Perez pokla Undországban, a briliáns Barca árnyékában, avagy ilyen volt a szezon...

Jobb rögtön az elején leszögezni: nem azért készült el ilyen soká a szezonértékelő cikkem, mert portfóliót írtam és államvizsgára készültem, hanem mert Neymar első Copa Americás botrányára vártam mert semmi motivációt nem találtam abban, hogy dicshimnuszokat írjak a triplázó Barcelonáról… Na jó, kicsit az előbbi tényezők is szerepet játszottak abban, hogy lassan az új szezon is elkezdődik már, én meg még most kezdek csak nosztalgiázni, mégis azt mondom, jobb későn, mint még később. A mögöttünk hagyott futballév egyértelműen a gránátvörös-kékekről szólt, de azért történtek pozitív események is – a sok más negatív mellett. Örömódák és requiemek, sikerek és csalódások, álomcsapat és Kowalsky, avagy évértékelés június első és utolsó posztjában a PLL blogon!Jobb rögtön az elején leszögezni: nem azért készült el ilyen soká a szezonértékelő cikkem, mert portfóliót írtam és államvizsgára készültem, hanem mert Neymar első Copa Americás botrányára vártam mert semmi motivációt nem találtam abban, hogy dicshimnuszokat írjak a triplázó Barcelonáról… Na jó, kicsit az előbbi tényezők is szerepet játszottak abban, hogy lassan az új szezon is elkezdődik már, én meg még most kezdek csak nosztalgiázni, mégis azt mondom, jobb későn, mint még később. A mögöttünk hagyott futballév egyértelműen a gránátvörös-kékekről szólt, de azért történtek pozitív események is – a sok más negatív mellett. Örömódák és requiemek, sikerek és csalódások, álomcsapat és Kowalsky, avagy évértékelés június első és utolsó posztjában a PLL blogon!

Örömóda, avagy amire jó lesz visszaemlékezni…

Hangszeren közreműködik: a Barcelona, a Juventus és a Ferencváros labdarúgócsapata. Szólista: Luca Toni. Vezényel: Dárdai Pál.

Nem lehetek annyira elvakult Real szurkoló, hogy ne lássam be, ez az év sajnos a Barcelonáról szólt. Egyrészt pechesnek érzem magam, hogy a katalánok eddigi öt BEK/BL diadalából négyet is meg kellett élnem, ugyanakkor kisebb kegyelem is, hogy olyan világba és korba születtem, ahol ez a kis törpe rohangál – úton ötödik Aranylabdája felé, alighanem már most minden idők legjobb játékosa, pedig még 28 éves sincs. Ez a Barcelona is minden idők legjobbja lehet – az elmúlt húsz évé szerintem már az (nagyjából ennyi ideje vagyok szerelmese a sportágnak), pedig olyan klasszisok is játszottak ebben az intervallumban a csapatban, mint Oleguer Kluivert, Rivaldo, Ronaldinho, Eto’o vagy a négy-öt évvel ezelőtti Messi. Az elmúlt, trófeamentes évhez képest nem alakult át alapjaiban a keret, viszont minden változtatás tudatosan, posztra történt (példát vehetnének erről a Madridnál…): tíz év után újra van kapusuk (rögtön kettő, Victor Valdés pedig végre az őt megillető helyre, kispadra került az Old Traffordon ő a manchesteri Szalai), a horvát Rakitic személyében megtalálták Xavi utódját, Luis Suarez pedig méltó válasz volt az egy évvel korábban Madridba érkező Gareth Bale-re (s látva kettejük idei szezonját, finoman fogalmazva sem csináltak rossz vásárt az uruguayival…). Suarez két hónapos eltiltással kezdte a szezont, de aztán a korábbinál is harapósabban tért vissza: 25 góllal és 21 gólpasszal zárta az idényt, az MSN pedig minden sorozatot figyelembe véve 122 gólt szerzett. Ahhoz képest, hogy Luis Enriquének egész évben meg kellett küzdenie a sajtó generálta nyomással, kihozta a maximumot keretéből – mint hat évvel ezelőtt Pep Guardiola, ő is triplázva kezdte karrierjét a Camp Nou-ban. És hol van még a vége???

