Néhány gondolat a párizsi metróról – olimpiai napló

A szervezők azt javasolták, mindenki nyugodtan használja a tömegközlekedést a francia fővárosban, ha szeretne eljutni A-ból B-be, különös tekintettel a metróhálózatra. Három Párizsban töltött nap tanulságai alapján jók a tapasztalataink, de az azért kicsit erős, hogy a sportolók is nyugodtan flangáljanak a földalattin – mondjuk, bizonyos ismertségi szint alatt talán kivitelezhető, illetve néha akkora a tömeg, hogy fel sem tűnne, ha mellettem Mikkel Hansen szorítaná a kapaszkodót. Szóval a helyszínek valóban belátható távolságra vannak legalább egy metrómegállótól, a Carrefour Pleyeltől például 15-20 perces sétával eljuthatunk a falu főbejáratához, illetve az Aquatic Centre-hez is, ahol vízilabdacsapataink játsszák majd a csoportmérkőzéseiket. Egyébként ez a gyaloglóidő még elég soknak is számít, általánosabb a tíz perc körüli. A metróhálózat temérdek csomópontot foglal magába, amelyben kettő, három vagy akár még több vonal találkozik, és hogy ezek miként férnek el egymás felett, mellett vagy alatt, azon egyelőre nem volt idő gondolkozni – az állomásokon én is csak annyit teszek, hogy gépiesen követem az irányjelző feliratokat, amelyek egyértelmű utasításokat adnak, tehát ezen a téren sem lehet ok a panaszra. És hogy milyen a biztonság? Nos, volt olyan, a magyar csapathoz tartozó – se nem félős, se nem apró termetű – férfiember, aki azt mondta, késő este, a már szellősebb szerelvényeken neki sem százszázalékos a biztonságérzete. Nekem eddig a legizgalmasabb élményem az lett volna, hogy hallgassam a mélynyomóból áradó muzsikaszót, ám az önjelölt lemezlovasok éppen akkor szálltak ki a metróból, amikor én be...

Hogy ódákat zengjünk a párizsi közösségi közlekedésről, azt a pénteki nap káosza annullálta, bár erről leginkább azok tehetnek, akik hajnalban öt jelződoboz és elektromos hálózat megrongálásával szabotázsakciót hajtottak végre, hogy megbénítsák az SNCF, a francia vasúttársaság rendszerét. Ebből a fejetlenségből a Magyar Olimpiai Bizottságnál dolgozó kollégáim társaságában én is kaptam egy kis ízelítőt a helyi elővárosi vonaton, a párizsi HÉV-en, az RER-en utazva – vagy éppen tanácstalanul a peronon állva. A megnyitó miatt több metróállomást lezártak már csütörtökön, sőt, szerdán is, emiatt ébernek kellett lenni, ha bármilyen program miatt szükséges volt érinteni például a Trocaderót vagy a környékét. Mire ezeket a sorokat olvassák, az is kiderül, rendben lezajlott-e a felvezető esemény a nem várt nappali izgalmakat követően.

Az olimpiáról tudósító kollégáink naplóbejegyzéseit ide kattintva olvashatják.