Stay alive, azaz erőltetett menet Madrid módra

„Itt az igazság pillanata. Amikor végre kiderül, mit ér az ember.” – hangzik el Jim Carrey szájából ez a mondat A maszk című nagysikerű filmben. Aztán, amikor másodpercekkel később két pisztolyt szegeznek a fejéhez, már nem őszinte a mosolya, és hozzáteszi még: „szart se.” A Real Madrid következő 8 napján elmélkedve jutott eszembe ez a filmrészlet. Mert eljött az igazság pillanata, amikor kiderül, mit ér a Real Madrid, s annak az idei szezonja. Két el classico és a Manchester United elleni BL visszavágó, fincsinek ígérkezik, nem? Hát akkor jó étvágyat kívánok – a meccsekhez és a poszthoz is!„Itt az igazság pillanata. Amikor végre kiderül, mit ér az ember.” – hangzik el Jim Carrey szájából ez a mondat A maszk című nagysikerű filmben. Aztán, amikor másodpercekkel később két pisztolyt szegeznek a fejéhez, már nem őszinte a mosolya, és hozzáteszi még: „szart se.” A Real Madrid következő 8 napján elmélkedve jutott eszembe ez a filmrészlet. Mert eljött az igazság pillanata, amikor kiderül, mit ér a Real Madrid, s annak az idei szezonja. Két el classico és a Manchester United elleni BL visszavágó, fincsinek ígérkezik, nem? Hát akkor jó étvágyat kívánok – a meccsekhez és a poszthoz is!

Amikor a Real Madridra és a következő hetére gondolok, rögtön Radnóti Miklós Erőltetett menet című verse jut az eszembe. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben a „blancók”, de hát ezt dobta a gép. Ma a Barcelona ellen kupavisszavágó, szombaton bajnoki, egy hét múlva pedig BL nyolcaddöntő. Sajnos egyik mérkőzésnek sem a Madrid az esélyese, főleg a csapnivaló játékot látva nem, de teher alatt nő a pálma, Mourinho pedig korábbi csapatainál megmutatta, reménytelen helyzeteken is úrrá tud lenni. Megítélésem szerint viszont most nem is reménytelen annyira a helyzet, kivéve, ha Arbeloa pályára lép. Két idegenbeli meccsre is 1-1-el megyünk, ami jobb, mintha gólzáporos döntetlenekkel a tarsolyunkban utaznánk, viszont annyira nem, mintha nyertünk volna. A Madrid képes arra, hogy bárhol gólokat lőjön (alighanem sajnos kapni is fog), de ehhez Ronaldón kívül másoknak is fel kéne nőnie a feladathoz. Győzelemmel hangoltunk a derbikre, de a Deportivo otthonában kiszenvedett 2-1 nem volt túlzottan nagy sikersztori. Maximum Kakának jár a gratuláció, aki végre tudásához méltóan játszott, nagy gólt lőtt (bajnokin csaknem egy év után szerzett újra gólt), s a győztes találat is az ő királyi kiugratásából született. Ha valaki kedvezményezettje annak, hogy a spanyol bajnokság idejekorán eldőlt, az ő, mert így legalább rendszeres játéklehetőséget kap. Más kérdés, hogy a most következő meccseken nagy valószínűség szerint újra peremember lesz – bár ne így lenne! (A hétvégéhez még annyit, hogy a második félidőben, amikor Ronaldo, Özil és Khedira is pályára léptek, felpörgött a Madrid, s élmény volt nézni, ahogy Cristiano a győztes gól előtt bepasszolta középre Higuainnak a labdát, pedig ő maga is befejezhette volna az akciót. Ez egy újabb bizonyítéka annak, hogy jó irányba változik Zselé...)

8 nap alatt három ilyen meccset szerintem fizikailag képtelenség bírni, de Mourinho nincs abban a helyzetben, hogy tartalékolhasson. Talán a mai kupameccsen van a legnagyobb esélye megfogni az ellenfelet – de ez a sorozat a legjelentéktelenebb számára (annyira azért nem, mint Ramosnak, aki két éve a busz alá ejtette a trófeát az ünneplés során). Ha esetleg továbbjut a Madrid, már döntőt játszik, ahol a Barcánál csak könnyebb ellenfelet kaphat (a másik ágon a Sevilla az Atletico Madridot fogadja), tehát papíron kupával zárhatja az idényt.