Az ősszel nem Luis Enrique volt az egyetlen edző, akit sokan kétkedve, sírásra görbülő szájjal fogadtak az aktuális csapat szimpatizánsai; bizony Massimiliano Allegrinek is meg kellett barátkoznia a szurkolói gúnnyal és iróniával, valamint azzal, hogy nem lesz könnyű az olasz kapitánnyá előlépő Antonio Conte örökét átvennie a Juventusnál. Aztán mégis, a scudetto hamarabb meglett, mint elődjével bármikor, s a nemzetközi terepen is nagyot dobbantott. Conte három bajnoki címet nyert három év alatt, de a BL-ben nem tudott tényezővé válni, két éve a Galatasaray elleni sárcsatát követően meg egyenesen a csoportban ragadt, Allegri viszont, bár nem mindig meggyőző játékkal, de tudatosan építkezve, s ami a legfontosabb, megérdemelten jutott el a berlini fináléig. Mondom ezt úgy, hogy közben a Real Madridot is eltakarították, s az AS Monaco ellen nem kis malacra volt szükségük a továbblépéshez. A csapat gerince a Buffon-Chiellini-Pirlo-Tevez tengely volt, de ne feledkezzünk meg Bonucciról és Vidalról sem. Pogba sokat kihagyott sérülés miatt, de a jövő klasszisa lehet, Morata pedig felnőtt a feladathoz – szerintem madridi évei alatt senki nem gondolta, hogy ez a falábú spanyol bárhol húzóember lesz, aztán az elődöntő mindkét meccsén úgy „botlott” a labdába, hogy azzal gyakorlatilag kiejtette volt klubját, s a döntőben is jókor érkezett a Ter Stegenről lecsorgó labdára. Az elődöntőben egyébként a két nagy taktikust és sikeredzőt, Ancelottit és Guardiolát játszi könnyedséggel elintézte Allegri és Luis Enrique, ezzel egyszer és mindenkorra bebizonyítva, hogy sokkal többre vannak ők predesztinálva annál, mint amit gondol róluk a közvélemény. A Juve a BL döntőben nagyjából tíz percig volt jobb a Barcánál, így triplázás helyett csak a duplázás jött össze, s már meg is vannak az első nyári szerzemények, akik közül kiemelkedik Mario Mandzukic, aki a Boca Juniorsba hazatérő Carlos Tévez pótlására érkezett. Nem biztos, hogy gyengül így a Juve, a horvát is kiváló csatár, a Bayern játékosaként szerettem is, de az Atleticóban felvette egy év alatt Simeone brutális és undorító stílusát. Jobb lesz neki a Csizmaországban… (Egyébként a BL finálét egy római étteremben néztem pizzával, finom borral és olaszok társaságában, nem volt éppen rossz élmény, de a rómaiakat nem igazán hatotta meg, hogy a rivális olasz csapat kikapott. A három nap alatt, amit Rómában töltöttem, Juve mezt viselő emberrel nem találkoztam, barcással azonban többször is…)

A Bayern München utcahosszal nyerte meg újfent a Bundesligát, de róluk mégis a negatív oldalon fogok szólni. Ellentétben a Wolfsburggal, mely az egész futballidény talán legkellemesebb meglepetését szolgáltatta. A „farkasok” nem állnak rosszul anyagilag, de az elmúlt években, a 2009-es bajnoki címük óta keveset hallattak magukról, inkább a középmezőnyhöz tartoztak, vagy még oda sem. Minden posztra jutott egy-egy klasszis; a kapuban Benaglio adja már évek óta a stabilitást, a védelemben a szintén svájci Ricardo Rodriguez volt a felfedezett, aki hátvéd létére tíz gólt szerzett és adott öt gólpasszt is. Mourinhónak nem kellett, de a Wolfsburgban hatalmasat játszott a belga Kevin de Bruyne, aki csak a Bundesligában kiosztott 21 gólpasszt (a legtöbbet a négy topligában), összesen huszonnyolccal zárt, ezen kívül a szezonban szórt még 16 gólt is. A csatársorban Bas Dost főleg a tavasszal villogott, a Herenveen egykori holland gólkirálya 16 bajnoki gólt tett a közösbe. Rajtuk kívül olyan spílerek játszottak még a csapatban, mint a Werder Bremenből ismert Naldo, a tavalyi vb döntőben csereként gólpasszt adó Schürrle, illetve a horvát veterán, Ivica Olic. Ugye, hogy nem rossz ez a csapat??? Az eredmény: bajnoki ezüstérem és kupagyőzelem a Borussia Dortmund ellen!

