hallgatva várta, hogy a rajtkőhöz szólítsák.

Eljött a bevonulás ideje, Milák előtt Marchand-t szólították be, az ötös pályához – az őrület ekkor az arénában a tetőfokára hágott, a saját gondolatait is alig hallotta az ember a francia szurkolók ordításától. Utána érkezett mellé a négyesre tokiói olimpiai bajnokunk, aki a tőle megszokott higgadt léptekkel, lazán körültekintve lépkedett el rajtkövéhez.

Az ott elhelyezett székre Milák komótosan ült le, majd lassú mozdulatokkal vette le melegítőjét, cipőjét és a zokniját. Miután a vízpartra sétált, legnagyobb ellenfelének hátat fordítva várta, hogy felszólítsák a rajtpozíció elfoglalására.

Marchand és Milák ugyanabban a századmásodpercben rajtolt el, majd fülsüketítő hangzavarban kezdődött meg kettejük küzdelme. Mindkét úszó félelmetesen kezdett, a magyar úszó azonban némileg a francia elé tudott kerülni, az első három hosszban 64, 60, majd 72 századdal vezetett.

Ami ezután, az utolsó 50 méteren kezdődött, arra nehéz szavakat találni: a franciák a lelátón ugráltak, üvöltöttek, dudáltak, sikítottak – Marchand pedig óriási hajrába kezdett, rémisztően jó karcsapásokkal közeledett Milák felé, akit az utolsó húsz méteren utolért, majd meg is előzött, s végül 54 századdal elsőként ért be, a magyar úszó tokiói olimpiai rekordját, az 1:51.22-es időt négy századdal megjavítva – az 1:50.34-es budapesti világcsúcsa nem volt veszélyben.

A legyőzött bajnok nagyokat zihálva, kábult tekintettel nézett az eredményjelzőre, utolsók között mászott ki a medencéből, majd az eredményhirdetésig félrevonult.

„Léon, Léon!” – skandálta a közönség, miközben a harmadikként, Milák mögött 1.05-tel beérő Ilya Kharun, majd friss ezüstérmesünk, végül pedig a francia zseni is felállt a dobogóra. Az érmet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja, Fürjes Balázs akasztotta a nyakába. A közönség torkaszakadtából elénekelte a La Marseillaise-t, a bronzérmes telefonján készült egy szelfi, aztán a három dobogós körbesétált az arénában. A dobogón és a fotózkodás közben egy-egy finom félmosolyt már látni lehetett az arcán.

Milák korábban azt ígérte, hogy ezen döntőt követően interjút ad az M4 Sportnak – erre az este során nem került sor. A gigantikus arénában az úszók, miután elhagyják az uszodát és a lelátót magában foglaló csarnokrészt, a személyes tárgyaikat az újságírók számára kijelölt zóna bejáratánál tudják át venni. Ezt követően nincs más választásuk, az öltözőig végig kell haladniuk egy nagyjából nyolcvanméteres folyosón, ahol a médiamunkatársak megszólíthatják őket és interjút kérhetnek tőlük. A felkérésnek a részt vevő sportolók jellemzően eleget tesznek, a magyar küldöttség összes tagja készségesen áll a kérdések elé.

Milák azonban most sem törte meg a csendet, magába zárkózva sétált az öltözőig, kezében az olimpiai éremért kapott ajándékdobozt pörgetve. Ezt követően a hivatalos sajtótájékoztatón sem jelent meg. A nevét jelző táblát először kirakták az asztalra, röviddel a kezdés előtt azonban levették, majd egy önkéntes közölte: nem számíthatunk a részvételére. A rejtély, hogy mi történt vele az elmúlt hónapokban, miért választotta ezt a szokatlan utat – és még hosszan sorolhatnánk a kérdéseket –, továbbra is rejtély marad, ahogyan az is, miként vélekedik a mostani ezüstérméről.

Úszónknak ez a harmadik ötkarikás érme, mert három éve a japán fővárosban 100 méter pillangón ugyancsak második lett. A magyar csapatnak ez a második dobogós helyezése és az első ezüstje Párizsban.

Másik olimpiai számában, a száz pillangón pénteken ugrik medencébe a dübörgő nanterre-i oroszlánbarlangban.

Németh Nándor egy századdal maradt le a dobogóról 100 gyorson

KLASSZIKUS ESET Németh Nándor: négy esztendővel idősebb nővére úszni járt, az öcsi meg követte – már amellett, hogy gitározott és focizott. Viszont az úszás az a sportág, ahol akár több érmet is szerezhetsz egy-egy versenyen, ez a fajta siker pedig már kicsiként is tetszett Németh Nándornak, s mivel még a szakemberek is tehetségesnek tartották, amikor válaszút elé ért, döntött.

