PÁRIZS 2024, NŐI KÉZILABDA
CSOPORTKÖR, 5. FORDULÓ
B-CSOPORT
MAGYARORSZÁG–HOLLANDIA 26–30 (16–19)
Párizs, 5841 néző. Vezette: C. Bonaventura, J. Bonaventura (franciák)
MAGYARORSZÁG: BÖDE-BÍRÓ – Győri-Lukács 5, Klujber 5 (2), Vámos P. 1, FÜZI-TÓVIZI 2, Kuczora 2, SZÖLLŐSI-SCHATZL 4. Csere: Szemerey (kapus), Papp N., Simon P. 3, Márton G., Pásztor N. 3, Kácsor, Albek 1. Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir
HOLLANDIA: TEN HOLTE – MALESTEIN 6 (2), Van der Heijden 4, ABBINGH 7, Dulfer, Polman 3, Van Wetering 2. Csere: DUIJNDAM (kapus), Haggerty, VAN DER VLIET 4, Housheer 3, Nüsser 1. Szövetségi kapitány: Per Johansson
Az eredmény alakulása. 6. p.: 3–2. 12. p.: 6–4. 16. p.: 8–8. 18. p.: 8–12. 24. p.: 14–15. 26. p.: 14–18. 40. p.: 18–20. 43. p.: 18–22. 48. p.: 22–24. 53. p.: 24–26. 57. p.: 25–29
Kiállítások: 8, ill. 6 perc
Hétméteresek: 2/2, ill. 4/2
FRISSÍTÉS: SVÉDORSZÁG LESZ MAGYARORSZÁG ELLENFELE A NYOLC KÖZÖTT
ÖSSZEFOGLALÓ
Megkönnyebbülten lépett pályára utolsó csoportmérkőzésén a magyar válogatott: Golovin Vlagyimir együttese már a spanyolok elleni győzelmével kivívta a továbbjutást, így a hollandok elleni találkozó tétje a jobb helyezés elérése volt, hogy könnyebb ellenfelet kaphasson a lille-i folytatásra.
A spanyol meccs előtti Bordás-Pásztor csere után a hollandok elleni találkozót megelőző napon is változtatott keretén a magyar szövetségi kapitány, aki ezúttal két tartalékot is behívott: Janurik Kingát Szemerey Zsófi, míg Debreczeni-Klivinyi Kingát Kácsor Gréta váltotta.
Reggel még mindenki álmosabb – így van ez a játékosokkal és a szurkolókkal is, így a kilenc órakor elkezdődött találkozót nem jellemezte az az őrületes hangzavar, amely a későbbi meccseket szokta. A mérkőzés békés, ébredezős tempóban indult: a mieink kezdhettek, majd miután a fél kezdőcsapat alaposan megvizsgálta a kezében a labdát, Szöllősi-Schatzl Nadine Angela Malesteinnek is odapasszolta.
Miután a győri balszélső korábbi ferencvárosi csapattársa is meggyőződött arról, hogy minden rendben van a labdával, visszaadta azt, a két játékos megölelte egymást, majd úgy bő fél perccel azután, hogy az eredményjelző órája pörögni kezdett, a mérkőzés érdemi része is elindult: elsőként Klujber Katrin próbálkozott lövéssel, Yara ten Holte hárított.
A vezetést a Győri Audi ETO KC-t is irányító, így a mieinket jól ismerő Per Johansson csapata szerezte meg: a második percben Malestein talált be hetesből, aztán Szöllősi-Schatzl és Füzi-Tóvizi Petra fordítottak, majd innentől az egész első negyed órában hullámvasutazásnak lehettünk tanúi, hol mi, hol a hollandok kerültek előnybe. Kevéssel léptük át a félidő felét, amikor a kiválóan játszó Lois Abbingh 9–8-ra módosította az állást ellenfelünk javára, s innentől egészen a játékrész végig előnyben maradtak.
Az, hogy a mérkőzés a korábbi napokon látottaknál továbbra is csendesebben csordogált – mint menet közben kiderült – annak is volt köszönhető, hogy a szervezők ezúttal játék közben jóval hamarabb lekeverték az eddig gyakran teljes akciókat végigdübörgő zenéket. Időnként felcsendült a magyar és a holland szurkolók éneklése, kántálása, de ezúttal a zajérzékenyeknek sem volt szükségük füldugóra.
Természetesen azért a góloknak mindig kijárt a taps és az éljenzés – így volt ez akkor is, amikor 9–12-re módosult az állás: Klujber Katrin hiába szerezte meg ekkor 25. találatát az olimpián, ez sem segített, a folytatásban egyre több hibát láttunk a mieinktől, s bár nem voltunk sokkal rosszabbak ellenfelünknél, csak nem bírtunk felzárkózni: a félidőben hárommal vezetett Hollandia.
A holland előny nem tűnt behozhatatlannak, de ehhez összeszedettebb játékra lett volna szükség. A szünet után, három perc gólcsendet követően Estavana Polman vette be először a kapunkat, majd sajnos minden úgy folytatódott, ahogy a pihenő abbamaradt: néhány gólos holland előny melletti hintázással.
