"A szeretet a legfőbb parancsolat" - interjú Lukács Vincével, a Budapest Rangers csapatkapitányával

Lukács Vince és a Budapest Rangers újra az őket megillető helyen, azaz az első osztályban szerepel! A „vitézkedik” szó egyelőre erős túlzás, mert három forduló után nincs még pontjuk, de eléggé a szezon elején járunk ahhoz, hogy pálcát törhessünk a kék mezes csapat felett. Én személy szerint nagyon szurkolok nekik, már csak azért is, mert egész PLL-es pályafutásomat, a focis sikerek mellett a bloggerkedést is, gyakorlatilag nekik köszönhetem (természetesen ez utóbbit főleg Smitnya Sanyinak), mivel a Központi Szemináriumban egyik társam, Gianni védte évekig a kapujukat, s tőle hallottam először a Ligáról. Hogy aztán a stresszoldókon is többször velük lehettem, s a KPI-ből éppen Budapest Celticre változtattuk a csapatnevünket, talán annak is köszönhető, hogy a kezdetektől szimpatizáltak Vatamány Krisztivel velem, köszönet érte!:) Lukács Vince a két osztály között liftező Rangers, de szerintem az egész PLL egyik legjobb és legtechnikásabb játékosa, még sincs elszállva magától; nagyon szimpatikus és értékes embert ismertem meg a személyében. PLL, kedvencek, vallás és a nők, azaz terítéken a Budapest Rangers csapatkapitánya!

Háromból három vereség, nem kezdtétek túl biztatóan a szezont. Minek tulajdonítod, hogy a Rangers beragadt a rajtnál?

Valóban jobb kezdésre számítottunk, miután újra visszajutottunk az első osztályba, sajnos elszúrtuk az eddigi meccseinket.

Ezek után változott a terv? Milyen céljaitok vannak a szezonban?

Érdekes kérdés… Pont a héten tartottam előadást a neoplatonizmusból az egyetemen, ami az úton levést és nem célt tartja a legfőbb értéknek. Maradjunk annyiban, hogy lehet, nem én vagyok a legjobb csapatkapitány…

Ezt mire alapozod? Szerinted mik a jó csapatkapitány ismérvei?

Sajnos a bennem lévő feszültséget hajlamos vagyok másokra kivetíteni, és ez sokszor oda vezet, hogy nem biztatom a többieket, hanem csak a hibákra fókuszálok. Ez a kontraproduktív viselkedés nekem és nekik is elviselhetetlen sokszor. Ezért azon vagyok, hogy ezt a bennem lévő nyers és feldolgozatlan ösztön energiát a csapat szolgálatába állítsam. A jó csapatkapitány olyan erőt képvisel, ami nem agresszióban, hanem az általa kisugárzott karizmában mutatkozik meg. Biztatja a többieket és felelősséget vállal a döntéseiért. Én még nem ilyen vagyok, ezért van még min dolgozni.

Van kedvenc szezonod, meccsed vagy gólod a PLL-ben?

Nem tudnék kedvenc szezont mondani, mindegyiknek megvolt a maga egyedi szépsége. A kedvenc meccsem, mikor feljutottunk a hajdani Jam-Jam ellen az I. osztályba. Kiegyenlített és fordulatokban gazdag rangadó, amolyan igazi vendégcsalogató meccs volt. A kedvenc gólom – és ez nem az esztétikai, hanem katarzis élményben mutatkozott meg - természetesen Dave gólja a Vaskapu ellen. Ekkor éreztem a legnagyobb eufóriát, amióta a PLL-ben játszom. Igazi öröm gól volt, ami nem csak neki, de az egész csarnoknak felejthetetlen pillanatokat szerzett. Ha esztétikai szemszögből nézem, Virág Balázs két héttel ezelőtti Iustum meccsen lőtt gólja viszi a pálmát. Igaz, hogy kikaptunk, de egy ilyen félpályás szabadrúgásgólért megéri lejönni egy elvesztett meccsre is.

Legjobb PLL csapat azokból, akikkel együtt játszottál, s akik ellen pályára léptél?

Szlezák Milán, Lukács Bence, Varga Gergő, Virág Balázs, Amberboy Levente

Szlezák Milán, Sokolowski testérek, Moha, Bagó Balázs

Mikor kezdtél focizni, játszol valahol?