Egy pont híján kétszer annyit szerzett a Wolfsburg, mint a Hertha, a tavaszi meccsükön azonban csak egy hajrábeli gól döntött a zöldek javára; tavasszal Dárdai Pál jött, látott és győzött a berlini kispadon! Elég kilátástalan helyzetben vette át a stafétabotot, debütáló meccsén bravúrgyőzelemmel kezdett a Mainz ellen, majd felépített egy hétmeccses veretlenségi sorozatot, ami megalapozta a fővárosi klub bent maradását. A hajrá aztán a legkevésbé sem sikerült (utolsó öt bajnokijukból egyet sem nyertek meg, ellenben hármat elveszítettek), de erről legkevésbé Pali tehet: egyrészt rangadók jutottak az utolsó fordulókra (a Bayern München ellen csak a 81. percben egy Schweinsteiger bomba okozta a vesztüket), másrészt a keretük olyan reménytelenül kevés volt, mint Csubakka esélyei egy borotva reklámban. Dárdai dolgát nem könnyítette meg, hogy egyszerre két lovat kellett megülnie, de remekül helytállt: jelenleg magabiztosan őrizzük harmadik, pótselejtezős helyünket a jövő évi EB selejtezősorozatában, sőt, az őszi meccseken feljebb is léphetünk (és szerintem fogunk is, mert vagy a románokat vagy az észak-íreket meg fogjuk verni). Az eddig látottak alapján bátran kijelenthető, hogy Pali a stabil, szervezett védekezésre esküszik, vele eddig összesen egy gólt kaptunk a sorozatban, s a Hertha is többnyire gólszegény meccseket játszott. Ám a finnek ellen már előre is jó volt a csapat, s vezettünk szép támadásokat, Stieber gólja pedig élményszámba ment. Egy pályafutás alatt szerintem egyszer találhatja így el valaki a labdát rosszabbik lábával… Palival eddig öt selejtezőt játszottunk, rúgtunk összesen négy gólt (mellé csak egyet kaptunk!), abból hármat a 80. perc után, ami jelzi, van tartása a csapatnak. Nem állítom, hogy nincsenek félelmeim azt illetően, hogy mi vár ránk Franciaországban, ha kijutunk, de egyelőre örüljünk a jelennek – mert van minek! És ha már a magyar válogatott pozitív vonatkozásairól beszélek, említsük meg az U20-as vb-t, ahol a nyolcaddöntőben a későbbi győztes szerbektől olyan „magyarosan” kaptunk csak ki: a rendes játékidő utáni ráadásban egyenlítettek a szerbek, majd a hosszabbításban egy ritkán látható öngólt lőttünk Devecseri, te vagy az? A csoportban az ezüstérmes brazilok ellen is vezettünk, majd 75 percet emberhátrányban játszva egy véleményes büntető okozta a vesztünket – mi ez, ha nem reményt keltő? Jegyezzük meg Mervó Bence nevét, aki öt gólt szerzett a tornán, s csak azért nem lett gólkirály, mert ukrán társa két gólpasszt is kiosztott.

A románok így hangolnak a szeptemberi selejtezőre...

