Elérkezett az Igazság Pillanata, az Eurovíziós Dalfesztivál Labdarúgó Európa-bajnokság döntőjéig már csak egyet kell aludnunk. Holnap este kazah-indonéz spanyol-olasz finálét rendeznek, de lehetne ez másképp is. Talán nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy sokan szívesebben látnánk a két elődöntőben búcsúzó válogatottat holnap, de mivel ez egy független blog (legalábbis a látszat szerint…), ezért véleményemet csak burkolt formában tárom a nyilvánosság elé. Egy kis visszaemlékezés, egy kis esélylatolgatás, illetve egy kis ígért meglepetés a Hölgyeknek, ugyanis Béla kisebbik húgom addig-addig kérdezősködött a helyes focistákról, míg megkértem, hogy állítsa össze az EB tíz legsármosabb labdarúgójának listáját. És akkor jöjjön, aminek jönnie kell!Elérkezett az Igazság Pillanata, az Eurovíziós Dalfesztivál Labdarúgó Európa-bajnokság döntőjéig már csak egyet kell aludnunk. Holnap este kazah-indonéz spanyol-olasz finálét rendeznek, de lehetne ez másképp is. Talán nem vagyok egyedül a véleményemmel, hogy sokan szívesebben látnánk a két elődöntőben búcsúzó válogatottat holnap, de mivel ez egy független blog (legalábbis a látszat szerint…), ezért véleményemet csak burkolt formában tárom a nyilvánosság elé. Egy kis visszaemlékezés, egy kis esélylatolgatás, illetve egy kis ígért meglepetés a Hölgyeknek, ugyanis Béla kisebbik húgom addig-addig kérdezősködött a helyes focistákról, míg megkértem, hogy állítsa össze az EB tíz legsármosabb labdarúgójának listáját. És akkor jöjjön, aminek jönnie kell!
A spanyol-portugál ibériai rangadó nem igazán hozott jó játékot. Küzdelem és nagy taktikai harc folyt a pályán, helyzetből viszont kevés akadt – azokból azonban Cristiano Ronaldo a kaput sem találta el. Talán tudathasadásos állapotba került, hogy madridi csapattársa, Casillas ketrecét kellett bombáznia, nem tudom, de ilyen dekoncentráltan és pontatlanul lövöldöző Cé-t már igen régen láttam. Ettől függetlenül közelebb álltak a gólhoz a rendes játékidőben, mint a spanyolok, akiknél ezúttal játszott csatár – de minek? (köszönjük Emese, Negredo a nagy semmit!) A hosszabbítás a spanyoloké volt, a portugálokon látszott, hogy elkészültek az erejükkel, igazából senkit nem ért váratlanul a tizenegyespárbaj. A franciák ellen még higgadt Xabi Alonso büntetőjét a találkozón két nagy bravúrt is bemutató Rui Patríció hatástalanította, ám utána Szent Iker is ugyanezt tette Moutinho lövésével. A továbbiakban magabiztosan lövöldözték a tizenegyeseket, Sergio Ramos még azt a pofátlanságot is megengedte magának, hogy panenkásan löbböljön – két hónappal ezelőtt a Bajnokok Ligája elődöntőben még átrúgta egy másik kontinensre a labdát, amit azóta is keresnek, bátorságra vall, hogy ezúttal is elvállalta… A portugáloknál volt még egy hibázó, a spanyoloknál csak majdnem – Fabregas sorsdöntő büntetője ki lett centizve, a kapufáról csorgott a hálóba a labda. Ronaldo így már nem lőhetett, de nem is baj, mert tudjuk róla, hogy sorsdöntő pillanatban nem egyszer remegett már meg a lába, s ha kihagyta volna, bizonyára célpontja lenne a támadásoknak. Így is az, mert a 90. percben nagy ziccert rontott, de annyiban a védelmére kelnék, hogyha ő nincs, Portugália sem elődöntős, talán a csoportkört sem élik túl. Ahogy Kassai hibázott az angol-ukránon, mert ember, úgy Ronaldo is hibázott, mert ő is csak ember ellenben Balotellivel, aki majom.
