Csodás ez az olimpia, kajakra!!!

Alighogy belemelegedtünk, s felvettük a hangulatát és ritmusát, már véget is ér sajnos a nyári olimpia. S bár van még néhány nap az ötkarikás játékokból (hogy ki mennyire veszi ezeket a versenyeket játékoknak, most inkább hagyjuk), de mivel a jövő héten elmegyek a blargon7-re alternatív festéket kutatni ifjúsági zarándoklaton veszek részt, most hozzálátok az összefoglaláshoz, értékeléshez. Ezt két körben fogom megtenni, hiszen hála Istennek bőven lehet miről beszámolni, mert a magyar csapat sikeres két héten van túl, ez a napnál is világosabb! Persze, néhány érem azért talán bennünk maradt, de most inkább vegyük alapul az Unicum mottóját: Csak pozitívan!!!Alighogy belemelegedtünk, s felvettük a hangulatát és ritmusát, már véget is ér sajnos a nyári olimpia. S bár van még néhány nap az ötkarikás játékokból (hogy ki mennyire veszi ezeket a versenyeket játékoknak, most inkább hagyjuk), de mivel a jövő héten elmegyek a blargon7-re alternatív festéket kutatni ifjúsági zarándoklaton veszek részt, most hozzálátok az összefoglaláshoz, értékeléshez. Ezt két körben fogom megtenni, hiszen hála Istennek bőven lehet miről beszámolni, mert a magyar csapat sikeres két héten van túl, ez a napnál is világosabb! Persze, néhány érem azért talán bennünk maradt, de most inkább vegyük alapul az Unicum mottóját: Csak pozitívan!!!

„Hajrá, London, baby, megyünk!” – mondja Joey Tribbiani a Jóbarátok című sorozatban. Ezt a poént két hete kellett volna elsütni, mert már ott vagyunk Londonban, s ami ennél sokkal jobb és fontosabb, látják is, hogy ott vagyunk. Mert versenyzőink fantasztikusan küzdenek és szerepelnek, szurkolóink pedig megtöltenek minden létező lelátót és helyszínt, ahol van magyar versenyző, vagy van esély Himnuszunk felzendülésére (a tényleges Himnuszéra, teszem hozzá, mert legelső aranyunknál rossz Himnuszt játszottak - csak kicsit volt ciki…). Négy évvel ezelőtt Pekingben nem voltunk túlzottan elkényeztetve, a három aranynál azért többet várt a közvélemény. Éppen a Kínában csalódott társadalom nem várt kínjában sokkal több aranyat idén, még ha természetesen bőven sorakoztak is az éremesélyesek. Volt, aki beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s volt, aki nem. Az viszont tény, hogy három nappal az ötkarikás játékok vége előtt nyolc aranyunk van, ami barátok között is majdnem háromszor több a négy évvel ezelőtti termésnél. S ehhez még hozzá jön a négy ezüst és három bronz, mellyel jelenleg az összesített éremtáblázat 8. helyén állunk. S mondom, még nincs vége!!! Kis nemzet vagyunk, nagy sportkultúrával.

A kronológia rendjét felborítva kezdeném a legfrissebbel, mely az olimpia talán legnagyobb és legcsodálatraméltóbb meglepetése és bravúrja is egyben: Risztov Éva úgy lett a 10 kilométeres távúszás bajnoka, hogy nem igazán emlegették az esélyesek között, s gyakorlatilag rajtcél győzelmet aratott. A két órán át tartó versenyt nézni is fárasztó volt, gondolhatjuk, milyen lehetett belülről átélni… A hódmezővásárhelyi lányról sokan nem tudják, hogy korábbi sikerei után már huszonkét évesen (!) kiégettnek érezte magát, s visszavonult. 2009-ben tért vissza, s milyen jól tette! Risztov talán kicsit helyreállította az úszósport renoméját, mert úszóink közül nem mindenki teljesített tudásához méltóan. Hosszú Katinka, ahelyett, hogy egyszerre futó két kedvenc számából az egyikről lemondott volna, mindkettőben indult, s bár ez becsülendő dolog, a kevesebb talán több lett volna ezúttal. Jakabos Zsuzsanna inkább a kifutón szépségével hódított (a maga nemében ez is bravúr, hiszen az amerikaiak őt választották a legszebb olimpikonnak, innen gratulálok!), Cseh László pedig fő számában eltaktikázta magát, s döntőbe sem jutott. Persze, aztán 200 méter vegyesen helyrehozta hibáját, s bronzot érően úszott, igazából a két amerikai mellett nem volt esélye. Michael Phelps-t előbb vagy utóbb a biológiai tananyagba is beiktatják, mint egy új halfajtát, reméljük, a piperkőc és most már legeredményesebb olimpikon tényleg befejezi, s hagyja Cseh Lacit végre érvényesülni. Phelpsnél nagyképűbb sportolót egyébként még nem sokat láttam, de annyit azért elismerek én is, hogy van mire büszkének lennie. Ő és honfitársa, Lochte jól megbeszélték a dobogón a verseny részleteit, szinte sajnáltam a mi Lacinkat, ahogy megbújt a háttérben… Cseh Laci 2003 óta minden felnőtt világversenyen nyert érmet, ez fantasztikus teljesítmény, s őszintén örülhetünk annak, hogy a kezdeti nehézségek után Londonban is felállhatott a dobogóra. Ez sikerült Gyurta Daninak is, ő ráadásul a pódium legmagasabb fokán ünnepelhetett: világrekorddal úszta a 200 méteres mellúszást. 2004-ben, Athénban 15 évesen olimpiai ezüstérmes lett, már ekkor látszott, milyen tehetséges, az alázatának és szorgalmának pedig most lett meg a gyümölcse. Az úszásban megszerezhető 32 aranyból tizenhatot egyébként bezsebelt az Egyesült Államok, de egy, Gyurta révén azért jutott nekünk is…

Ami Amerikának az úszás, az Magyarországnak a kajak-kenu: az eddigi termés három arany és három bronzérem. A női kajak négyesünk (Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin és Fazekas-Zur Krisztina) simán verte a mezőnyt, de győzelme azért is értékes, mert 1992 óta először lett a miénk az arany ebben a számban. A Dombi Rudolf, Kökény Roland páros célfotóval nyert, míg Kozák Danuta egyéniben is a csúcsra ért, egyszer s mindenkorra Kőbán Rita és Janics Natasa nyomdokaiba lépve. Utóbbi sajnos Kovács Katalinnal nem tudta megvédeni harmadjára olimpiai címét párosban, a pódiumon állva látszott rajtuk az ezüstéremmel a nyakukban, hogy nem őszinte a mosolyuk. Szintén ezüstérmes lett a férfi kajak négyes (Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel), de ők ennek láthatóan nagyon örültek (és mi is!). Akitől talán joggal vártunk többet, az az olimpiai címvédő Vajda Attila, de ő fő számában csak 6. lett (aztán elég nagyképűen nyilatkozott, de ezt most hagyjuk). Kajakosainkban minden olimpián bízhatunk, s ezúttal sem reménykedtünk hiába (ne feledjük, Janics Natasának és Vajda Attilának lesz még jelenése szombaton, ott is várhatunk medáliát).

Az olimpia első hetében talán kicsit visszafogottabbak voltak versenyzőink (vagy csak kevesebb volt a versenyszám és az éremesélyes, ez is meglehet...), ugyanakkor sikerélményben így is bőven volt részünk. Első aranyérmünket már első nap megszerezte Szilágyi Áron vívásban, aki 22 évesen, 1896 óta (!) a legfiatalabb olimpiai bajnok lett ebben a sportágban. Berki Krisztián esélyesként várta a lólengés döntőjét, s tornászunk hibátlan mutatvánnyal sokkolt mindenkit: igaz, riválisa az angol Smith is tökéletesen adott elő, de aztán a bírák a mi fiunkat hozták ki győztesen. S hogy az a vasárnap a Krisztiánoké legyen, arról Pars gondoskodott, aki 80,59 méterrel nyerte meg a kalapácsvetés döntőjét. Nem izgulta túl a finálét, a hatodik, záró dobása előtt arra is volt ideje, hogy átsétáljon megnézni Usain Bolt versenyét– ha ezek után nem nyer, lehet, az lett volna az utolsó dobása… Számomra nagy meglepetés volt a cselgáncsozóink kiváló szereplése: Ungvári Miklós ezüstérmet nyert, míg Csernoviczki Éva bronzérmet szerzett. Az olimpia egyik legnagyobb hőse a szememben Joó Abigél, aki a negyeddöntőben megsérült, majd miután vereséget szenvedett, előbb a vigaszágon megverte lengyel ellenfelét, majd már alig állt a lábán, mégis vállalta a bronzmeccset. Ott már esélye sem volt, de francia legyőzőjén látszott (aki annyira echte francia születésű, mint amennyire én vagyok kubai…), hogy érzi, ezért a bronzért nem igazán kellett megdolgoznia, csak vagy háromszor lábon rúgni a mi dzsúdós lányunkat… Birkózásban is termett számunkra babér: Lőrincz Tamás egyenesen a döntőig menetelt, de ott kikapott koreai ellenfelétől, míg Módos Péter megnyerte a bronzmeccsét. Túl sok lövésem nincs a lövő sportokhoz, de azért láttam Csonka Zsófia és Bognár Richárd fináléját is: mindketten kihozták a maximumot 6. helyezésükkel magukból. Bognár 45 évesen a legidősebb olimpikonunk, s nyolc éve, Igaly Diána győzelmét látva kezdett el sportolni - ilyen egyszerű az egész, élete első olimpiáján pedig rögtön pontszerző helyen végzett...

Labdajátékok terén nem kezdtük valami fényesen az olimpiát, de aztán erőteljes feljavulás következtében a női vízilabdások és férfi kéziseink is elődöntőbe jutottak (utóbbiakért ma még izgulhatunk, a nők sajnos elveszítették a bronzmérkőzést is). A férfi vízilabda-válogatott a legjobb nyolc között búcsúzott, dörzsölhetik a tenyerüket a szerbek: nagyon tudnék örülni, ha a minket kiverő olaszok velük is elbánnának… A csapatsportágakról külön blog formájában emlékezem meg, remélem, szombatra elkészül az is… Szóval folytatás következik!!!

Végül egy régi klasszikus idősebb (az igazi) Knézy Jenő tolmácsolásában, jó szórakozát hozzá!!!

http://youtu.be/I-nlBOBwu8M