A bajnokinak elvileg nincs tétje, gyakorlatilag viszont annál nagyobb, mert tét nélküli el classico nem létezik: a katalánok messzebb vannak a Real Madridtól, mint Schwarzenegger a csöpögős romantikus vígjátékoktól. Ugyanakkor mégiscsak a Barcelonáról van szó, ami mindig presztízsmeccs, ráadásul hazai közönség előtt, a Santiago Bernabeu szentélyében rendezik a klasszikust, tehát ezt a meccset sem vehetik félvállról. Egy esetleges győzelemmel 4 pontot elvennénk a Barcelonától a szezonban (októberben 2-2-t játszottunk a Nou Campban), amiért ugyan nem adnak trófeát, de jó érzéssel tölthet el minden Real szurkolót. Mindkét el classicón van esélye a Real Madridnak – mert a labda mindig gömbölyű, s ők is tizenegyen lesznek a pályán (pontosabban Arbeloa miatt csak tízen, Pepét meg úgyis kiállítják, tehát végülis csak kilencen).

Kedden aztán fáradtan, fásultan, s a Barca elleni meccsek eredményének függvényében boldogan vagy depisen fellépünk az Old Traffordon, ami pokoli kirándulásnak ígérkezik. A madridi 1-1 után a Manchesternek áll a zászló, de hiba lenne leírni a habfehéreket, mert Jose számára kétségkívül ez a legfontosabb sorozat idén, s úgyis kitalál valamit. Ha a Portóból és az Interből BL győztest faragott, miért ne csinálhatna a Madridból is? Szerintem most a legerősebb a játékoskerete. Mourinho 2003 óta minden évben nyert trófeát, ezen a héten eldől, hogy ez a sorozat bizonyosan megszakad-e idén. Ha megszakad, hiába a tavalyi trónfosztás és a rekord pontszámmal megnyert bajnokság, Jose számára nem lesz maradéktalanul sikeres a madridi korszak. Egójának pedig kifejezetten rosszat fog tenni a kudarc.

José arckifejezése borúsabb a Madrid helyzeténél

S hogy kikkel vonulhat csatatérre a Mister? Diego Lopez szerintem benne volt a Depor góljában, a rövidre nem illik gólt kapni; nem rossz kapus, mindig akadnak nagy bravúrjai, de azért én várom Casillas visszatérését. Varane a hétvégén nem játszott, ezúttal biztosan fog, mint ahogy Ramos és Coentrao is – és alighanem sajnos Arbeloa sem a töltött káposztát kispadot fogja melegíteni… A Number One Arbeloát talán akkor sem hagyná ki a csapatból, ha Jim Carrey-hez hasonlóan fegyvert tartanának a fejéhez, pedig az ő szerepeltetése állandó kockázatot rejt magában. Xabi Alonso, ha kipihente magát, ha nem, biztosan szerepet kap, mint ahogy Khedira játékára is nagy tétben mernék fogadni. Modric nem megnyugtató megoldás, remélem, ezt Jose is így gondolja. Di Maria a szombati bajnokiról felesleges és nevetséges kiállításával (gyászos a spanyol bíráskodás….) kijátszotta magát, de az United elleni odavágón az egyik legjobb volt a mezőnyben; remélem, ezt az arcát mutatja majd, mert egyébként képes elképesztő üres járatokra. A két „klasszis” csatár közül mindegy, ki játszik, úgyis Ronaldótól várhatjuk csak a gólokat…. A bajnokin pihentetés szempontjából talán szerepet kaphat Marcelo, Kaká, esetleg Callejon és Modric is, de nem hiszem, hogy köréjük fog épülni a játék a sorsdöntő pillanatokban. A Madrid igen nehéz helyzetben van, s bár még csak február végét írunk, meleg pillanatok következnek. „Stay alive”, azaz ezt éld túl – ehhez lehet, hogy nem csak a Maszk, de a Pókember, Supermen, a Macskanő és Stewie Griffin segítsége is kevés lenne….

Ronaldo nem iszik előre a medve bőrére - de azért van esély mindhárom fronton a helytállásra...

