Harry Potter és a tottenham-i fogoly

A SOROZAT FOLYTATÓDIK!!! Na nem az, amit május végén indítottam, s melyben megemlékeztem Tudodkiről a visszavonuló Sir Alexről és Beckhamről, az előrehozott müncheni Oktoberfestről, s Jose dicstelen madridi búcsújáról. Annak vége, mert a nyár számomra is mozgalmasan, de kellemesebben telt, mint egy bájitaltan Perselus Pitonnal. Azonban a Harry Potter-sorozat nem ér véget Voldemort végső bukásával (basszus, le mertem írni a nevét…), hiszen a futballvilág Roxfortjában továbbra is varázslatos, ugyanakkor elég sötét dolgok történnek. A féleszű és szerencsétlen, Neville Longbottomra hasonlító Balotelli egy rosszul sikerült bűbájjal megpörkölte addig sem habfehér arcát. A Malfoyra hajazó szépfiú, Cristiano Ronaldo Hippogrifen lovagolt, s Manchesterben szállt le vele, de csak azért, hogy eladja ottani házát (muhaha…). A Hagrid-hasonmás Zlatan Ibrahimovic dementorokkal harcolt. Az animágus Lupin professzorra emlékeztető Radamel Falcaót halálfalók üldözték egészen Monacóig (Lupin vérfarkas volt, Falcao beceneve pedig a tigris…). A Dobby házimanóra kísértetiesen hasonlító Lionel Messit egy amerikai jótékonysági meccsen kis híján eltalálta egy gurkó. S akkor még nem beszéltünk a Wayne Rooney szerepében tetszelgő Ron Weasleyről, akinek egyrészt a neve is hasonlít angol kollégájáéhoz, másrészt kinézete is (vörös és szeplős), harmadrészt ugyanúgy kisebbségi komplexusban szenved az elnyomás miatt (ugye, nem nagy tévedés ide a Harry Potter – Van Persie párhuzam említése?) De még ez is semmi ahhoz képest, ami a Tottenham fogdájában történik: Gareth Bale hiába próbálkozik, nem tud megszökni a White Hart Lane börtönéből, pedig Sírius Blackhez hasonlóan ő is olyan ártatlan, mint a ma született magyar mennydörgő, őrzői viszont szigorúbbak és gonoszabbak a dementoroknál is. A cikk a beharangozónál kicsit komolyabb lesz nem sokkal, a holtszezon legérdekesebb átigazolásaira fókuszálok, de előtte még pótlom egy mulasztásomat!

A napfényes Itáliában a Juvénak nem igen volt ellenfele, a címvédés könnyebben ment, mint a bölcsek kövénél strázsáló három fejű kutyának, Bolyhoskának az elaltatása, a Napoli ezüstje bravúr, s Damjanich Jánosékat megszégyenítő tavaszi hadjáratával a Milan bronzérme is annak mondható. Igaz, ez nagyrészt a télen érkező Mario Balotellinek köszönhető, akivel 73%-os teljesítménnyel muzsikáltak a rossonerik, míg nélküle az ősszel csak 56%-os volt ez a mutató. A Roma remek támadójátékához csapnivaló védekezés társult, de legalább látványosak voltak a meccsei… A Lazio talán önerőből is kivívta volna a nemzetközi szereplést, ha gólvágója, Miroslav Klose nem dől ki fél szezonra, de mivel a kupadöntőben megverte városi riválisát, az AS-t, így indulhat a Trimágus Tusán az Európa-Ligában. A szezon pozitív meglepetéscsapata a Fiorentina volt, hajszállal maradt csak le a BL selejtezőről. Negatív szenzációja pedig az Internazionale: 3 éve még BL-t nyert Mourinho vezetésével a kék-fehér alakulat, jövőre pedig csak távoli szemlélője lesz Európának… Mindkét genovai csapatnak rezgett sokáig a léc, végül a Sampdoria és a Genoa is bent maradt. A Palermónak, a Sienának és a Pescarának ez nem sikerült. A Palermónál nem vált be a sok edzőcsere, talán a másodosztályban megfontoltabb lesz az elnök. Vagy nem…

Én őket láttam az előző idény legjobbjának:

Marchetti (Lazio)

G. Rodriguez (Fiorentina) Chiellini (Juventus) de Sciglio (AC Milan)

Marchisio (Juventus) Montolivo (AC Milan) Hernanes (Lazio) Aquilani (Fiorentina) Vidal (Juventus)

Cavani (Napoli) Di Natale (Udinese)

Piciny hazánkban a Győr aranyérméhez kétség sem férhet. 22 meccsen keresztül veretlenek maradtak, s már az ősszel tekintélyes előnyre tettek szert. Egy hétvégén nyerte meg a házkupát BL-t a női kézicsapat, s lettek bajnokok a focisták – jó lehetett azon a májusi weekenden győrinek lenni… Sokat reméltem ettől a győri csapattól, de sajnos a magyar valóság visszahúzott a földre: ehhez nem kellett egy megbűvölt seprű, csak a Maccabi Haifa, mely esélyt sem hagyott bajnokunknak a BL selejtezőben… A legerősebb kerettel rendelkező Videoton ősszel még az EL-ben vitézkedett, ami túl sokat kivett az akkor még Paulo Sousa vezette társaságból: a bajnoki címre tavasszal annyi esélyük maradt, mint a két méteres Hagridnak limbóhintó győzelemre. A bronzéremért ádáz csata ment: végül az a Budapest Honvéd futott be a dobogóra, ahol a legjobb játékos bundabotrány miatt nem is játszhatott volna. Akárki akármit mond, erkölcsileg számomra igen megkérdőjelezhető, hogy Davide Lanzafamét egyáltalán szabad volt-e pályára küldeni tavasszal a Honvédban sötét múltja tudatában Voldemort Nagyúr szolgája volt korábban (még ha nem is volt minden részlet világos és egyértelmű, azt lehetett sejteni, hogy ezt az ügyet nem lehet eltussolni...) Az MTK sokáig a Győr legnagyobb üldözője volt, de a hajrára kipukkadt és a sorsolás sem kedvezett nekik. Már tavaly sem volt rossz a Fradi, Ricardo Moniz igazán szimpatikus edző, a játékoskeret pedig egyre jobb – idén már a bajnoki címért szállnak harcba, semmi kétségem sincs efelől. A magyar Inter a Debrecen volt, annyi különbséggel, hogy ők a Magyar Kupát legalább megnyerték – hatodik helyüket viszont aligha teszik ki az ablakba. Horváth Ferenc életet hozott a magyar futballba, edzői nyilatkozatai frappánsabbak és jobban ütnek, mint Rita Vitrol kamucikkei a Reggeli Prófétában. A Diósgyőr elköszönt spanyol sztárjaitól (Luque, Fernando és Gallardo, mindhárman minőségi légiósok voltak, hiányozni fognak), most már Rudolf Gergelyen a sor, hogy produkáljon valamit… A tavaszi szereplése alapján megérdemelte volna a Siófok a bent maradást, hősiesen küzdöttek, ám a Pápa nevéből adódóan a Vatikánból érkező segítségnek köszönhetően végül a korhatárvonal fölött maradt. Az Eger egész évben kilátástalan harcot vívott, egyetlen meccset sem játszhatott hazai pályán, játékoskeretéből pedig szinte már csak Gringotts koboldjai hiányoztak… Remélem, a 2 abszolút újoncnak, a Mezőkövesdnek és a Puskás Akadémiának jobban bejön majd a magaslati levegő!

És íme, az OTP Liga legjobbjai a Teszleg süveg szerint: