Halász Bence: Az ezüstérem mindent megszépít!

Mit érzett, amikor a kanadai Ethan Katzberg elsőre 84.12-t dobott?
Nem lepődtem meg rajta, mert benne volt a pakliban. Elfogadtam a tényt, de nem rettentem meg tőle különösebben, az viszont gyorsan realizálódott számomra is, hogy most nem fogok tudni akkorát dobni. Nem zökkentem ki, tudtam, hogy nekem a saját versenyemet kell folytatnom, amit elterveztünk, és amit szépen felépítettem, végigcsináltam, meg is lett az eredménye – mondta a Nemzeti Sportnak az olimpiai ezüstérmes kalapácsvető, Halász Bence. – Bevallom, az első kísérlet után még az is megfordult a fejemben, hogy elég lesz-e a nyolcas döntőbe jutásra, ezért javítani akartam, de úgy, hogy közben azért biztosan érvényes is legyen a kísérletem, hiszen a verseny elején jártunk. Utána pedig már hajtani kellett.

Tudott közben kommunikálni az edzőivel?
Az első sorban ült a Dobó SE szokásos csapata, Németh Zsolt, Németh László és Igaz Bálint, de nem ahol a világversenyeken általában szoktak, a dobókörrel szemben, hanem ezúttal a dobóketrectől balra, a hosszú egyenesnél. Fura volt, de tudtam velük egyeztetni, igaz, most nem volt olyan helyzet vagy technikai elem, amin javítani kellett, így azt sulykolták, hogy meg tudom csinálni, és csak egy dologra figyeljek.

A lassú dobókör mennyire nyomta rá a bélyegét a mezőny teljesítményére?
Párizsban ez nem egyedülálló, már két stadionban is versenyeztem itt, és a dobókör mindenhol ilyen lassú volt. A döntőben szerintem a legtöbb versenyzőknek még maradt a dobásaikban, Katzberg is csak elsőre dobott nagyot, utána ő sem érezte annyira, mit kellene tennie, szerintem neki sem feküdt annyira a kör. De erre felkészültem, mert már a selejtező után tudtam, hogy teljesen más, mint amit megszoktam. Alkalmazkodni kellett, ami nekem sikerült.

Érezte, hogy a nyolcvan métert nehéz lesz elérni?
Igen a selejtező után arra gondoltam, nem biztos, hogy sikerülni fog nyolcvan méter fölé jutni, de igyekeztem ezt kizárni. A döntőben végig éreztem, hogy tudnék ennél többet is, ott van a kezeimben és a lábamban, de valamiért nem jön ki, mert egyszerűen nem tudom úgy felgyorsítani a mozgást, ahogy szoktam. Ha gyorsabb körből dobunk, akkor szerintem egyéni csúcs is lehetett volna, emiatt akár lehetne is egy kis hiányérzetem, de az ezüstérem mindent megszépít!

Ez a kilencedik felnőtt világversenye 2017 óta. Mennyire más egy olimpia?
Jobban izgul az ember, de ezt nem lehet elmagyarázni, át kell élni. A nézők is jobban szorítanak, mint egy világbajnokságon, pedig a
mezőny ugyanolyan erős, talán mert olimpia négyévente van, világbajnokság pedig kétévente.

Most már minden nagy világversenyről van érme.
Igen, de egy még hiányzik, az arany! Az elkövetkező nyolc évben lesz még rá esélyem, annyit biztosan érzek magamban. Nyilván az aranyat nem tudom biztosra ígérni, azt viszont igen, hogy ugyanolyan alázattal és keményen fogok érte dolgozni, mint eddig. Nem lesz egyszerű, Ethan Katzberg óriási rivális lett, de látjuk, hogy van hova fejlődni.

A kanadainak más a technikája. Önnek min kell csiszolnia?
Katzberg gyorsabban csinálja, de nem jó lemásolni senkit, azt kell erősíteni, amit én tudok, abban kell a legjobbnak lennem a világon. A műtétem óta ez volt az első év, amikor normális szökdeléseket tudtam végezni az edzéseken, mert nem fájt a térdem, nem csak abból a nlhány gyakorlatból kellett élnem, amit megengedett a testem. Az erőszintemmel nincs gond, de azon is lehet még fejleszteni, ami további centiket tehet hozzá a dobásaimhoz.

Most nem sikerült megdönteni edzője 81.56-os csúcsát. Marad ez a cél?
Szerintem most is bennem volt, és ha nem is feltétlenül idén, egyszer biztosan sikerülni fog. Sőt esküszöm, én azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy egy nap nyolcvanhárom, nyolcvannégy méter körül dobjak, ehhez viszont mindennek össze kell jönnie, mindent bele kell tudnom sűríteni egy dobásba. Egyszerűen ezt érzem. Nekem a fejlődési szakasz talán lassabb volt, például míg elértem a nyolcvan métert, de ezt a munkát kell folytatnom, mert bevált, csak vissza kell szereznem azt a gyorsaságomat, ami a térdműtétem előtt volt.

Azért a születésnapján tudott kicsit ünnepelni a döntő után?
Erőt adott, hogy a döntő napján volt a születésnapom, az volt bennem végig, hogy ezen a napon biztosan meg tudom csinálni! Utána hajnali kettő körül értünk vissza az apartmanunkba, a klubtársaimmal beszélgettem, ünnepelgettem, és csatlakozott a futóedző Németh Roland, de a rögtönzött buli elég szolidra sikerült, mert mentünk pihenni.

Ez az ezüst a hatodik felnőtt érme. Más mint a többi?
A legszebbek közé tartozik, ha nem a legszebb! Nagyon büszke vagyok rá, mert az olimpián szereztem. Egyrészt motivál, hogy megéri annyit dolgozni, másrészt remek visszacsatolás mindannyiunk számára, hogy jó munkát végzünk Szombathelyen. Az utat Németh Pali bácsi kövezte ki, már többen is végigmentek rajta, Gécsek Tibor, Németh Zsolt, Annus Adrián, Pars Krisztián és társaik, akik bebizonyították, hogy nagyon jó ez az út.