Kezdjük azzal: a magyar torony kifejezetten jó állapotban van, a szomszéd német-belga ellenben pokoli – legalábbis a belga hírügynökség tudósítója nem győzte sorolni, mi mindennel van baj az épületben. Ehhez képest mi jól állunk: egyrészt azt a házat kaptuk meg, amelyet kértünk, és ahogy Fábián László, a magyar csapatvezető elmondta, nem százszázalékos az állapot, de folyamatosan javul, csak lehetne kevesebb a bosszantó hiba és több a takarítás. Alattunk a lengyelek, mellettünk a németeken és a belgákon kívül az olaszok.
Egyébként olimpiai standard a falu – se több, se kevesebb a korábbiaknál. A magyarok által leadott hibalista eleinte hosszabb volt, ám a helyi karbantartó egységek, a MOB alkalmazottai, no meg a brazil asszisztensek és önkéntesek megfeszített munkával teljesen lakhatóvá tettek mindent. Még a szúnyogriasztók is megjöttek, igaz, azokból egyébként is jól fel volt szerelve a küldöttség.
A sietős szerelés nyomai mindenhol látszódnak, a kivitelezés, hát, nem mindenhol precíz, az egész épület úgy néz ki, mint amelyből egy hete vonultak ki a rohammunkában dolgozó munkások. Valószínűleg azért, mert tényleg egy hete vonultak ki a rohammunkában dolgozó munkások...
A sportolói szállásokra a funkcionális a legjobb szó – egyszerű szobák, néha megdöbbentően kicsi terek, enyhén gyanús teherbírású, könnyűszerkezetű szekrények. Lakható? Lakható. Csak az ausztrálokat ne kérdezzék meg az élményeikről.
Térjünk vissza az alapkérdéshez. Mit lehet itt még csinálni...?
...dekorálni. A dekoráció szerepe kiemelt, minden küldöttség azonnal megjelöli a territóriumát, ehhez pedig zászlók és molinók kellenek. Méghozzá sok. Kedden rettentő erős szél tépázta meg a zászlóerdőt (a miénket is), mondjuk a hat emelet magas Hunbelievable molinó elég meggyőző így is.
A legnagyobb zászlókkal tán az oroszok rukkoltak ki, más kérdés, hogy küldöttségük jókora része nem jutott el Rióba, így néhány emelet után mintha elvágták volna – alul óriási orosz lobogók, felül semmi. De zászlózik itt San Marinó-i (aranyosan beépült a magyarok szomszédjába, az olaszok mellé), guami, Seychelle-szigeteki, észak-koreai (ők a brazilok mellett vannak, Indiával együtt), vagy bármely más nemzetbeli.
...imádkozni. A hitéletnek helyet biztosító helyiség előtt sor, mindenki megpróbálja megtalálni a maga szertartását a táblán. Keresztény, buddhista, hindu, iszlám, zsidó szertartásokat tartanak – persze ezeken belül a különböző felekezetekről sem feledkeznek meg –, aki meg úgy gondolja, még kérhet is, Gabriela Rocha várja az e-maileket.
„Ha bármilyen más hitre lenne szükségetek, kérlek, lépjetek kapcsolatba velünk” – írja. A legkülönlegesebb tán a szamurájmeditáció a „kínálatból.”
...enni. A falu kerítésén belül nincs McDonald's, míg odakint van, meg ennek megfelelő gigantikus sor is, hiszen versenyzők tömegei mennek a gyorsétterembe.
Bent viszont van egy iszonyatos méretű étterem, amely szinte egy teljes utca hosszában „nyúlik el”. Leginkább egy gigantikus űrhernyóra emlékeztet, már ha van ilyen. Az étkezőcsarnok két, a konyha egy futballpályányi terület, csúcsra járatva az étterem napi 60-70 ezer adag ételt szolgáltat. A legjobb rész a gyümölcskínálat, negyvenféle egzotikus brazil gyümölcs kerülhet a tányérokra – de egyébként is mindenki megtalálhatja a neki megfelelő konyhát.
A maradékot is felhasználják, két híres séf, Massimo Bottura és David Hertz kreál belőlük ételeket a Lapa favela lakosainak. A szervezők számításai szerint mindennap annyi alapanyag marad meg, amelyből 100 ingyenvacsorát ki tudnak osztani.
...ismerkedni. Szó, mi szó, a falunak van egyfajta gólyatábori hangulata, a versenyeiket letudó sportolóknak pedig hirtelen több szabadidejük lesz, és sokan „levezetik az energiájukat”. Aki úgy akarja, udvarolhat is nagyon romantikusan, lévén a központi placcon levő sátorsor egyik tagja a virágos.
Ha a virág bejön, jöhet más is, az a töménytelen mennyiségű óvszer (450 ezer, rekordmennyiség – Pekingben, Vancouverben, Londonban és Szocsiban együttvéve adtak ennyit!) nem véletlenül került az olimpiai faluba. Megjegyzés: a médiaközpontot is ellátták.
Aki arról érdeklődik, honnan lehet ötkarikás óvszert szerezni, annak a válasz: automatából. Igaz, az ausztrálok például hoztak magukkal egy rakás extra erős kivitelű gumit is, biztos, ami biztos. Más olimpiai termékekhez hasonlóan az óvszer is támogatói termék és monopolizált: itt nincs óvszerkalózkodás!
...testünkkel törődni. Van ám szépségszalon is, ráadásul ruházkodni is lehet a hivatalos megastore-ból. A benti plusz testmozgást a konditerem (kondisátor?) segíti elő, míg a szauna még „telepítés alatt” állt, amikor bent jártunk. A szomszédban poliklinika.
A nemzetközi találkozótéren strandröplabdapálya található, a magyar épület alatt pedig tenisz- és műfüves focipályák. Egyébként aki erre vevő, az a színpadnál is találhat szórakozást.
...hírességet lesni. Erről még lesz szó a későbbiekben, de a nemzetközi fogadózónában – a médianapokon kívül a látogatók csak idáig juthatnak – egész jó esély van arra, hogy a legnagyobb sztárokba is belefusson egy-egy érdeklődő, és ha egy nagy csillag kilép, garantált a (sportoló)rajongókból álló tömeg. A tér azoknak is mennyország, akik csak a forgatagot szeretnék bámulni – ez talán a legszínesebb, leginkább nyüzsgő tér a komplexumban.
...lakást venni. Ezt persze elsősorban helyieknek, bár ki tudja, lehet, hogy letelepedik itt egy-két olimpikon. A falu közel egymilliárd amerikai dollár befektetéssel készült, az Ilha Pura (Tiszta Sziget) projektet Carlos Carvalho ingatlanfejlesztő és Brazília legnagyobb építőipari cége, az Odebrecht vezényli le. A játékok után az ötkarikás szállásokat apartmanokként értékesítik – illetve értékesítenék, mert 2016 első negyedévében az egyenként másfél millió realért (kb. 128 millió forint) árult 3604 lakásból csupán 240 talált gazdára, és akik már lakást vettek, azok közül is többen reklamáltak, miután szembesültek az olimpiai küldöttségek gondjaival.
A projekt célja? Kitakarítani a szegénynegyedeket Barra da Tijucából és Jacarepaguából, létrehozva egy „elit, nemes, gyönyörű” központot, amely Rio egyik új centruma lehetne.
Azért ettől még kicsit távol vagyunk.