Phil Ivey ugyan Kaliforniában született, ám szülei néhány hónappal később az Atlantic City melletti Roselle kisvárosba költöztek, és ez alapvetően meghatározta a gyerek életét. Míg a környékbeli srácok arról álmodoztak, hogy ők lesznek a következő Joe Montana, vagy Wayne Gretzky, addig Ivey már kiskölyök korától tudta: pókerjátékos akar lenni.
A játék alapjait nagyapjától tanulta, és tinédzserként rengeteg alkalommal kibicelt, amikor a családi házban baráti partikra gyűltek össze a rokonok és barátok. Később aztán egy nem teljesen legális igazolvány segítségével gyakori vendége volt Atlantic City kaszinóinak, ám még ekkor sem játszott, csak figyelt, és roppant értékes tapasztalatokat gyűjtött.
Mindössze 23 éves volt, amikor 2000-ben benevezett a World Series of Poker 2500 dolláros Pot Limit Omaha versenyére, ahol a döntő asztalon találta magát, olyan nevek társaságában, mint Dave „Devilfish" Ulliot, Phil Hellmuth, vagy éppen a legendás Amarillo Slim.
Végül a heads-upot az utóbbi ellen vívta, akiről egy dolog közismert volt: WSOP-n még sosem bukott párbajt. A nyeretlen zöldfülű azonban olyan hihetetlen módon váltott sebességet és játékstílust, amivel még a nagy öreget is meglepte, így végül győzött a versenyen, megszerezve ezzel az első WSOP-karkötőjét.
Két év múlva aztán még elképesztőbb sikereket ér el: 2002-ben három karkötőt is nyert, amit ráadásul senki sem tett meg nála ifjabban, és sokan már ekkor a világ legjobbjának tartották, miután minden karkötőjét más játékfajtában szerezte.
Iveynál fiatalabban senki sem jutott el hét WSOP-karkötőig – a legendás Johnny Moss is éppen kilenc év alatt tette ezt meg –, ám hősünknek egyetlenegy karkötő még hiányzik. Ez pedig a főverseny karkötője, amellyel vitathatatlanul ő lenne a világ legjobbja.
Már több alkalommal is közel járt a sikerhez, de még a döntőasztalig sem jutott. Legjobb eredményét 2003-ban érte el, amikor a 10. lett – a későbbi győztes Chris Moneymaker ellen egy igen emlékezetes bad beat miatt esett ki.