Turán és Zsiros pályafutása legnagyobb esésén van túl - fotók!

Sébastien Loebnek nem kellett volna nyernie, de nem tudott nem nyerni...

Megmagyarázzuk.

A francia ralizseni már korábban megszerezte hetedik világbajnoki címét, úgyhogy nemhogy nyernie nem kellett volna, de valójában tökmindegy volt, hányadikként végez. Loeb azonban nem az az ember, aki ha raliautóban ül, ne akarna rögtön nyerni. Most is így történt. Noha az első napon a murvás pályákon hátrányt jelentett számára az első rajtpozíció (ő takarított), ez nem akadályozta meg abban, hogy elkezdjen folyamatos előnyt kovácsolni. Sébastien Ogier volt veszélyes rá, de ő meg odaütötte az autója hátulját, úgyhogy kiszállt a győzelemért folyó csatából.

Loebnek ettől kezdve könnyű dolga volt.

Ami a mögötte zajló küzdelmet illeti, Dani Sordo murván sokat bukott, de utóbb aszfalton annyira felzárkózott, hogy majdnem a második helyet is elhalászta Petter Solberg orra elől. A norvég azonban próbált higgadt maradni (annak ellenére, hogy ez neki nemigen szokott menni), s bár az utolsó szakaszon kétszer is túlcsúszott, végül 5.8 másodpercet megőrzött előnyéből, így övé lett a második hely.

„Egyáltalán nem volt rajtunk nyomás, hiszen a világbajnoki címet már megszereztük, így autózhattuk a saját tempónkat, s nem kellett taktikázni, az elejétől kezdve állhattam a gázon" - mondta Sébastien Loeb a verseny végén.

Ami a magyar szurkolókat leginkább érdeklő Turán Frigyest és Zsiros Gábort illeti, nos ők pokoli nagyot estek – utóbb, amikor már volt kedvük erről beszélni, megállapították, hogy mindketten életük legnagyobb bukfencén vannak túl.

Pedig jól indult, szinte álomszerűen.

A Synergon Turán Motorsport kettőse beülhetett egy gyári Ford Focus WRC-be a Katalán-ralin, s nem vallott szégyent, sőt... A pénteki murvás szakaszokat afféle bemelegítésnek használta, a szombati aszfaltos gyorsaságikon azonban szinte szárnyalt a magyar páros, egymás után háromszor autózott hatodik időt, s a nap végén a hetedik helyről várta a folytatást, vagyis a vasárnapot. Turánéknak fülig ért a szájuk – ez természetes –, főleg, hogy a csapat vezetői is azt mondták, nem várták, hogy elsőre ilyen jól alkalmazkodnak az ismeretlen autóhoz, az ismeretlen pályákhoz.

A hetedik hely, ha megtartják, a legjobb magyar eredmény lett volna – megfejelték volna vele a bulgáriai nyolcadik pozíciójukat (ami így az eddigi legnagyobb hazai siker maradt), s újabb értékes vb-pontokkal gazdagodtak volna.

Ám mindez sajnos feltételes módban használandó, ugyanis a vasárnapi első gyorsaságin hatalmasat estek Turán Friciék – a 42 kilométeres szakasz negyvenedik kilométernél egy tempós jobbkanyarból jöttek kifelé körülbelül 100 km/órás sebességgel, amikor „kihúzták a lábuk alól a talajt".

„Egy sima jobbkanyarból jöttünk kifelé és egy jobb három szigorúba próbáltunk befordulni, amikor leestünk az útról. Az autó kábé tíz méterrel az út szintje alatt és ötven méterre tőle állt meg – talpon. Sajnos ki is gyulladt egy kicsit, de végül abból nem lett nagyobb baj. Én hamar ki tudtam kászálódni, de Frici ajtaja teljesen beszorult, úgyhogy egy néző segítségével sikerült valahogy kifeszíteni, hogy ő is kiszállhasson. Neki eltört a bal kulcscsontja és súlyos agyrázkódást szenvedett, nekem pedig zúzódásaim vannak és nagyon fáj a bal lábfejem. Persze, ezt nem magunk állapítottuk meg, helikopterrel kórházba szállítottak minket, ahonnan három-négy óra és sok-sok vizsgálat után engedtek el..." - mondta Zsiros Gábor.

Természetesen nem is lennének vérbeli autóversenyzők, ha a bukás után néhány órával már nem arról beszélgettek volna, hogy ha mindketten rendbe jönnek, minél hamarabb szeretnének újra versenyautóba ülni, mert a baleset előtt életük legszebb ralis élményeit élték át.

„Csalódott vagyok, hogy nem sikerült megtartani az abszolút hetedik helyet, de a raliban benne van a bukás lehetősége, főleg ha az ember ismeretlen autóval ismeretlen pályákon akar gyorsan menni. És ahhoz, hogy ezt a pozíciót kiharcoljuk, tényleg gyorsan kellett menni" - árulta el Turán Frici, aki a navigátorával és más vb-s navigátorokkal és pilótákkal este már a bukás képeit nézegette – arról sztorizgattak (ahogy az már autóversenyzőéknél lenni szokott), hogy ki hol és mikor esett ilyet, vagy ennél nagyobbat...