Az úszás mellett.

És klasszikus eset Németh Nándoré a számválasztást illetően is, hiszen a száz gyorsot a sportág királyszámának is nevezik, ennek köszönhetően sokan is választják – Némethnek a tehetsége mellett az adottságai is utat mutattak, bár a kérdést sokszor megkapta és megkapja, miért is akar éppen azon a távon bizonyítani, ahol a legkisebb apróságoknak is hatalmas jelentőségük van, s ahol ekkora a tülekedés.

Azért van válasza a felvetésre Némethnek, mégpedig ez:

„Úgy szeretnék valami okosat mondani annak kapcsán, miért is a száz gyors a fő számom, mondhatnám akár azt is, hogy szeretem szívatni magam, de nem, ez nem így van – szeretem ezt a számot és kész. Az sosem ötlött fel bennem, hogy váltanom kellene, mert nincs keresnivalóm ezen a távon. Szerintem lehet velem számolni a világversenyeken ezután is.”

De még mennyire, hogy lehet!

Ez a fiú a világ legjobbjai közé tartozik, ez nem vitás, s hogy példaképként állítható sokak elé, azt az előfutamok után tett nyilatkozata is mutatja: Németh kisebb betegséggel küzdött a rajt előtt, majd mikor erre rákérdezett az egyik újságíró, ő megcsóválta a fejét.

„Nem akartam ezt szóba hozni, mert egy olimpián ez nem lényeges. Igen, nem vagyok teljesen egészséges, ám ez nem számít, ezt egy másik polcra teszem” – és tényleg odatette.

Na, meg úszott.

És hogy!

Talán mostanra átfordult már az a magyar felfogás, miszerint csak az érmeket, leginkább az aranyakat tudjuk értékelni egy olimpián, talán látjuk, érzékeljük, mennyi munka van egy-egy pontszerző helyezésben – és akkor talán képesek vagyunk örülni Németh Nándor negyedik helyének.

Aki egyetlen századdal maradt el a bronzéremtől.

És kettővel az ezüsttől.

Ez a fiú néhány perccel a célba érkezése után így tudott megszólalni (igen, nyilatkozott, és egyből):

„Száz méterről beszélünk, ebben benne volt, hogy ilyen apróságok döntenek, kell még idő, míg feldolgozom, hogy negyedik lettem, a szerencse ezúttal nem mellettem állt. Ilyen a versenysport. Jobb lett volna éremmel távozni Párizsból, panaszkodni viszont biztosan nem fogok, hiszen nagyon erős ellenfeleim voltak, és megmutattam ismét, hogy számolni kell velem. Fájni fog még ez egy darabig, de köszönöm az eredményt a körülöttem lévőknek. Akik benne vannak a sportágban, tudják, kire is gondolok, erre nem szeretnék kitérni külön, de tényleg köszönöm!”

Erre mondják, nem csak a vízben profi ez a fiú, másként fogalmazva: éppen olyan a vízben, mint a parton – és fordítva.

A magyar úszósport egyik legnagyobb teljesítményét tette le az asztalra szerdán este Németh Nándor, nálunk ő mindenképpen dobogós, sőt, győztes.

De lesz ő még másként is az, ebben biztosak lehetünk.

A férfi 100 méter gyorsot a kínai Pan Csan-lö nyerte meg világrekorddal (46.40).

Kós Hubert a legjobb idővel döntős, Kapás Boglárkának nem jött össze a finálé

MEGFOGADTA, HOGY NEM SÍR, de ezt nem lehetett kibírni könnyek nélkül… Kapás Boglárka pályafutása ötödik olimpiáján a 200 pillangó középdöntőjében is kiúszta magát, szinte századra pontosan a délelőtti idejével futamában hetedikként csapott célba, és bár a döntőről lemaradt, nem volt oka a csalódottságra. Éppen ellenkezőleg: mérhetetlenül büszke lehet pályafutására, az utolsó ötkarikás fejezetére is.

„Kicsit jobbra számítottam, de mindennek örülök, egyáltalán nem nehéz a dolgok jó oldalát nézni – értékelt Kapás Boglárka, aki összesítésben a 14. helyen végzett. – Úgy ugrottam vízbe, hogy szeretném élvezni az úszást, ami sikerült is. Az esti nem esett olyan jól, mint a reggeli, de már az is nagy élmény, hogy egyáltalán kijutottam az ötödik olimpiámra, hálás vagyok a pályafutásomért.”