S ha már magyar foci, akkor Ferencváros, bár a Fradi sikeréhez sokat tett hozzá egy német is. A pozitív oldalon ezúttal sem a bajnokot emelem ki, bár kétségtelen tény, hogy ősszel a Videoton legyalulta a mezőnyt, és teljesen megérdemelten szerezte meg története második bajnoki címét (az első tíz meccsét megnyerte, Nikolics pedig sorozatban 12 meccsen szerzett gólt). Ám úgy gondolom, szerencséjük van, hogy a Fradi csak tavaszra lett versenyképes csapat, mert különben lehet, nem lett volna esélyük Juhász Rolandéknak. Ha csak a két tavaszi meccsüket nézzük, a Fradi 6-0-s összesítéssel tette helyre a Vidit, a Magyar Kupa döntőjében ráadásul négyet gurított Carillo fiainak. A Fradi tavasszal mindössze négy gólt kapott, három meccset nem nyert meg összesen, s október 4., azaz a tízedik forduló óta, írd és mondd, húsz meccse veretlen. Bámulatos statisztikák, s Fradi szurkolóként nagyon bízok abban, hogy ez a csapat együtt marad, s akár a nemzetközi porondon is lehet keresnivalója. Doll szimpatikus és felkészült edző, a keret igen minőségi, jövőre nem is lehet más a cél, mint a bajnoki cím! (De hogy az újpesti ellentábor ne feszítsen keresztre, említsük meg azt is, hogy a lila-fehérek is hetes győzelmi sorozattal zárták a szezont. Ők most igazán bánhatják, hogy közbejött a nyári szünet…)

Ha már Magyarország EB esélyeit taglaltuk, azt hiszem, egy bekezdést megér, hogy nem csak mi merünk nagyot álmodni. Ez az újítás, miszerint jövőre 16 helyett 24 csapat vehet részt az EB-n, jónéhány olyan „futballhatalomnak” meghozta a kedvét és a motivációját, akik eddig csak álmodozhattak arról, hogy a húsos fazék közelébe kerülhetnek. Rögtön az A csoportot Izland vezeti!!! Izland? Eidur Gudjohnsenen kívül is van ott hivatásos labdarúgó, aki nem a bálnavadászatból él meg? Ugyanabban a csoportban egyébként jelenleg Csehország a második, a tavalyi vb bronzérmes Hollandia pedig csak pótselejtezős helyen áll… A B csoportot Wales vezeti, pedig a tavalyi vb szereplő Belgium és Bosznia-Hercegovina is a szextett tagja. Értitek??? Wales!!! És Ciprus pótselejtezős helyen. Eszemet eldobom… A C csoportot sem az előzetes favorit spanyolok vezetik, hanem a szlovákok, akik eddig hatból hat meccset behúztak. Bár velük legalább találkoztunk a 2010-es vb-n… Négy olyan csoport van, ahol nem borult különösebben a papírforma. A D-ben a lengyelek és a németek az élen (maximum a sorrend lehet meglepő), az E csoportban Anglia és Svájc, a H-ban a horvát-olasz páros, míg az I csoportban az örökös csoporttársak, Portugália és Dánia egyenes ágú résztvevői jelenleg a francia tornának. A mi csoportunkban előzetesen a görögöket várták az első helyre, két pontjuknak és ugyanennyi rúgott góljuknak köszönhetően viszont annyi az esélyük a kijutásra, mint lufiárusnak a nyílzáporban. A G csoportot féltávon túl az osztrákok vezetik (megelőzve a svédeket!), akiknek kétszer annyi pontjuk van, mint az oroszoknak. Ki érti ezt???

És azt, hogy a Serie A gólkirálya egy 38 éves világbajnok? Na most vagy az olasz foci süllyedt soha nem látott mélységekbe vagy Luca Toni tud valamit. Én inkább utóbbira szavazok, már csak azért is, mert az Európa Liga negyeddöntőjében még négy csapatuk volt érdekelt, s a BL döntőbe is bejutott egy képviselőjük. Szóval volt már mélyebben az olasz foci. És Toni is fiatalabb, de ez rajta nem látszik. Korábban volt már olasz (Fiorentina) és német (Bayern München) gólkirály, s a közel-keleti kaland után hazatért egy kis csapatba, a Hellas Veronába levezetni, ahol az interes Mauro Icardival társgólkirály lett 22 góllal. Respect! S ha már Olaszország és veteránok, ne felejtkezzünk el Pirlo, Totti és egyik személyes kedvencem, Miroslav Klose páratlan szezonjáról sem. Szeretnék én ilyen örök ifjú maradni!!! :) (Kedvenc futballistám, Raúl a minap, június 27-én ünnepelte 38. születésnapját, Isten éltesse a Kapitányt!!!)