Az Európa-bajnokság eddig a németek, ha nem is öröm, de hatékony és magabiztos játékát hozta, ám az elődöntőben akkora fába ütköztek, mint amekkorán a taljánnak álcázott Lúdas Matyi először adja vissza Döbröginek az ütéseket. Vagyis jó nagyba. Nem szeretném magamat fényezni, mivel többször kiderült az elmúlt napokban, hogy jóslásból „ülj le fiam, egyes” érdemjegyet kapnék, de szerdán megírtam, hogy az olaszok bizony sanszosok a továbblépésre. Szervezett a középpályájuk, fegyelmezett a védelmük, jó a kapusuk, csatáruk esetében pedig elmondhatjuk, hogy vak tyúk is talál szemet – ennyi épp elég volt ahhoz, hogy az olaszok győzzenek. Na jó, hogy ne legyek ennyire (csak kicsit) igazságtalan Balotellivel, a két góljáért tényleg megdolgozott, de azért nem kell elájulni a teljesítményétől. Az első gólnál a szűk éve még szívműtéten áteső Cassano kevergetett, s beadását Balotellinek már csak be kellett bólintania, míg a második gólnál Montolivo varázsolta elé a labdát, Lahm csúnyán beragadt, így nem volt les, azt a helyzetet, talán nagymamám strandpapucsban és bevásárlószatyorral a kezében is berúgta volna. Gólörömét pedig inkább nem is minősítem. Na jó, mégis: szánalmas. Letépi a mezét, megáll, úgy néz, mint aki az egész világra haragszik, mint aki öngólt lőtt, vagy piros lapot kapott, nem, mint aki az EB döntő kapujába lőtte nemzetét. Lehet szeretni az olasz válogatottat, de Balotellit szerintem nem igazán. A képességeit el lehet ismerni, de belebolondulok, ha ő lesz a torna gólkirálya – amire nagy esély van, merthogy a 3 gólosok közül már csak ő növelheti góljai számát. (A spanyolok részéről a döntőben esetleg megemberelhetné magát Fabregas vagy Torres – igaz, ahhoz előbb pályára kellene küldeni őket…) A németek szimpatikusan játszottak a tornán, s annyira fiatal a keretük, hogy nem féltem őket, szerintem lesz esélyük még világverseny megnyerésére. A Bayern München játékosai nem tudják feledtetni a hazai csalódásokat, az EB-n többen tudásuk alatt játszottak: Badstuber, Kroos, Müllerről nem is beszélve – egy Müller áruházzal szemben lévő sörsátorban néztem a meccset, s néha eszembe jutott, mindenki jobban járna, ha inkább ott lenne eladó a srác… Neuer hat gólt kapott a tornán, ami elég sok, de a jobbak közé tartozik, Boatengnek voltak jó periódusai, a védelemből Hummels kimagaslóan teljesített, a középpályássor madridi része rendben volt (naná…), Gomez és Klose jó csatárok, s vannak még ki nem aknázott erőtartalékok ebben a keretben: például Götze, aki csupán húszéves, de a Dortmund irányítójaként már fél Európa udvarol neki…
Talán a portugál és a német válogatott játszik szebben, kiderült, hogy a spanyolok és az olaszok a hatékonyabbak és eredményesebbek. Ki gondolta az első napokban, mikor egymással játszottak a csoportban, hogy lesz egy visszavágójuk is? Az nem volt rossz meccs, (el)döntetlennel zárult, de úgy gondolom, ez nem lesz olyan jó találkozó. Kiindulva a közelmúlt világversenyeinek döntőiből, legutóbb 2000-ben volt három gól a fináléban, azóta öt döntőben összesen 7, ismétlem hét, azaz nem kevesebb, se több, mint 5 7 gól született (A 2000-es finálé góljait nosztalgia gyanánt be is linkeltem, akkor is az olaszok voltak az egyik résztvevők…). Szóval a jelek alapján és ismerve a két csapat játékstílusát senki ne számítson egy gólparádéra (aztán ki tudja: lehet, bekerül egy újabb strigula a jóslástani karóim közé…). Ezt az olasz válogatottat ostobaság lenne a 2004-es göröghöz hasonlítani, ez olyan nagyjából, mintha Győzikét Albert Einsteinnel helyeznénk egy kalap alá. A spanyolokat sem lehet nagyon bántani, a Barcelonában meghonosított tili-tolit játsszák, kevésbé látványos, viszont eredményre vezet – Iker Casillas eddig csupán egy gólt kapott, épp az olaszoktól, de kollégája Buffon is remek kapus, kíváncsi lennék mondjuk egy büntetőpárbajra, vajon melyikük fogna több lövést. Persze, nem szeretném, hogy így dőljön el, mert a hirtelen halál sokszor fájdalmas és mindig igazságtalan. Ha nem is Cé, de lesz portugál résztvevője a finálénak. Pedro Proenca vezeti majd a döntőt - ilyenkor fel kell, hogy sóhajtozzak: ha Kassai nem követi el azt a súlyos hibáját, talán most ő és segítői dirigálnának… Nem szurkoltam különösebben eddig az olaszoknak, ezek után sem fogok, de holnap utazom Rómába egy hétre, így bizonyára nagy élmény lesz olaszokkal nézni a finálét – következő, egyben záró EB bejegyzésemben lesz miről beszámolnom, még ha kicsit késve is…
A Monthy Phyton után szabadon: és akkor most valami egészen más! Nézzük azt a TOP10-et, amiben nincs benne Cristiano Ronaldo, azaz íme az EB 10 legsármosabb labdarúgója (csak a lista és a képek a Húgomé, a szöveg saját…)!
