Szilágyi Áron: Nem volt rajtam az egyéniben érzett teher, szorongás
– Az elmúlt időszakban egy-egy nyilatkozata alapján néha úgy éreztem, hogy nagyon fontosnak tartja a csapatversenyt, talán egy árnyalatnyival fontosabbnak is, mint az egyénit. Így volt ez?
– Nem szeretem összehasonlítani az egyénit meg a csapatversenyt, nem is kell, mindkettő rendkívül fontos nekem, és értékes helyet foglal el a szívemben – válaszolta Szilágyi Áron csütörtökön a magyar sajtó képviselőinek tartott fogadáson, amelyet a párizsi magyar nagykövetségen tartott a konzulátussal karöltve a Magyar Olimpiai Bizottság. – Most csapatban jött ki jobban a lépés, nem volt rajtam az egyéniben érzett teher, szorongás, sokkal könnyedebben ment már a bemelegítés is a Grand Palais-ban. A teljesítményem is jobb volt már, úgy tűnik, ez így volt megírva – az elmúlt három olimpián inkább az egyéni siker szólt nagyobbat, most a csapatért kellett többet küzdeni.
– Rutinos versenyzőként hogyan kellett dolgoznia önmagán a sikertelen egyéni viadalt követő napokban?
– Három napunk volt az egyéni verseny után, Szatmári Andrással és Gémesi Csanáddal ugyanabban a cipőben jártunk, nem úgy sikerült az a nap, ahogy szerettük volna. Természetesen mindegyikünk más körülmények miatt volt csalódott. Az első napot gyakorlatilag egy elsötétített apartmanban töltöttük együtt, kicsit szomorkodtunk, nyaldostuk a sebeinket, beszélgettünk, kártyáztunk. Szóval eléggé eseménytelenül telt, de erre szükségünk volt, nem akartunk nyilatkozni, olvasni a kommenteket, be akartunk zárkózni. Aztán a második nap már elmentünk edzeni, látszott, hogy nem vagyunk rossz formában, újabb teher került így le rólunk. Elemeztük a negyeddöntős ellenfelet, az olaszokat, kimentünk egy kicsit a városba ingereket gyűjteni. Megéreztük, hogy az olimpián és a víváson kívül is van élet, és szépen kirángattuk magunkat a csalódottságunkból.
– Azt már a döntő után is említette, hogy a dél-koreaiak ellen nüanszok döntöttek. Amikor egyedül maradt éjjel, kattogott az agya egy-egy tuson vagy bírói ítéleten?
– Hogyne, ilyenkor tusról tusra végigveszi újra az ember a mérkőzést. Csak egy eset: például ha 4:3-nál egy kicsit nagyobb mozdulattal vágok és megkerülöm az ellenfél pengéjét, akkor 5:3 lett volna ide az első kanyar után. Ilyenek jutnak ilyenkor az eszembe, aztán másnap már tudatosul, hogy ez így történt, nincs értelme agonizálni, sokkal inkább a pozitív élmények a fontosak. Nagyon erős ez a dél-koreai csapat, elképesztő, amit letett az elmúlt másfél évtizedben az asztalra, annak viszont örülök, hogy nem voltunk alárendelt szerepben. Azt éreztem a döntő elején az első három-négy asszóban, hogy alakulhatott volna ez teljesen másként, tényleg apróságokon múlt sok minden, el nem engedett vágásokon, bírói ítéleteken, kicsi rossz mozdulatokon. Aztán bejött egy csodacseréjük, aki olyan sebességet produkált, hogy csak néztünk. Ezzel együtt tényleg nem hiszem, hogy nagyon csalódottnak kellene lennünk, odatettük magunkat, és most ennyi volt benne.
– Milyen érzés, hogy felnő ön mellett egy kiváló vívó, akinek a példaképe volt, aki a klubtársa, és már teljes jogú tagja lett ennek a csapatnak?
– Abban a helyzetben vagyok, hogy egy hónapja búcsúztattam egy barátomat, Decsi Tamást, akivel 2007-ben együtt voltunk világbajnokok, és akitől én tanultam nagyon sokat. Őt most nem válogatták be a csapatba, és ez természetesen megérintett, az elmúlt tizenhét évben nemcsak a csapattársam, hanem a barátom is volt. Közben jött vasasos klubtársam, Rabb Krisztián, aki mellettem nőtt fel, és őt köszönthettük az olimpiai csapatban. De nem csupán köszönthettük, hanem köszönhetünk is neki sok mindent, nagyszerű volt a hozzáállása és a teljesítménye, fiatalon, 22 évesen. Így adjuk át a stafétabotot generációról generációra, és most egy olimpiai ezüstérmet is együtt ünnepelhetünk. Bízom benne, hogy Krisztián példájából motivációt merítenek a fiatalok és látják, hogy érdemes beleállni a kemény munkába, nem csak a nagy öregeké az elsőbbség, ha valaki teljesít, az olimpiára is ki lehet jutni és ezüstérmet lehet szerezni.