Lehet, hogy ez a pályán nem mutatkozik meg, de amióta elsajátítottam a járás tudományát, azóta focizom. A társasházunkban lakó Németh Gébit nevezem mesteremnek, aki a foci minden szegmensébe beavatott, gyakorlatilag két éves koromtól kezdődően. Egyistenhívőként csak a PLL oltárán áldozom hétről-hétre.

Mesélj a gyermekkorodról, családodról!

A gyermekkorom az apai szigor és anyai szeretet antagonisztikus ellentétében feszült, mégis azt mondhatom, hogy a világ két legjobb szülőjét tudhatom magaménak. A Papa építészmérnök, de inkább a nőkben csalódott életművésznek nevezném. A Mamát pedig magyar-orosz szakos tanár szerepébe bújt Sophianak mondanám, aki a hivatását mára az emberek segítésének szentelte. A mi családunk inkább egy baráti közösség, ahol nincsenek szerepek, csak emberek, akik minden hibájukkal együtt látják és elfogadják a másikat. Emlékszem, amikor elváltak, csak azt éreztem, ez az ő magánügyük, semmi közöm hozzá, és éreztem, mindenkinek ez lesz a legjobb döntés. Nagyon kemény gyerek voltam, így utólag visszanézve csak anyukám végtelen hitének és szeretetének köszönhetem, hogy egyáltalán élek. Öcsém, Böni gyakorlatilag egy megvilágosodott Buddha lett. Válogatott kegyetlenségeimhez képest az élet által rászabott terhek ujjgyakorlatok a számára. Minden nehézség ellenére szerintem a világ legszuperebb családja vagyunk, ahol a szeretet a legfőbb parancsolat.

A szeretet a legfőbb parancsolat – de azért kíváncsi lennék azokra a „válogatott kegyetlenségekre”…

Amikor Görögországban nyaraltunk, tudod, van az a köralakú gumiúszó, amibe bele kell ülni, és akkor azzal küldik be a kisgyereket. Na, most én fogtam a Benit, és azzal a mozdulattal átfordítottam, és csak két kapálódzó lábat láttak a partról a szülők... Jól el lettem verve… Ezen a történeten kívül nem vagyok hajlandó többet mondani… Csak annyit fűznék hozzá, hogy amikor megszületett, és hazahozták, az volt az első kérdésem: ez mi...?

A pályán a régi sérelmekből semmi sem látszik, nagyon jól megértitek egymást. Milyen ember ő?

Ahogy az előbb már említettem, ő egy igazi Buddha. Valójában egy olyan bölcshöz hasonlítanám, aki részt vesz ugyan a világ folyamataiban, mégis valahol csak kívülről szemléli azokat. Bármibe bele kezd, arannyá válik a kezében. Ha a lélekvándorlás igaz, akkor azt mondanám, hogy neki ez egy igazi ajándékélet, amiért nagyon megdolgozhatott ezelőtt…

Kedvenc étel, ital?

Bevallom őszintén, és ez nem közhely, de mindent szeretek. Sajnos ez régebben a nőkkel is így volt, meg is ütöttem párszor a bokámat. Számomra egy megterített svédasztal nem azt jelenti, hogy „válassz” amit szeretsz, hanem egyél mindenből, ami előtted van. Ez mára némileg konszolidálódott, de egyik árnyékrészemnek pont ezt a falánkságot nevezném. Sajnos az italokra pontosan ugyanaz a kategória vonatkozik, mint az ételekre…

Kedvenc színész, színésznő?

Színész Keanu Reeves és Russel Crowe, a színésznők közül Rachel Weisz és Charilze Theron a választottam.

Milyen filmeket szeretsz?

Bevallom, a misztikum és melankólia a gyengém. Sohasem szerettem a „happy end”-es amerikai giccseket. Kedvenc filmjeim a Forrás és a Felhőatlasz.

Zenei ízlésed is hasonló?

Ez attól függ, milyen hangulatot szeretnék előidézni a lelkemben. Ha keserédes melankóliára és költői szövegre vágyom, akkor pl. Quimby-t, de ha hitre és lendületre van szükségem, biztos, hogy Ákos lesz a nyerő választás. Külföldi zenekarok közül csak a System of a Down!!!!!!!!!!! Bevallom, eddig a klasszikus zenei ízlésemet nem műveltem, de Bach és Mozart kifejezetten tetszik. Ha bulira vágyom, bármi jöhet!

Kedvenc íród és könyved?

Hamvas Béla és Mihail Bulgakov. Előbbitől a Karnevált, utóbbitól a Mester és margarétát mindig szívesen veszem a kezembe.

