Az askenázi zsidó származású édesanya, valamint az afroamerikai és indián felmenőkkel bíró édesapa gyermeke 2010-ben angol nyelvből diplomázott, tanulmányait jelenleg is folytatja, sport, kultúra és oktatás szakon készül doktori fokozatot szerezni.
Miközben a dobogó tetején állhatott olimpián – úszóként minden idők legidősebb olimpiai bajnoka lett egyéni számban –, az élet igencsak próbára tette őt. Tizenhárom évvel ezelőtt felhagyott az úszással, és nehezen, de inkább sehogy sem találta a helyét a civil életben. Nehéz időszakában elveszítette a munkahelyét, volt alkoholista, drogos, hontalan – olykor testvére kanapéján húzta meg magát –, zenélt egy rockbandában, próbálkozott öngyilkossággal.
Úszóként a londoni olimpián tért vissza, élete és pályafutása azóta ismét egyenesbe került. Tizenkét évvel ezelőtt emberi oldalát is megcsillantotta: a 2000-es sydneyi játékokon nyert aranyérmét az ázsiai szökőár után eladta, s az összeget jótékony célokra ajánlotta fel. Érdekesség, hogy míg Sydneyben 21.98 mp-cel, tizenhat évvel idősebben jobb idővel, 21.40-nel nyert.
„Elképesztő utazás volt, tizenhat év után újra a dobogó tetején állhattam olimpián. Ezt a családom szeretetének és támogatásának köszönhetem – mondta Ervin, aki Rióban tagja volt a 4x100 m-en győztes váltónak is. – Megpróbálok majd bekerülni a tokiói csapatba is, ez természetes.”
A számban címvédőként rajthoz álló és ezüstérmesként célba érő – később könnyeivel küzdő – francia Florent Manaudou a futam után kifejtette: kisgyermekként látta Ervin sydneyi győzelmét, s arról álmodott, hogy ő maga is úszó lesz.
„Bár nem nyertem ma este, boldog vagyok, hogy Anthony visszatért, és tizenhat év után újra győzött” – közölte a 25 éves francia.