Kenderesi Tamás: Egyszerűen minden bejön... Ez nagyon durva!

– Hányszor mondta ki a sajtburesz szót az elmúlt napokban?
– Kevesebbszer, mint ahányszor hallottam erről, az biztos.

– És melyik mém volt a legjobb? Mert hogy minden tele van ezzel.
– Az azért elég jó volt, amit abból a képből csináltak, amikor megnyertem az ifjúsági olimpiát. Tapsolok, és ott van a kezeim között a sajtburger.

– Ez azért kicsit szürreális, hogy mond valamit, és ennyire felkapják.
– Az! Főleg, hogy úgy jöttem ide, hogy volt egy Eb-bronzérmem... Fél évvel ezelőtt volt egy ifjúsági olimpiai aranyam, egy ifi Eb-aranyam, országos bajnokságot nyertem kétszer, de világszinten nem volt még ilyen kiemelkedő eredményem. Most pedig, hogy egyszerűen minden bejön... Ez nagyon durva! Nagyon meg is lepett, és persze nagyon örülök is neki, és kíváncsi vagyok, hogy mi vár rám otthon.

– Mit csinál egy olimpiai bronzérmes, amikor már végzett? Főleg, ha nem megy ki a városba.
– Azért van mindig mit csinálni, mégiscsak egy olimpián vagyunk! Nézem a versenyeket, az úszásra érvényes az akkreditációnk, és engem nyilván nagyon érdekel. A barátnőmmel (Sebestyén Dalma – a szerk.) tervezgetjük, hogy kimegyünk vízilabdára, és igénylünk jegyet. Egyébként találkoztam a vízilabda-válogatottal a döntőm előtt. Látom, túl van terhelve a lift, ide nem szállunk be. Kinyílt az ajtó, és ott van a teljes vízilabdacsapat!

– Elég színvonalas lift.
– Igen, ott azért elég sok arany volt pár négyzetméteren. Mondták, hogy hajrá, meg hogy jó voltál az előzőekben, nézni fogunk – szeretném ezt visszaadni nekik, biztosan kint leszek szurkolni legalább egy meccsükön.

– Az úszódöntőket mennyire nézi szakmai szemmel is? Nyilván szórakozás is, de itt sokat lehet tanulni.
– Így van! Olyan ember vagyok, aki nagyon nézi a szakmai, technikai, taktikai részt, ezért is szeretnék majd később edző lenni – persze csak az úszás után, remélhetőleg tíz év múlva. De persze élvezem is a versenyt, és nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz a döntőkben.

– Kikből rakná össze a tökéletes úszót? Nyilván Michael Phelps az egyik.
– Ő tényleg az. Persze ő is ember, de amit csinál…Erre születni kell. Talán ő a legtökéletesebb úszó. Lehet, hogy azért mondom ezt, mert ő a példaképem – van rajta kívül is sok klasszis, de őt tudnám kiemelni.

– Mi az első emléke Phelpsszel kapcsolatban? Meghatározó lehetett.
– 2008-ra emlékszem, mikor Pekingben nyolcszor nyert. És nem is csak az fogott meg, hogy milyen sikeres, hanem az úszásának a technikai része, pillangóúszásban és gyorsúszásban is.

– Ahhoz, hogy Phelpshez hasonlóan sikeres legyen egy úszó, fejben is nagyon erősnek kell lennie. Mennyire „fejjáték” az úszás? Mennyi dől el fejben?
– Nagyban. Azért mondom ezt, mert nagyon sokan fejben buktak el, nem bírták. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy valamiért lazábban állok hozzá. Nem azt mondom, hogy nem veszem komolyan, talán az a legjobb kifejezés, hogy élvezem, amit csinálok. Élvezem a versenyzést és élvezem, hogy kint vagyok az olimpián, mert ide kijutni azért elég kemény volt.

– Kap sportpszichológusi segítséget, hogy tökéletes állapotban legyen?
– Már három éve dolgozom Járai Róberttel, talán mondhatom azt, hogy ő állított talpra, és neki is köszönhetem azt, hogy itt vagyok.

– Mi a legnagyobb változás, amelyet magán tapasztalt a közös munka során?
– A versenyekhez való hozzáállás mindenképpen. A pszichológus dolga az, hogy rávezessen a problémák megoldására, nem az, hogy ő oldja meg a problémát.

– Mi az a Phelps-mondás, amelyet magára akar tetováltatni?
– Minél nagyobbat álmodsz, annál többet érsz el – ez lenne a magyar megfelelője. The more you dream, the more you achieve.

– Mikor készül el?
– Először le kellene írnia ezt a saját kézírásával egy lapra, és ezt követően kerül majd rám. Ez azért elég cool lesz. Mondtam már neki, hogy szeretnék tőle kérni valamit, a szobatársával és a 400 vegyes ezüstérmesével, Chase Kalisszel is beszéltem. Azt mondta, átadja, hogy ez egy fontos dolog. Úgyhogy erre várok, majd a versenyek után tudunk beszélni. Az biztos, hogy nem megyek úgy el Rióból, hogy ez ne legyen meg!