A férfi 200 méteres hátúszás fukuokai világbajnoka, Kós Hubert délelőtt kicsit ráijesztett a szurkolókra, amikor az előfutamában 150 méternél a hetedikként fordult, de az utolsó ötvenen begyújtotta a rakétákat, a továbbjutásához nem fért kétség. Az esti középdöntőben már semmit sem bízott a véletlenre, „könnyedén” úszott 1:55.96-ot, amivel rajt-cél győzelmet aratott, s a legjobb idővel jutott be a csütörtök esti döntőbe. A szám másik magyarja, Telegdy Ádám a 13. helyen zárt – meglepetésre az amerikai Ryan Murphy is lemaradt a fináléról.

100 M NŐI GYORS – DÖNTŐ

A szerda esti program svéd diadallal kezdődött, Sarah Sjöström (52.16) a hetes pályán úszva nyerte meg a nők 100 méteres gyorsúszását az egyesen megbújó amerikai Torri Huske (52.29) és a hongkongi Siobhan Bernadette Haughey (52.33) előtt.

NŐI 1500 M GYORS – DÖNTŐ

Katie Ledecky nem hagyott kétséget afelől, hogy megszorítani sem hagyja magát ezen az estén: az amerikai világklasszis 15:30.02-es olimpiai rekorddal szerezte meg karrierje nyolcadik ötkarikás aranyérmét.

FÉRFI 200 M MELL – DÖNTŐ

Milák legyőzőjében, Léon Marchand-ban maradt erő a nem egészen két órával később következő 200 mell döntőjére is, és ebben a számban nem kellett lehajráznia senkit, legfeljebb visszavernie Zac Stubblety-Cook támadását: gyakorlatilag az első tempótól az utolsóig vezetett a francia, és ezt a számot is olimpiai rekorddal nyerte meg (2:05.85).

 PÁRIZS 2024 
ÚSZÁS, PARIS LA DÉFENSE ARÉNA

FÉRFI 100 M GYORS
Olimpiai bajnok: Pan Csan-le (Kína) 46.40 – világcsúcs
2. Kyle Chalmers (Ausztrália) 47.48
3. David Popovici (Románia) 47.49
4. Németh Nándor (Magyarország) 47.50
5. Maxime Grousset (Franciaország) 47.71
6. Josha Salchow (Németország) 47.80
7. Jack Alexy (Egyesült Államok) 47.96
8. Chris Giuliano (Egyesült Államok) 47.98

FÉRFI 200 M MELL
Olimpiai bajnok: Léon Marchand (Franciaország) 2:05.85 – olimpiai csúcs
2. Zac Stubblety-Cook (Ausztrália) 2:06.79
3. Caspar Corbeau (Hollandia) 2:07.90
4. Tung Csi-hao (Kína) 2:08.46
5. Hanaguruma Ju (Japán) 2:08.79
6. Vatanabe Ippei (Japán) 2:08.83
7. Josh Matheny (Egyesült Államok) 2:09.52
8. Joshua Yong (Ausztrália) 2:11.44

FÉRFI 200 M PILLANGÓ
Olimpiai bajnok: Léon Marchand (Franciaország) 1:51.21 – olimpiai csúcs
2. Milák Kristóf (Magyarország) 1:51.75
3. Ilya Kharun (Kanada) 1:52.80
4. Krzysztof Chmielewski (Lengyelország) 1:53.90
5. Noe Ponti (Svájc) 1:54.14
6. Martin Espernberger (Ausztria) 1:54.17
7. Kregor Zirk (Észtország) 1:54.55
8. Alberto Razzetti (Olaszország) 1:54.85

NŐI 100 M GYORS
Olimpiai bajnok: Sarah Sjöström (Svédország) 52.16
2. Torri Huske (Egyesült Államok) 52.29
3. Siobhan Bernadette Haughey (Hongkong) 52.33
4. Mollie O'Callaghan (Ausztrália) 52.34
5. Shayna Jack (Ausztrália)  52.72
6. Jang Csün-hszüan (Kína) 52.82
7. Marrit Steenbergen (Hollandia) 52.83
8. Gretchen Walsh (Egyesült Államok) 53.04

NŐI 1500 M GYORS
Olimpiai bajnok: Katie Ledecky (Egyesült Államok) 15:30.02
2. Anastasiia Kirpichnikova (Franciaország) 15:40.35
3. Isabel Gose (Németország) 15:41.16
4. Simona Quadarella (Olaszország)
5. Li Ping-csie (Kína)
6. Moesha Johnson (Ausztrália)
7. Beatriz Dizotti (Brazília)
8. Leonie Märtens (Németország)