A katalán a gránát(vörös), de a milánói bomba robbant

Időzíteni tudni kell. Múlt szerdán írtam egy eléggé lesajnáló és szánakozó posztot az olasz fociról, erre aznap este az AC Milan megverte a Barcelonát 2-0-ra. És még azt sem mondhatjuk, hogy nem érdemelték meg a győzelmet! Messi egyszer ért labdába a tizenhatoson belül az egész meccsen, teljesen kikapcsolták a játékból, s hiába megint a labdabirtoklási erőfitogtatás, ez annyit ért ezúttal, mint halottnak a csók. A katalánok helyzetig sem jutottak, ellenben az olaszoknak veszélyes kontráik is voltak, tehát nagyobb különbséggel is nyerhettek volna. (Itt szeretném megjegyezni, perdöntő bizonyítékok támasztják alá, hogy Boateng gólja szabályos körülmények között született, s nem pattant Zapata kezére a labda!!!) Az előző években az Inter és a Chelsea az elődöntőben húzta ki a Barca méregfogát, s ejtette ki, meglehet, ezúttal már a nyolcaddöntő jelenti a végállomást. Ha a Madrid is kiesik, érdekes, ugyanakkor sokak számára bizonyára érdektelen lesz innentől az a sorozat, aminek negyeddöntőjében nincs ott a Barca és a Real, viszont mondjuk ott van egy Porto és egy Schalke… Messi a világ legjobbja, az igazán nagy meccseken viszont mostanában ő sem nagyon villog – ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert ezt sokáig Ronaldo fejéhez vágták hozzá. Ha a Milan találna egy gólt Barcelonában, a spanyoloknak már négyet kéne rúgniuk – hát nem tudom, hogy erre képesek lesznek-e…. Szerintem a Milan fél lábbal már továbbjutott, de azért lesz még egy pokoli visszavágó. Ha az elmúlt évekből indulunk ki, a Barca biztos emberelőnybe kerül majd. Az Inter Thiago Motta, a Chelsea John Terry kiállítását átvészelve jutott tovább a gránátvörös-kékeken. Ha ez az ára, állítsanak csak ki nyugodtan bárkit az olaszok közül…. És mindkétszer meg is nyerte a sorozatot a Barcát kiverő csapat, szóval, ha a rossonerik továbbmennek, akár gravírozhatják is a BL trófeát. (Ebben az esetben viszont nagy gondban lennék, hogy mi az év szenzációja: a Swansea-Bredford angol Ligakupa döntő, az Afrikai Nemzetek Kupáján Burkina Faso döntőbe jutása, vagy a Milan BL győzelme….)

Ez történt még...

Arsene Wenger és az Arsenal kezd önmaga paródiájává válni. A Bayern München hazai környezetben focizta le őket, s nyilvánvaló, hogy az idei szezont is trófea nélkül zárják az Ágyúsok. Nem tudom, a türelem meddig tart Wenger irányába, de ez a helyzet már több, mint aggasztó. 2005 óta nincs szükség a vitrinesszekrény kulcsára, mert semmi nem kerül oda – talán nem ártana a vérfrissítés, a kispadon is. A Bayern München idei szezonja ellenben eddig tündérmese, semmi jel nem utal arra, hogy ez a csapat ki akarna pukkadni. A szebb napokat látott Werder Bremen a hétvégén például hatot nyelt be Münchenben, ami elég nagy csapásként hatott – Thomas Schaaf, a Bréma edzője egyébként hasonló cipőben jár, mint Wenger, mert 43-as a lába a csapata zuhanórepülésben van évek óta, viszont rajta nincs akkora eredménykényszer, mint francia kollégáján…

Rendeztek három nagy rangadót is a hétvégén Európában. Angliában a címvédő Manchester City 2-0-ra megverte a Chelsea-t, a londoniak még egy tizenegyest is kihagytak. A milánói derbin egy rakás helyzetet elpuskázott az AC Milan, az Internek a hajrában sikerült egyenlítenie. Jó látni, hogy az AC Milan kezd lassan magára találni, éppen időben… Franciaországban David Beckham rögtön rangadóval debütált: a Paris St. Germain 2-0-ra verte a Marseille-t az angol középpályás vezetésével.

Végül egy kis hazai: kezdődik a futball tavasz!