Ennyit azokról, amikre szívesen emlékezem a 2014/15-ös futballidényből. Most pedig következzenek azok, akikért a harang szól…

Requiem, avagy amit jobb, ha elfelejtünk…

Közreműködik: az MLSZ és a FIFA vezetősége. Szólisták: Az európai futballtérképről lelépő vagy visszavonuló klasszisok. Vezényel: Florentino Perez.

„Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!” Az Isteni színjáték ezen mondata jut eszembe, ha a Real Madrid öltözőjére gondolok; Florentino Perez 2000-es hatalomátvétele óta nem kevesebb, mint tíz edzőt fogyasztott el, s csak Jose Mourinho kapott három év bizalmat (de minek…). A Real Madrid idén 92 ponttal lett ezüstérmes (a Barca csak kettővel többet vett meg kapart össze), BL elődöntőbe jutott, s az előző szezon hozományaként megnyerte az Európai Szuperkupát és a Világkupát. Ám Perez bácsinak ez kevés volt, hiába hozta el tavaly Carlo Ancelotti 12 év várakozás után a tízedik BEK/BL trófeát, ez a „csapnivaló” idei eredménysor az állásába került. Köszönjük Florentino Perez a rohadt nagy semmit!!! Nem mondom, hogy nem hibázott Carlo. Hibázott, még hozzá elég sokat. Keveset rotált, nem volt hajlandó megbontani a BBC triót és nem volt B terve Modric sérülésére. Ezek feltétlenül az ő bűnei, de hogy emiatt ki kelljen rúgni…? Egyszer úgy megnézném a presidentét edzőként… A következő szezonban őt nem, de Rafa Benitezt, aki még mindig a tíz évvel ezelőtti BL sikerből él, megcsodálhatjuk majd. Rafa Benitez, aki azóta megbukott a Chelsea, az Inter és a Napoli kispadján, madridi edzőnek biztos jó lesz. Hát persze. Rafa Benitez, aki Ronaldóból középcsatárt farag. Hát hogyne! Ki fog védeni, Rafa? Benzema??? Rafa Benitez, akit Perez bácsi rögtön diétáztatni akar. Nesze neked! A brazil fenomén, az „igazi” Ronaldo szájából hallottam egyszer a következő mondatot: „a Real Madrid olyan, mint a nő. Minden nap boldoggá kell tenni.” Én nem tudok Florentino magánéletéről, őszintén nem is érdekel, de ha a nőkkel úgy bánik, mint szeretett játékszerével, ezzel a csodás klubbal, nem lennék meglepve, ha több házassága ment volna szét, mint Ross Gellernek… A másik bűne Florentinónak szerintem Chicharito elengedése volt. A napnál is világosabb, hogy Benzema mellé kell egy tartalékcsatár, aki motiválja őt, „Borsócska” pedig alkalmas volt a madridi Solksjaer-szerep betöltésére. Ám nem, nincs szükség ilyen kaliberű, alázatos, beugró csatárra. Majd jön Aguero rekordösszegért, és minden meg lesz oldva. Köszönjük Carlo, sok sikert Rafa – de hagyj fel minden reménnyel…

