Már nem csak az egyetemi félévem aktív, hanem a nemzetközi labdarúgás is az; igaz, míg én a Neptunon klikkeltem, addig Európa-szerte komoly játékosmozgások és tétmeccsek zajlottak az elmúlt héten. Nem ígérem, hogy heti rendszerességgel fogok bloggerkedni (Kazinczy bizonyára most forog a sírjában ezt a szót hallva…), de az időm még engedi, így nem is fecsérelném tovább a szót: lássuk Anna Kurnyikovát a medvét!Már nem csak az egyetemi félévem aktív, hanem a nemzetközi labdarúgás is az; igaz, míg én a Neptunon klikkeltem, addig Európa-szerte komoly játékosmozgások és tétmeccsek zajlottak az elmúlt héten. Nem ígérem, hogy heti rendszerességgel fogok bloggerkedni (Kazinczy bizonyára most forog a sírjában ezt a szót hallva…), de az időm még engedi, így nem is fecsérelném tovább a szót: lássuk Anna Kurnyikovát a medvét!
Kronológiailag Kr.u. 2012. augusztus 29-ével kell kezdenem, mikor a Real Madrid (szuper)kupán vágta a Barcelonát. Pedig a Nou Campban két hete a katalánok lefocizták a pályáról a fővárosiakat, de Victor Valdes gyermeteg hibája meccsben tartotta a visszavágóra a blancókat (2-3). Akik a Bernabeuban öröm focit mutattak be az első félórában: rúgtak 2 gólt, kihagytak még két ziccert, s már emberelőnyben is játszottak - ezúttal a Barcelona védekezett úgy, ahogy általában a Madrid szokott. A Realt nem is tudom, mikor láttam utoljára ennyire megszakadni a pályán, öröm volt látni még Pepét is (pedig ő elég csúnya), Messiéknek momentumuk sem volt. Sajnos az argentin aranylabdást dicséri, hogy pocsék napot kifogva is betekert védhetetlenül egy szabadrúgást, így a félidőben élt még a katalán remény (s az addig hibátlanul játszó Madridnál valami megtört). Mi az, hogy élt, a Barca a második félidőben közelebb állt a győzelemhez, emberhátrányban is maguknál tartották a labdát (ezt a világon senki nem képes sajnos ilyen magas szinten művelni…), s helyzeteket dolgoztak és hagytak ki. Nem igazán értem, Mourinho milyen taktikával küldte ki övéit a második játékrészre, de annyira széteső volt a Barca védelme ezen az estén, hogy bizony simán revánsot lehetett volna venni a közelmúlt sérelmeiért (a 0-5 és 2-6 még mindig vért kíván…) A 2-1 maradt, s ezzel együtt a Real Madrid megnyerte a Szuperkupát, ami felettébb örömteli – az már kevésbé az, hogy most mindenki el van ájulva a Barcelonától (teszem hozzá: okkal), hogy milyen méltósággal viselték a vereséget, s emberfelettit küzdöttek reménytelennek hitt helyzetben is. A Real hétvégén, bár végre megszerezte első győzelmét a bajnokságban, a 3-0 ellenére nem játszott jól, Cristiano Ronaldo pedig körülbelül annyira örült a góljainak, mint az iskolás lurkó az évkezdésnek. Bár még a szezon elején járunk, nekem nagyon úgy tűnik, valami nincs rendben szeretett csapatomnál. (S nem csak az, hogy engem még nem fedeztek fel, pedig lassan elgondolkodhatnának már Casillas pótlásán…)
Alighogy kipihentük (esetemben kiélveztük) a Real győzelmét, jött az újabb lehetőség a pezsgőbontásra. A Videoton bejutott az Európa Liga csoportkörébe, miután 210 percet gól nélkül kihúzva lejátszva tizenegyesekkel kiverte a nagy nevű játékosokat (mint például Halil Altintop, Zokora vagy Robert Vittek, akit két évvel ezelőtt a szlovák válogatottal vb-re is vittek) felvonultató török Trabzonsport. A székesfehérvári csapat így sorrendben a szlovák Slovannal, a belga Genttel, illetve a török együttessel is elbánt, a hat meccsen ráadásul összesen egy gólt kapott, ami bravúr a javából! Másnap aztán az is kiderült, hogy nem olyan gyenge az az Európa Liga, mint ahogyan sokan gondolják: a címvédő Atletico Madrid ugyanis feltöröltette volna a parkettát a BL győztes Chelsea-vel, ha történetesen teremben játsszák az Európai Szuperkupa döntőt… Éreztem, hogy a spanyolok jobban harapnak majd, mert két éve is megverték az aktuális BL győztes Intert, de a Chelsea túl jól kezdte ahhoz a szezont, hogy számítani lehetett volna az 1-4-re… Petr Cech nem szokott ahhoz hozzá, hogy négy gólt rúgjanak neki, ráadásul a kolumbiai Falcao egymaga ötöt hármat vállalt, a londoni védelem pedig minden volt, csak életbiztosítás nem. Persze, lehet a londoniaknak ettől még fényes szezonja, de BL győzelemre azért ne számítsanak (egyrészt a pénteki játék sem jogosítja fel őket a reménykedésre, másrészt az a tény sem mellettük szól, hogy húsz év alatt egyszer sem volt címvédés a Bajnokok Ligájában…)
