Vissza a földre...

A hét tanulsága számomra az, hogy már a tavalyi Európa-bajnokságot sem a spanyoloknak kellett volna nyerniük. Sokan húztuk is a szánkat, hiszen a finálé kivételével, amikor a földbe döngölték az olaszokat, egyszer sem játszottak jól. Igen ám, de az addig menetelő német válogatottnak beletört a bicskája az elődöntőben a taljánokba, így a spanyolok minden megerőltetés nélkül címet védhettek. Ám a Bajnokok Ligája elődöntői sokat elárulnak a jelenlegi erőviszonyokról: 8-1 Németországnak. A világ két legerősebb (vagy inkább annak tartott…) klubcsapata rég nem látott verést kapott, s bár lesznek még visszavágók, igencsak érik a germán házidöntő.

Biztos voltam abban, hogy a Bayern megveri odahaza a Barcát. Számomra az sem volt kérdéses, hogy sima meccs lesz, fogadtam is egy barátommal, én kétgólos győzelmet tippeltem. De hogy négy lesz közte, szerintem azt nem csak én, hanem a legelvakultabb bajor szurkolók sem gondolták. Kedd este valósággal megsemmisült a Barca. Persze, kifogások azok mindig lehetnek. Fel lehet hozni a sérülések miatt középhátvédként kezdő fiatal és ezen a szinten rutintalan Bartra személyét, aki kihagyta a meccs egyetlen tiszta spanyol ziccerét. Fel lehet hozni, hogy Messi még nem teljesen egészségesen vállalta a játékot. Fel lehet hozni azt is, hogy Kassai Viktor finoman fogalmazva nem élete meccsén fújta a szondát sípot. De nem érdemes, mert nem ezen múlott. Bartra nem tartozott a rosszabbak közé (sőt, szerintem Piqué és Daniel Alves nála sokkal gyengébb teljesítményt nyújtott), a világ legjobb (???) klubcsapata egyszerűen nem épülhet egyetlen játékosra (bár az utóbbi időben többször kiderült, hogy Messi nélkül Xavi, Iniesta és a többiek csak félkezű óriások), s Kassai mindkét fél kárára rengeteget tévedett (a Bayernnek is befújhatott volna az első félidőben minimum másfél büntetőt). Több mint egy órán keresztül nem rúgtak kapura, a védelmük csapnivaló volt, Messit és Xavit pedig észre sem lehetett venni. A csapat elkényelmesedett, képtelen volt felpörögni, a bajoroknál pedig egyszerre játszott mindenki csúcsformában. Még Arjen Robben is, aki sokszor kerékkötője csak a németeknek, de most annyira fűtötte a bizonyítási vágy, hogy szerintem élete meccsét játszotta.

A problémák katalánéknál egyébként már év elején kezdődtek, akkor, mikor a Real Madrid ellen elveszítették a spanyol Szuperkupát. Az lehet, hogy 13 ponttal vezetik a Primera Divisiont, de a spanyol bajnokságot sem nevezik véletlenül „bohócligának”. Szóval, ami elég odahaza, az kiderült, mennyit is ér a nemzetközi porondon... A Barcelona nem érdemli meg idén, hogy BL döntőt játsszon (mint ahogy a Real sem, de erről majd később...), mert ha józanul gondolkodva tekintünk a közelmúlt felé, azt látjuk, kieshettek volna már kétszer a sorozat korábbi fázisában. Milánóban lehoztak helyzet nélkül egy nyolcaddöntőt, de a 0-2 után volt még számukra visszaút (az más kérdés, hogy az idei AC Milan ellen nem lett volna szabad ennyire nehéz helyzetből indítaniuk a visszavágót). Párizsban lehet, hogy Ibra gólja les volt, de a bíró megadta, a visszavágón pedig igencsak rezgett a léc. Mondjuk ki, Messi nélkül kiesett volna a Barcelona. Ezek több, mint intő jelek. A Barcelona Spanyolországban egy híján száz gólnál tart már, Messi 40 gól fölött, a Primera Divisiont biztosan behúzzák. De nem az extra teljesítmény és a motiváltság miatt, hanem, mert a Madrid már az ősszel téli álmát aludta, s adott egy félszezonnyi előnyt. Barcelonában komoly változásokra lesz szükség, mert ez a keret már nem éhes a sikerre. Az köztudott, hogy Victor Valdés elhagyja nyáron a Barcelonát, szóval kapust azt kell venni (kellett volna már korábban is, mert méltatlan egy ekkora csapathoz egy ilyen középszerű kapus, de mindegy...). Középhátvédet is, nem is egyet, mert se Piqué, se Mascherano, s amikor éppen nem sérült, már Puyol sem életbiztosítás ezen a poszton. A két szélsőhátvéd elmegy, bár Dani Alves nem valami fegyelmezett, Jordi Albának pedig még meg kell tanulnia kezelni a stresszhelyzetet, mert kedden kissé elgurult a gyógyszere. Középen szerintem lassan el kéne gondolkodni Xavi pótlásán, elöl pedig luxusnak érzem, hogy egy David Villa tíz percre, 0-4-nél áll be egy BL elődöntőn. Persze nem vagyok én edző, hála Istennek Barca szimpatizáns sem, de talán nem vagyok egyedül a véleményemmel, amikor azt mondom, hogy egy korszak lezárult. Voltak már erre utaló jelek szezon közben, de a keddi meccs ezt végképp bebizonyította.

Benne volt a levegőben, hogy ez a Bayern München ízekre szedi a Barcát. Egyszerűen fenomenális szezont futnak a bajorok, minden összejön nekik, s két elveszített finálé után idén már nyerni akarnak, ez nagyon látszik rajtuk. A Bundesligában mindössze 14 gólt kaptak, s mivel a legutóbbi két bajnokin összesen 10 gólt lőttek, már a 100 gólos álomhatár sem elérhetetlen (még 11 hiányzik, de van rá 4 meccsük...). Ennek a Bayernnek nincs gyenge pontja, a 2001-es BL győztes csapatnál is sokkal jobb: Neuer személyében extraklasszis kapusuk van, Dante, Alaba és Boateng a hátsóalakzat fekete gyémántjai, Lahm élete szezonját futja, Schweinsteiger továbbra is csodálatos, Ribéry másodvirágzását éli, Müller újra csúcsformában, Robbenről kiderült, hogy tud passzolni, Gomez életveszélyes, s jól tűri, hogy idén már nem elsőszámú csatár. Mandzukic az odavágón eltiltás miatt nem játszhatott, de Gomez jól pótolta. S ne feledkezzünk meg Claudio Pizzarróról sem, aki, amikor pályára lép, mindig meghálálja a bizalmat. Elévülhetetlen az érdemei a sikeredzőnek, Jupp Heynckes-nek, akinek a nyugdíjaztatása kicsit furcsa (de mindenképp korai) – bár, ha a csúcson hagyja abba, igazán boldogok lehetnek nyugdíjas napjai. Kérdés, a nyáron munkába álló Pep Guardiola mit fog tudni javítani még ezen a csapaton? Talán a legnagyobb gondja az lesz, hogyan is különböztesse meg a Marió-it – mert három napja kapott még egyet...