Valami hasonló zajlik kicsiben idehaza, a Videoton háza táján is, ahol a klub második bajnoki címét besöprő edzőt, Joan Carrillót is lapátra tették. Fehérváron úgy látszik, ez a trendi, az első bajnoki cím után Mezey Györgyöt rúgták ki, most a portugálnak kellett távoznia. Hogy miért? Burcsa Győző klubigazgató szerint Carrillo bűne az volt, hogy nem építette be tavasszal az új igazolásokat, hanem az alapcsapatot játszatta, köztük olyanokkal, akikről tudta, hogy eligazolnak Fehérvárról. Az egy éve még érte rajongó Burcsa szerint a portugál szakmai, erkölcsi és anyagi kárt is okozott ezzel a klubnak. Magyarán szólva: a Videoton ősszel utcahosszal vezette a bajnokságot, a tavaszra is megtartott előnyéből 7 pontot, de mivel többek között a távozni szándékozó Sándor György, a liga egyik legjobb kapusa, a spanyol Calatayud és a gólkirály Nemanja Nikolics továbbra is a kezdőcsapat tagjai maradtak, ki lehet dobni a bajnoki címet a kukába. Erre szokás azt mondani, hogy ülj le fiam, egyes! Ahelyett, hogy végre örülnénk annak, hogy van egy jó, egységes bajnokcsapatunk, szimpatikus külföldi edzővel, akik robbanthatnának akár a nemzetközi porondon is, még szinte véget sem ért a bajnokság, de már elindult a bontás: az említetteken kívül Stopira sem a Vidi játékosa már, s azon sem lepődnék meg, ha Juhász Roland vagy Paulo Vinicius az ősszel nem Fehérváron labdázgatna. Persze, a harmadosztályba visszasorolt Győr felvásárlásával érkeztek hazai szinten minőségi labdarúgók (Lang Ádám, Pátkai Máté és Koltai Tamás), de a BL selejtezők előtt ez vékonynak tűnik. Érzik a bajt Fehérváron, a Fradi jövőre a nyakukra jön, Carrillonak pedig a világ bármely pontján jobb dolga lesz. Kivéve, ha Perez kezei közé kerül…

Nem ez volt az egyetlen bicskanyitogató történés hazánkban tavasszal. S itt nem arra gondolok, hogy hónapok óta műszaki meghibásodásra hivatkozva órákat késnek a vonatok. Bár a műszaki meghibásodás sajnos egy ideje az MLSZ-be is befészkelte magát; Csányi Sándor és bandája eddigi egyetlen jó döntése Dárdai Pál kapitányi kinevezése volt (igaz, volt mit kompenzálniuk, hisz előtte Pintér Attilát is ők emelték piedesztálra…), a bajnokságot átalakító törekvésük viszont számomra felfoghatatlan és még mindig felháborító. És nem azért írom ezt, mert fáj a szívem a Nyíregyházáért. Nem csak értük fáj, sajnálom nagyon a Kecskemétet és a Pécset is. Az MLSZ számára szerencsésen alakultak azzal az események, hogy a Quaestor csődjével a Győri ETO is tönkre ment, illetve hogy Pápán is elfogyott a pénz. Máris két vidéki csapat ki lett iktatva… Az, hogy a felsőházba jutó Kecskemét, a szép tavaszt produkáló Pécs és a Mátyus Jánossal megújuló Szpari milyen szabálytalanságokat követett el, csak a Jóisten tudja. Vagy ő se… A Nyíregyháza rendelkezik az egyik legjobb szurkolótáborral az országban, a Pécs olyan játékosokat adott a magyar labdarúgásnak az elmúlt két évtizedben, mint Dárdai Pál, Gera Zoltán vagy éppen Dibusz Dénes, a Kecskemét pedig feljutása óta stabil középcsapat volt – nem szimplán három csapat tűnik el a süllyesztőben, hanem három komoly vidéki fellegvár, ahol szeretik a focit. Az NB1 innentől a fővárosra koncentrálódik: a 12 csapat csaknem fele, öt budapesti (emlékezzünk, az elmúlt években a Honvéd és az Újpest sem állt jól anyagilag, bármelyiket számon lehetett volna kérni…), vidéken pedig megölték a futballt. Alig várom, hogy harmadosztályú Szpari meccsre mehessek – oda még szurkolói kártya sem kell majd!!!