Robin van Persie magasabb sebességi fokozatba kapcsolt és a Southampton ellen mesterhármast lőtt, az utolsó három percben fordított a Manchester United (ahogy általában szokott). A holland gólzsák még egy büntetőt is elpuskázott, de mint kiderült, ez is belefért – kérdés, hogy a védelmi megingások és a sok benyelt gól meddig férnek még bele… A Liverpool jelenleg semmivel sem jobb, mint tavaly (pedig az akkor felállított lécet nem lenne nehéz átugrani, az a 8. hely ugyanis biztosan nem kerül be a klub történelemkönyvének arany lapjaira…), az Arsenal viszont megszerezte első győzelmét, s ez két dolog miatt is fontos: egyrészt, mert az új fiúk, Lukas Podolski és Santi Cazorla szerezték a gólokat, másrészt, mert továbbra sem kaptak még gólt a bajnokságban, ami a védelmet dicséri. Ellenben Fergusonék ötnél tartanak három meccs után…
Nagyon elkapta a fonalat Huszti Szabolcs és a Bayern München is. Dortmund Ember legyen a talpán, aki megállítja idén a bombaerős bajorokat, a hétvégén laza hatossal küldték haza a jobb sorsra érdemes Stuttgartot. Huszti Szabolcsra pedig nincsenek szavak: négy gólpasszt adott vasárnap, nem is akármilyeneket (nem mellesleg, ez állítólag Bundesliga rekord!!!)! Nem csoda, hogy több fórumon a forduló legjobbja lett Németországban – mind ezt, mind a Vidi főtáblára jutását együtt kell ünnepelnie minden magyar embernek. Jó lenne Husztit látni még a válogatottban, de a közte és a szövetség között fennálló ellentét miatt erre nem sok esélyt látok a közel jövőben…
Az Inter nagyot zakózott otthon az AS Roma ellen, még sincs annyira rendben az a csapat, mint ahogy gondoltam. A védelem a kapussal együtt teljes mértékben kicserélődött (távozott Julio Cesar, Lucio, Cordoba és Maicon), s ez enyhén szólva látszott is a hátsó alakzaton. Pazzini ugyanakkor mesterhármassal mutatkozott be a másik milánói mamutnál, s ez akkor is dicséretes, ha volt közte büntető és szerencsés találat is. A Juventus Udinében nyert meglehetősen könnyen (4-1), igaz, a találkozó háromnegyedét emberelőnyben játszotta a címvédő.
S ha már Madriddal kezdtem, hadd fejezzem is be velük… Nem kezdték jó formában a szezont, lehet, idén mindent a Bajnokok Ligájáért fel kellene áldoznia Mourinhónak, a portugál ugyanis szép csendesen, a fű alatt már mindent megnyert a Madriddal, kivéve a legrangosabb európai klubtrófeát. Nos, nem lesz könnyű dolguk már a csoportban sem Ronaldóéknak, mivel megkapták a Manchester Cityt, a Borussia Dortmundot és az Ajaxot. Köszönjük, Emese…
És akkor nézzük a hét legjobbjait!
Bozsovics (Videoton)
Papadopoulos (Schalke), Adriano (Barcelona), Clark (Aston Villa)
Huszti (Hannover), Giovinco (Juventus), Totti (Roma), Müller (Bayern München)
Pazzini (AC Milan), Falcao (Atletico Madrid), Van Persie (Manchester United)
(Magyarázat: Bozsovics jól védett a törökök ellen, s büntetőt is fogott, a hátsó alakzatból pedig mindenki betalált soros bajnokiján. Totti két gólpasszával újra vezérré lépett elő a rangadón, Müller a stuttgarti mészárlásból vette ki a részét, a Parmától visszarendelt Giovinco duplázott a Juvéban, Husztit pedig egész Németország méltatja, miért éppen én ne tenném? A csatársor magáért beszél, mindhárman mesterhármast szereztek...)
Hétvégén vb selejtezők, a mieink pénteken Andorrát, kedden Hollandiát ver(het)ik meg! HAJRÁ MAGYARORSZÁG, HAJRÁ MAGYAROK!!!