Az, hogy hogyan alakul a végeredmény biztosan nem Böde-Bíró Blankán múlott: bár a mérkőzés után kritikusan értékelte teljesítményét, sokat hozzátett a magyar csapat játékához. 18–21-nél kettős emberhátrányban védett hetest, s a második félidőre igencsak belejött a védésbe: az egész találkozón 33-ból 11 próbálkozást hárított, több nagy bravúrt bemutatva. A Ferencváros kapusa azzal már nem tudott mit tenni, hogy a következő, Malesteintől, üres kapura kapott gólunkat az oldalvonal mellől kellett végignéznie, s amiatt is csak bosszankodhatott, hogy ahogy eltelt, 10, 15, majd 20 perc, semmi nem változott érdemben a játék képében.
Az időnk egyre kevesebb volt, a hollandok már kevésbé akartak rohanni, ahol csak tudták, lassították a játékunkat, s miután a 48. percben a szenzációsan védő Rinka Duijndam durván összefejelt Albek Annával és percekig ápolásra szorult, óvatosságuk csak fokozódott.
Miután a meccsen 17-ből 9-et hárító holland kapus nagy nehezen feltápászkodott, s lebattyogott a kispadhoz, a borsodi Arlótól a somogyi Barcsig mindenfelől érkező szurkolóink a „Mindent bele” – rigmusra kezdtek rá. A magyar csapat próbálkozott becsülettel, ám hiába tűnt úgy, hogy elindulhatunk felfelé, mindig akadt hol egy védés Ten Holtétól, hol egy remek gól Lois Abbinghéktól, hol pedig egy rossz megoldás a mieinktől – egyre inkább úgy tűnt, nem sikerül behozni a lemaradást.
57.55-öt mutatott az óra, amikor Bo van Wetering nem engedte hozzáférni a labdához az azt játékba hozni kívánó Böde-Bírót, emiatt a játékvezető kiküldte két percre. Golovin gyorsan időt is kért, majd megkezdtük utolsó rohamjainkat – sajnos ekkor sem járt sikerrel a magyar csapat. Márton Gréta próbálkozását a kapus a jobb lécre tolta, s bár Böde-Bíró üres kapura dobott kapufája után Pásztor Noémi begyűjtötte a labdát és betalált, 26–29-re javítva az állást, a hollandoknak erre is volt válaszuk.
A labdát ezután is inkább ellenfelünk birtokolta, s miután három másodperccel a vége előtt Vámos Petra is csak a kapufát találta el, a jobb oldali kapu mögött szurkoló Szalai Ádám, a magyar labdarúgó-válogatott korábbi csapatkapitánya is annak lehetett tanúja, hogy a négygólos holland győzelmet a futball Európa-bajnokságon megismert balra-jobbra lépegetős dalra, Snollebollekes: Links Rechts című számára ünnepelték a narancssárgába öltözött szurkolók.
A mieink a csoport 3. helyén zártak, és készülhetnek a keddi, lille-i negyeddöntőre.
Vereségével a magyar válogatott a csoport harmadik helyén végzett. A negyeddöntőket augusztus 6-án, kedden rendezik. Magyarország csoportharmadikként a játéknap második mérkőzését játssza. Harmadik helyezettként az A-csoport másodikjával játszanak majd a mieink. Hogy ez a jelenleg ugyanannyi ponttal álló Norvégia, Svédország, Dánia hármas közül melyik lesz, legkésőbb szombaton késő este kiderül. |
TOVÁBBI EREDMÉNYEK
Brazília–Angola 30–19
Spanyolország–Franciaország 24–32
| A B-CSOPORT VÉGEREDMÉNYE | |||||||
| 1. Franciaország | 5 | 5 | – | – | 159–124 | +35 | 10 |
| 2. Hollandia | 5 | 4 | – | 1 | 152–137 | +15 | 8 |
| 3. MAGYARORSZÁG | 5 | 2 | 1 | 2 | 137–140 | –3 | 5 |
| 4. Brazília | 5 | 2 | – | 3 | 127–119 | +8 | 4 |
| 5. Angola | 5 | 1 | 1 | 3 | 131–154 | –23 | 3 |
| 6. Spanyolország | 5 | – | – | 5 | 111–143 | –32 | 0 |
A MAGYAR NŐI VÁLOGATOTT KERETE
Kapusok: Böde-Bíró Blanka (FTC-Rail Cargo Hungaria), Szemerey Zsófi (Metz Handball, francia) – Janurik Kinga (FTC-Rail Cargo Hungaria) tartalék
Jobbszélsők: Győri-Lukács Viktória (Győri Audi ETO)
Jobbátlövők: Albek Anna (Motherson-Mosonmagyaróvári KC), Klujber Katrin (FTC-Rail Cargo Hungaria), Papp Nikolett (SCM Gloria Buzau, román)
Irányítók: Simon Petra (FTC-Rail Cargo Hungaria), Vámos Petra (Metz Handball, francia) – Debreczeni-Klivinyi Kinga (Moyra-Budaörs) tartalék
Beállók: Füzi-Tóvizi Petra (DVSC Schaeffler), Pásztor Noémi (Neptunes de Nantes, francia) – Bordás Réka (FTC-Rail Cargo Hungaria) tartalék
Balátlövők: Kácsor Gréta (CS Gloria 2018 Bistrita Nasaud, román), Kuczora Csenge (Thüringer HC, német)
Balszélsők: Márton Gréta (FTC-Rail Cargo Hungaria), Szöllősi-Schatzl Nadine (Moyra-Budaörs)
Szövetségi kapitány: Golovin Vlagyimir
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.”  |
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.