Magyarországon sincs minden rendben, de akkor mit mondjunk külföldről… Ahogy szokás mondani, a fejétől bűzlik a hal, de ez a szálkás dög már nem csak bűzlik, félig már el is pusztult, némi képzavarral élve az utolsókat rúgja. Egy hónapja, két nappal az elnökválasztás előtt a FIFA hat magas beosztású tisztségviselőjét tartóztatták le korrupció vádjával Zürichben, akik állítólag az 1990-es évektől több mint 100 millió forint értékben fogadtak el kenőpénzt sporttal foglalkozó média – és értékesítő cégektől. Ezután a FIFA elnök Joseph Blatter egyetlen kihívója, a jordániai Ali bin al-Husszein visszalépett, Blatter elkezdhette ötödik ciklusát, mely összesen csak néhány napig tartott, mert váratlanul lemondott. Állítólag azért, mert nem érezte mindenki feltétlen bizalmát. Végre valami, amit jól ítélt meg… Az Ír Labdarúgó Szövetség bejelentette, hogy a FIFA 2009-ben 5 millió eurót adott a szövetségnek, hogy ne pereljenek azért, mert a franciák egy kezezést követő góllal kvalifikálták magukat a dél-afrikai vb-re. A katari vb rendezés is több mint gyanús, meglehet, akörül is lesznek még balhék. Szomorú szembesülni azzal, hogy a világ legnépszerűbb játéka, amit milliók követnek és űznek, a pénz és a manipuláció rabszolgája lett, amit csak az érdekek irányítanak, s nem a sportszerűség vagy a játék iránti szenvedély. Ennek a gépezetnek egy fogaskereke Perez, Burcsa, Blatter és szinte mindenki, aki csak egy kicsit is a labdarúgás üzleti oldalával foglalkozik. Úgy látszik, a FIFA új tagállammal bővült Gibraltár után: Undország is a szövetség tagja lett...

Mi viszont maradjunk inkább a szépségeinél, igaz, ezt sokan nem igazán látták meg idén. Mario Balotelli az egész szezon legnagyobb citromdíjasa volt, pedig nagy reményekkel érkezett Liverpoolba; szinte egyeneset alig tudott rúgni a labdába, nem hogy gólt… A Borussia Dortmund ősze annyira pocsék volt, hogy a kiesés szele is meglegyintette őket. Huszáros tavaszuknak tudható be a középmezőny, illetve a kupadöntő, de ennél joggal várt szerintem mindenki többet. A Bayern München Pep Guardiolával megint csúnyán elvérzett a BL elődöntőben, s ha hozzávesszük, hogy a kupaelődöntő szétlövésében négy (nem kettő, nem három, hanem négy!) játékos is hibázott a Dortmund ellen, müncheni szinten ez maximum erős közepes szezon volt. Nagy csalódás az angolok nemzetközi kupaszereplése: a Liverpool a csoportkört se élte túl a BL-ben, a City csak a szokásosat hozta a Barca ellen, viszont az Arsenalt és a Chelsea-t is francia csapat fricskázta meg, amire kevesen számítottak. Mourinho a PSG elleni visszavágón másfél óráig emberelőnyben játszathatta csapatát, mégis képes volt kiesni a Chelsea. Ez az ember tényleg művész – a maga nemében… Vannak néhányan, akik őszintén fognak hiányozni az élfutball vérkeringéséből: Xavi csaknem 20 év után, 24 trófeával a vitrinjében Katarba szerződött levezetni ha már vb nem lesz ott. Gerrard liverpooli szimbólumként távozik álmai csapatától, s Beckham egykori kenyéradójához, a Los Angeles Galaxy-hoz igazolt, míg egyik kedvenc védőm, Rio Ferdinand visszavonult. Furcsa lesz Klopp nélkül is a Borussia Dortmund... A Premier League-t minden bizonnyal örökre elhagyta Frank Lampard és Didier Drogba is, bár mindketten visszatértek már egyszer, szóval sose lehet tudni…

Bár alig emlékszünk rá, álljon itt egy álomcsapat a 2014/15-ös szezonból, amit szerintem sok ferencvárosi (és nyíregyházi) szurkoló elfogadna!

Buffon (Juventus)

Bonucci (Juventus) Ivanovics (Chelsea) R. Rodriguez (Wolfsburg)

Robben (Bayern München) Kroos (Real Madrid) E. Hazard (Chelsea) de Bruyne (Wolfsburg)

Messi (Barcelona) Aguero (Manchester City) Ronaldo (Real Madrid) Moráta (Juventus)

A 2014/15-ös futballidényt a PLL blogon hivatalosan lezárom! Még mielőtt elkezdődik az új szemeszter…

Mindenkinek kellemes nyarat és jó pihenést kívánok!!!