Hétvégén újraindul Magyarországon is a foci – bár várjuk ki a végét, ilyenkor szokott annyi hó esni, ami alkalmatlanná teszi a pályákat meccsek rendezésére. Mióta téli álomra vonult a honi futball, sok minden történt. A Videoton elveszítette edzőjét, Paulo Sousát és csapatkapitányát, Sándor Györgyöt, viszont vett néhány idegenlégióst, s fél évre megszerezték azt a Juhász Rolandot, akivel csúnyán kibabrált az Anderlecht. Nyolc éven keresztül a belga csapat oszlopa volt, aztán a nyári edzőváltás után kikerült a pikszisből. Remélem, újra sikerül felépítenie magát, mert egy jó Juhász Rolandra, az elmúlt tíz év legjobb magyar hátvédjére szükség van a válogatottban. A Debrecen kerete nem sokat változott (Mamadou Wague személyében vettek egy csatárt, aki már a furcsa nevével kitűnik, viszont Varga József személyében egyik legfontosabb játékosuk idegenlégiósnak állt, s Yannick is visszatért Kecskemétre) mint ahogy a listavezető Győr sem volt aktív a játékospiacon; miért is lett volna, hiszen magabiztosan vezetik a bajnokságot (bár az észt Tarmo Kink visszatérése egyértelmű erősítés)? A Győr 30 év után tör újra az aranyra; a Lokinak és a Vidinek fel kell kötnie az alsógatyát, ha előzni akar. A Diósgyőr továbbra is vezeti a "ki tud a legtöbb klasszisból leselejtezett játékost szerződtetni" elnevezésű versenyt (Gosztonyi András, Rudolf Gergely és Elek Ákos után immár Kádár Tamás is a csapatot erősíti), míg a Honvéd leigazolt egy, a fogadási csalásokban is érintett olasz csatárt, Davide Lanzafame-t. Ők tudják, de nem biztos, hogy egy meccsen is pályára léphet majd...

"Mi történik velem? Két éve még a belga bajnokság legjobb hátvédje voltam!" - mintha csak ezt kérdezné a csillagszemű Juhász

Nagy volt a mozgás a Ferencvárosnál. Izgalommal várom a tavaszi szezont, kíváncsi vagyok, milyen is lesz az új Fradi (az Újpest elleni derbire már meg is van a jegyem, de nem hiszem, hogy az lesz az egyetlen bajnokim az Üllői úton a tavasszal). Ricardo Moniz már ősszel is jó munkát végzett, amikor Détári Lajostól átvette a stafétát, s ha nem csak a rangadókat nyerte volna meg (legyőzték otthon a Lokit, Fehérváron a Vidit, s a Győr ellen is hajszálon múlt a 3 pont), hanem a kis csapatok ellen is sikerült volna érvényre juttatni a papírformát (vereség a Honvédtól és a Kaposvártól, döntetlen Siófokon), most akár dobogósok is lehetnének. Azonban a küzdeni tudás és a támadófoci mindenképpen dicséretes, szerintem szép tavasz elé nézünk. 2004 után újra játékost adunk a válogatottba Böde Dániel személyében, a meglévő minőségi légiósok mellé (Jenner, Besic, Otten, Bönig) jöttek újak is (Quenten Martinus, Júnior Fell, Leonardo), s a felkészülési időszak is jól sikerült (mást ne mondjak, tornát nyert a csapat a Steaua Bucuresti, a Basel és a Dinamo Kijev előtt, pedig mindhárom csapatot magasabban jegyzik a magyar rekordbajnoknál). Az élmezőny egyébként rendkívül szoros, itt még bármi megtörténhet! Idén talán a 4. hely még a realitás, de jövőre szerintem már lehet újra nagyot álmodni.

Mostanában adós voltam vele, de ezúttal összeállt egy csapat, nézzük a hétvége legjobbjait!

Hart (Manchester City)

Lichtsteiner (Juventus) Naldo (Wolfsburg) Torosidis (AS Roma) Rafael (Manchester Utd)

De Guzman (Swansea) Benat (Betis)

Kaká (Real Madrid) Cazorla (Arsenal)

Colunga (Getafe) Gomez (Bayern München)

Megjegyzés: Hart néhány hete Ronaldinho, a hétvégén Lampard büntetőjét fogta meg, kellett ez a bravúr a Chelsea legyőzéséhez. Lichtsteiner vezetéshez juttatta a Juvét, Naldo pedig a Wolfsburgot segítette ponthoz a Mainz otthonában – ráadásul a „farkasok” egy órán keresztül emberhátrányban futballoztak. Torosidis az olasz farkasokat, azaz a Romát segítette, győztes gólt szerzett. Rafael bombája törte meg a Queens Park Rangerst, remélem, a kis brazil minden puskaporát ellőtte, s a Real ellen nem lesz majd dicsérhető. De Guzman a Ligakupa döntőn duplázott, Cazorla pedig egymaga intézte el az Aston Villát. Benat három gólpasszal segítette a Málagát elpáholó Betist (3-0). Kaká régi fényében tündökölt, szép gólt lőtt. Kiemelkedő csatárteljesítmény híján két duplázó elöl: Colunga a Mallorcát, Gomez a Werdert szomorította.

A Real pedig a Barcelonát és a Manchester Unitedet fogja. Jó szórakozást kívánok a meccsekhez!