10. Thomas Müller: Két éve tűnt fel a világbajnokságon, amikor öt gólt szerzett a bronzéremig jutó Nationalelfben. Idén se a Bayern Münchenben, se a német válogatottban nem játszott jól, de ettől még a tény az tény: sármos, így épp befért a Top10-be…
9. Iker Casillas: Azt, hogy milyen jó kapus, az idei EB-n is bizonyítja, eddig összesen egy gólt kapott a tornán. 136 válogatottságával rekorder, s még csak 31 éves, szóval ez a szám valószínűleg még nőni fog, legalább egy EB benne van még a kesztyűjében. A bravúrjai mellett szerénységével is kitűnik, igazi példakép, szerethető figura. A 2010-es vb döntőben élő adásban megcsókolta riporterbarátnőjét…
8. Mario Gomez: Az elődöntőben a másik Mario, Balotelli volt inkább a varázsló, de a „sármversenyben” hála Istennek Gomez az értékelhető… Müllerrel ellentétben neki jó szezonja volt, 26 gólt vágott a Bayern Münchenben a Bundesligában, a BL-ben meg 12-t – az EB-n is jól kezdett, két meccsen három góllal nyitott, de aztán be is zárta a gólcsapot. A Nationalelf pedig kiesett…
7. Joao Moutinho: A portugál nem egyszemélyes csapat, de Cristiano Ronaldo a kulcs – ezt a Porto középpályás esete is bizonyítja. Nem játszott rosszul a 26 éves portugál a tornán, mégis alárendelt szerep jutott neki (és mindenki másnak) Zselé mellett, a csehek ellen az ő beadásából fejelte a győztes gólt Cé.
6.Fabio Coentrao: Újabb portugál a listán, még hozzá a védelemből: az EB egyik legnagyobb meglepetése volt számomra a játéka, mert a Real Madridban nem mindig igazolta tavaly, hogy érdemes volt őt annyi pénzért szerződtetni. És emellett még nem is csúnya…
5. Pique: Casillas kevés góljáról a védelem is tehet, elsősorban a Pique-Ramos belső páros, akinek előbbi tagja fel is került a listára, de utóbbi sem állt messze tőle. Pique szemtelenül fiatal, de már annyi trófeája van, hogy egy páncélszekrény is kevés lenne hozzá. Ilyen trófea Shakira is, de őt aligha akarja bezárni egy széfbe. Vajon a kolumbiai énekesnőt is ezzel a mosolyával hódította meg?
4.Olivier Giroud: A Montpellier gólkirály csatára epizodista volt a tornán, de a Húgomnak így is szemet szúrtak adottságai. Ősztől az Arsenalban tehet róla, hogy még inkább szemünk előtt legyen, s abban az esetben talán a francia válogatottban is többet játszik majd…
3. Antonio di Natale: Nem karácsonyi ajándék az ő szerepeltetése sem a válogatottban, se a sármlistán, eddig egyedül ő volt képes bevenni Iker Casillas kapuját az első fordulóban. Vajon a döntőben újra sikerül neki?
2. Cesc Fabregas: Ő nem center, mégis többször azt játszott már, s van is két gólja, valamint az ő hajszálpontos, s a kapufáról bepattanó tizenegyese végezte ki szerda éjjel Portugáliát. Univerzális játékos, mondhatni, a hispánok Jolly Jokere.
1. Miguel Veloso: Veloso-t szerdán a hosszabbításra lecserélte edzője, de akkor még nem tudhattuk biztosra, hogy utoljára látjuk a pályán. A Húgom nem heverte ki könnyen a traumát – de az mindenképp vigasztaló lehet számára, hogy a „sármválogatott” 4 tagjával még találkozhat a döntőben…
Számunkra pedig az a vigasztaló, hogy már csak egy nap, s itt a nagy meccs. S hogy a Hölgyeket mi vigasztalhatja? Az, hogy már csak egy meccs, s itt a nagy nap…
Jó szurkolást Mindenkinek a döntőhöz!!!