Péni István: Nagyon sokat tanultam az előző két olimpiából

– Aligha sikerülhetett volna jobban a főpróba, pénteken megnyerte az ötvenméteres számot a budapesti Masped-kupán. Milyen tapasztalatokkal szolgált a verseny?
– Nagyon erős mezőnyben kaptam visszaigazolást a formámról, ráadásul nem kellett hozzá elutaznunk, hanem más országok olimpikonjai jöttek hozzánk, amit az elmúlt évek sikereinek és a gyönyörű lőterünknek köszönhetünk – mondta lapunknak Péni István, az UTE 27 éves puskása, aki pályafutása harmadik olimpiájára készül. – Hasznos volt, hogy modellezhettük az olimpián várható időjárási körülményeket, Chateauroux-ban is nagy melegre és szeles pályára számítunk. A Masped-kupa előtt Mátraházán edzőtáboroztunk, eléggé elfáradtunk, de az ötvenméteres számra úgy álltam oda, hogy igyekszem megközelíteni a csúcsformámat – örülök, hogy sikerült.

– Mátraházán idilli környezetben készültek, az internetre feltöltött videók tanúsága szerint Pekler Zalánnal a lábtengóra is ráéreztek.
– Időbe telt, míg hosszú labdameneteket tudtunk játszani, de a végére nagyon belejöttünk. Élveztük a rekreációs tevékenységeket, jó volt kiszakadni a megszokott környezetből, de természetesen a lövőedzésekre helyeztük a hangsúlyt, napi öt-hat órát töltöttünk a lőállásban. Mátraháza egyébként nagyon szép hely, kellően ingerszegény volt a környezet ahhoz, hogy semmi se terelje el a figyelmünket az olimpiai felkészülésről.

– Melyik a célravezetőbb? Az olimpia gondolatával kelni és feküdni, vagy úgy tekinteni rá, mintha csak egy verseny lenne a sokból?
– Talán az utóbbi, de nyilván tudom, hova utazom és mire készülök, nem lehet tőle elvonatkoztatni. Arra törekszem, hogy jól bírjam a nyomást, meg kell találni az egyensúlyt, mert az sem jó, ha nem törődöm a téttel, és a helyszínen döbbenek rá, mi vár rám. Mindig vannak jobb és rosszabb időszakok, de az a legfontosabb, hogy Chateauroux-ban olyan mentális állapotban legyek, amivel olimpiát lehet nyerni. Nem egyszerű műfaj, de ha az lenne, nem is lenne értéke a sikernek.

– Minden világverseny előtt elmondjuk, hogy nagyon erős a mezőny, de Franciaországban tényleg csak a legjobbak lépnek lőállásba. Hogy látja az esélyeket?
– Nehéz esélyt latolgatni, mert mindenkinek ugyanaz a célja, és a mezőnyből sokan képesek dobogót érő eredményre. Ami a céljaimat illeti, szeretem minél magasabbra helyezni a lécet, de ez csak egy dolog, kell hozzá bátorság is, hogy képes legyek megugrani. Ötven méteren lehetetlen megmondani, milyen köregységgel lennék elégedett, mert az időjárás is befolyásolja az eredményeket, ezért inkább helyezésben gondolkodom. A nagy tét miatt Rióban még elegendő volt egy közepesen jó eredmény a döntőhöz, Tokióban viszont már nem, a fináléba jutáshoz is kimagasló teljesítményre volt szükség, és ott is szórni kellett a nagy tízeseket.

– Két héttel az olimpia előtt mennyire mérvadóak az edzéseken lőtt eredmények?
– Nem az utolsó hetekben tanulunk meg vagy felejtünk el lőni, úgyhogy nem kell megijedni, ha egy-egy edzés rosszabbul sikerül. A nagyon jó tréningekre érdemes támaszkodni, de nem úgy, hogy túlzott önbizalmat adjon, mert fontosnak tartom, hogy a felkészülés során végig kitartson a fejlődéshez szükséges éberség.

– A sikerből vagy a kudarcból könnyebb tanulnia, építkeznie?
– Ha egy edzés vagy verseny nem úgy alakul, ahogy elterveztem, igyekszem megtalálni az okát, mégis úgy érzem, könnyebb a sikerekből építkezni, mert mégiscsak jobb a közérzetem, a hangulatom. Az élsportolói lét nehézsége, hogy nem elég elvégezni a munkát a hétköznapokban, kizárólag a teljesítményünk alapján értékelnek minket. Az előző két évemet nem éreztem kimagaslónak, pedig szereztem érmeket világkupaversenyeken, de lehettek volna fényesebbek is. Utólag persze nem bánom, hogy így alakult, mert sokat dolgoztam azért, hogy jobb legyek, aminek az idén meglett a gyümölcse.

– Pályafutása harmadik olimpiájára készül. Máshogy utazik Párizsba, mint Rióba vagy Tokióba?
– Minden felkészülés más, nem is lehet összehasonlítani őket. Nagyon sokat tanultam az előző két olimpiából. Rióban még az egyik legfiatalabb voltam, azóta változott a mezőny, egyre jobbak az eredmények. Az elmúlt tizenhat évben rengeteg tapasztalatot szereztem, a helyszínek például már nem tudnak nagy meglepetést szerezni. Nyilván minden lőtérnek megvan a maga sajátossága, de az évek során megtanultam alkalmazkodni a körülményekhez.

(Holnapi számunkban: női kardcsapat)

Éremesélyt kínál a vegyes páros is

Nem tesz különbséget a 10 és az 50 méteres szám között Péni István, mindkettőre egyformán készül edzőjével, Kissné Oroszi Edittel. Az egyéni mellett Mészáros Eszterrel légpuska vegyes párosban is versenyez, kettősük a tokiói olimpián a hetedik helyen végzett. „A mi sportágunkban semmilyen interakció nincs a versenyzők között, így igazából két egyéni eredményt adunk össze – mondta a vegyes párosról Péni István. – Nekem az a legfontosabb, hogy tudjam, a csapattársam képes olyan eredményre, amivel olimpiát lehet nyerni, és megpróbál a végsőkig küzdeni. Eszter kitűnő versenyző, én pedig azzal tudom segíteni, ha magabiztosan csinálom a saját feladatomat. Természetes, hogy hol az egyikünknek, hol a másikunknak jön ki jobban a lépés – ha mindketten jól teljesítünk, érmet szerezhetünk.”