– Az imént az egyik kollégámnak elmondta, nem tudja, hogy a következő olimpiáig mit hoz a jövő, viszont itt, Párizsban még van egy meccse, hiszen jelölt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság sportolói bizottságába. Milyen esélyt lát, hogy bekerül a testületbe?
– Ez egyelőre teljes vakrepülés a számomra. Természetesen volt a közösségi médiában némi kampány, és sok emberrel találkoztam, beszélgettem. Jósolni nem tudok, lehet, hogy száz, lehet, hogy ezer szavazatot kapok, nem is kell ezzel nagyon foglalkozni. A következő napokban az urnák zárásáig próbálok ismerkedni, beszélgetni és meggyőzni másokat, hogy jól tudom majd képviselni az érdekeiket.
| Rabb Krisztián sorban adja az aláírásokat, mosolyog a kért közös fotókon, néhány hét leforgása alatt óriásit fordult vele a világ. Szatmári András sérülése miatt kapott lehetőséget a válogatottban, remekelt a bázeli Európa-bajnokságon, aztán az olimpiai csapatversenyen is igazolta, hogy immár nemcsak óriási tehetség, hanem érett vívó is. Az elmúlt napokban több kép és videófelvétel került fel a közösségi oldalakra, amelyen Krisztián gyerekként Szilágyi Áronnak drukkol a lelátóról, vagy éppen tinédzserként ad a háromszoros olimpiai bajnokkal közösen interjút. „Különleges élmény volt Áronnal és persze a többiekkel is együtt vívni a csapatban – mondta Rabb Krisztián. – Kisgyereként ő volt a nagy példaképem, és hihetetlen élmény, hogy vele együtt szereztem olimpiai ezüstérmet. Remélem, tudjuk motiválni a következő generációt, hogy hasonló álmai legyenek, mint például nekem voltak. A legnagyobb boldogság számomra az, ha hatással lehetek a gyerekekre, és segíthetek nekik elhinni, hogy bármire képesek.” Rabb Krisztián viszont nem fejezi be az álmodozást, a kérdésre, hogy mi lesz Los Angelesben négy év múlva, szerényen, de határozottan rávágta: „Olimpiai bajnok akarok lenni!” |
Szilágyi Áron: Vajon van visszaút?
Anna Sawai Emmy-díjas színésznő legdögösebb képei
Angol szál bújik meg Komáromi György maribori szerződése mögött
Megsúgta Magyarország főboszorkánya: ezekre a csillagjegyekre talál rá a szerelem ősszel
Itt van egy fotó, ami mindent elmond a bécsi árvízről
Köztük vagy? Elárulta a főboszorkány: ezeknek a csillagjegyeknek hoz gazdagságot az ősz
Elemi erővel zúdul Bécs folyója, a Wien - látványos videón a brutális áradás
Hétfői sportműsor: meccs és sorsolás a Magyar Kupában; topligák; sakkolimpia
Lerántott a stégről egy gyereket egy vidra és a víz alá húzta
„Eddig mindig nyertem valamit a második évemben” – Ange Postecoglou az Arsenaltól elszenvedett vereség után
Ilyen van?! Brutálisan kiütötte a büntetőt ítélő bírót a játékos Indonéziában – videó
Valkusz Máté: Az egyiptomi szurkolók mászkáltak és vizespalackokat dobtak a kispadunk felé
Kiakadt a gyönyörű sztárfocista, Alisha Lehmann, amiért százszor kevesebbet keres párjánál
Párizs 2024: jobban van az üzbég bokszedző, akinek ünneplés közben állt le a szíve
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Köszönjük többhetes figyelmüket!
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Ezeket a képeket nehéz szavakkal leírni
Üdvrivalgás fogadta a hazatérő olimpikonokat
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.”  |
Az olimpia kabalafigurája is búcsúzik
Sportrádió: Öt éve fogadtuk be a Márton ikreket – Márton Zsolt Krisztián
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Márton Viviana örömét a Moulin Rouge-ra vetítették
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Igaza van Haliburtonnek?
Aranyérem Párizsban, ünneplés a Sziget Fesztiválon
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
Párizs 2024: visszavonul a britek olimpiai bajnok műugrója
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.