Álmaid országa és városa?

Álmaim országa Magyarország. Ide születtem, és ezt egyfajta küldetésnek fogom fel. Szerintem mi magyarok valami sokkal többre vagyunk hivatottak, mint azt a külvilág el akarja velünk hitetni. Álmaim városa pedig Budapest. Igazi átmenet nyugat és kelet között. A Buda nyugalma és Pest pörgése mindennél megnyugtatóbb harmóniát teremt az emberben.

Mi a hobbid?

Az élet.

Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

Ha egy nő ott van velem, a többi nem számít.

3 legfontosabb dolog az életedben?

A Családom, a nő és az igazság.

Mi a nőideálod?

Abban a tekintetben nincs ideálom, hogy szőke vagy vörös, magas vagy alacsony, kicsit húsos vagy vékonyabb, mindegy. Olyan értelemben viszont van, hogy nagy szíve legyen, s e mellé párosuljon intelligencia is. Nem vagyok idealista, a külső is nagyon fontos, de nem első számú szempont. Egyébként, ha mondhatok valamit, akkor csak annyit, hogy sokkal jobban tiszteljük és szeressük a nőket, mert szerintem nélkülük már elpusztult volna ez a bolygó. Ami jó és igazán sorsfordító dolgok történtek az életemben, azt mind nekik köszönhetem. Mária országa vagyunk, ezt soha ne felejtsük el! Szerintem ez nem véletlen, tiszteljük és szeressük a női minőséget.

Ha lenne 3 kívánságod, mit kérnél?

Boldog, harmonikus családot egy gyönyörű, okos és megértő feleséggel, s legalább 3 gyereket, a nemük lényegtelen. Aztán, hogy azzal foglalkozhassak, amiben igazán szabad és alkotó lehetek, és ezért pénzt is kapjak. Végül a magyarság felemelkedését, mind szellemi, mind anyagi szinten.

Van példaképed?

Lehet, ez elég furán fog hangzani manapság, de Jézus számomra egy született példakép. Igazi forradalmár volt a maga idejében, aki nem törődött azzal, hogy mit gondolnak róla az emberek, és végig vitte minden nehézség ellenére a küldetését, amiért inkarnálódott a földre. A szent és ájtatos képű, hamvas bőrű Jézus számomra nem a leghitelesebb… Ő megharcolta, kiharcolta a belső autonómiáját, és így jutott el a béke és szeretet külső dolgoktól mentes állapotához. Ebben a tekintetben mondhatom, hogy igen, ő a példaképem. Szentek közül pedig abszolút Szent Ferenc áll a szívemhez legközelebb, őt Isten igazi „szent bolondjának” tartom. A jelen életben pedig a Mama és a Papa. Fociban csak Del Piero!!!!!!!

Mit jelent számodra a hit, a vallás?

Bevallom őszintén, hogy gyerekkoromban nem szerettem templomba járni, és ez ellen mindig is lázadtam. Anyukám annak ellenére, hogy nem voltak vallásosak a szülei, 14 évesen magától kezdett templomba járni, mert egy belső késztetés azt mondta neki, hogy oda kell mennie. Kozma Imréhez járt ide Zugligetbe, aki akkoriban ezzel a forradalmi és újító személyiségével nagyon mély benyomást tett mindenkire. Ő ezt akarta átadni nekünk, ezért sokszor „rákényszerített” minket, hogy járjunk mi is. De nekem és az öcsémnek ez nem jött át. Amolyan kötelező programként fogtuk fel. Bevallom, nem elégítettek ki a hitoktatók sem, és nagyon sok álszentséget is láttam. De mára, hogy saját akaratból dönthetek, sokszor bennem van, hogy betérjek egy templomba és csak üljek ott, de sajnálva látom, hogy általában zárva vannak, és nagyon elszomorít, hogy amikor egy zajos, nehéz nap után egy kis szellemi feltöltődésre vágyom, egyszerűen nem tudok bemenni. A hit számomra az egyik legnagyobb tanulni való ebben az életben, és nem a könyvekből és tanárok által tanult, hanem az igazi, belső, megrendíthetetlen hitre gondolok.

Kinek a bőrébe bújnál egy napra?

Bárkiébe. Érdekes tapasztalat lehet egy másik ember világába belekerülni. Ez egy egész jó terápia lehetne, hogy ne legyünk előítéletesek egymással.

Van életmottód?