A kenupárosnak azóta van mire építenie: a kettős kétezertizenhármas megalakulása óta valamennyi világversenyen dobogóra állt. A világ- és Európa-bajnok duó hároméves sikersorozatát ötkarikás (arany)éremmel koronázhatja meg.
„Nem volt kérdés, hogy együtt kell folytatnunk – idézte fel a kezdeteket Mike Róbert. – Úgy tartják, vannak párosok, amelyek összetérdelnek, és egyből jól mennek, másoknál finomítani kell a mozgást ahhoz, hogy működjön. Ránk az előbbi volt jellemző.”
Az összhang hamarosan kimagasló nemzetközi sikereket hozott a kettősnek: első közös évükben világbajnokok lettek ezer méteren, esztendővel később, kétezertizennégyben az Európa-bajnokságon és a moszkvai vébén sem találtak legyőzőre.
A kérdésre, hogy mitől megy alattuk ennyire jól a hajó, Vasbányai Henrik adott további magyarázatot.
„Legfőbb erősségünk, hogy mindketten képesek vagyunk a többieknél jobban kizsigerelni a testünket. Itthon és a nemzetközi mezőnyben is van számos kenupáros, amelynek tagjai nagyon szépen eveznek, a versenyzők állóképességével sincs gond, mégis, amikor eljön az utolsó kétszáz méter, mi jobban meg tudjuk kínozni magunkat, mint az ellenfelek” – mondta Vasbányai.
Tavaly, a milánói világbajnokságon megszakadt a páros győzelmi sorozata, ezüstéremmel szerzett kvótát az országnak a duó, az idei moszkvai kontinensviadalon pedig bronzérmes volt. Kajak-kenusok esetében a közvélemény hajlamos fanyalogni egy második-harmadik hely miatt, Mike Róbert azonban kifejezetten örült ezeknek az eredményeknek.
„Jó, nagyon jó az a vébéezüst és az Eb-bronz! Ha visszatekintünk a korábbi olimpiákra, láthatjuk, gyakran előfordul, hogy nem jön be a papírforma. Sok nagy sorozat szakadt meg az ötkarikás játékokon, többen hiába nyertek meg mindent az előző években, az olimpián mégsem tudtak győzni. Szóval nem baj, ha az ember nem nyer meg minden köztes versenyt” – magyarázta ötkarikás elméletét Mike.
A KSI SE egységének versenymenetrendje mára stabil pilléreken, pontosan begyakorolt elemeken nyugszik. Amíg a mezőny csapathajóinak jelentős része párosban melegít a viadalokra, a Vasbányai, Mike kettős tagjai egy órával a rajt előtt egyesben eveznek.
„Mindenkinek más bemelegítési időre van szüksége, mert az emberek szervezete különbözőképpen reagál a terhelésre. Húsz perccel a kezdés előtt már közösen szállunk vízre, és attól kezdve azt tesszük, amit begyakoroltunk” – avatott be a szakmai részletekbe a páros, amelynek tagjai hangsúlyozták: rendkívül fontos számukra, hogy kizárólag önmagukkal foglalkozzanak és – történjék bármi – végig a saját ritmusukban versenyezzenek. Taktikájuk betartásához pedig fejben is erősnek kell lenniük.
„Teljes mértékben ki kell zárni, hogy ki van mellettünk, ahogyan azt is, hogy milyen az ellenfelek versenytempója. Ha hagynánk, hogy a riválisok belehajtsanak bennünket egy erős kezdésbe, lehet, hogy a vége nem a tervek szerint sikerülne. Volt már rá példa, kipróbáltuk, de az is azt bizonyította, hogy tartani kell magunkat az eredeti, nekünk leginkább megfelelő pályafelépítéshez. Képesek vagyunk kontrollálni az érzéseinket, gondolatainkat, miközben a táv első felében elhúznak mellettünk a többiek. Nem görcsölünk be ettől, mert tudjuk, mi a második ötszázon jövünk” – folytatta Mike.
A páros, amely semmit sem bíz a véletlenre, és minden mozdulatát előre kidolgozott koreográfia szerint végzi, az előolimpia tapasztalatait hasznosítva alaposan felkészült a brazíliai sajátosságokból, így Rióban is „kottából” versenyez majd. A vízfelület ismeretében a kettős úgy véli, nem okozhat számukra gondot a pálya, azt mondják, azzal, hogy egy tó közepén rendezik a versenyt, egyik egységnek sem lesz pályaelőnye. Kenusaink azzal is tökéletesen tisztában vannak, mi segítheti őket győzelemhez.
„Bár nem kívánságműsor, de jó lenne egy jó kis fogós szembeszél, mert egyrészt több a levegő, másrészt mivel jobban bírjuk a végét, mint a többiek, nekünk nem baj, ha kicsit »hosszabb« a pálya. De bárhogy is lesz, a szél mindenkinek ugyanúgy fúj” – mondták egybecsengően, megjegyezve: kulcsfontosságú lesz, ki hogyan teljesít az utolsó kétszáz méteren, ahol körülbelül hetven centiméter mély a víz.
„Azt azért meg lehet majd érezni. Ha valaki fáradtan érkezik a finisbe, nehéz dolga lesz ilyen körülmények között. Az erős hajránk a mi oldalunkra billentheti a mérleget. Ki merjük mondani: aranyéremért utazunk Rióba, a győztest azonban előre megjósolni nem lehet. Az tűnik biztosnak, hogy az nyer majd, aki jobban alkalmazkodik a körülményekhez – latolgatta az esélyeket közösen Mike Róbert és Vasbányai Henrik.