Rio 2016: Remélem, hogy sikerül beérnem Fischert – Kozák

„Valamilyen szinten követtem, hogy az olimpiai aranyérmek tekintetében hol tartok. Kiket sikerült már megelőznöm és beérnem, illetve ki van még előttem és mennyivel. De ez még a versenyünk közben volt, így inkább a négyesre koncentráltam, nem ez töltötte ki a napjaimat” – válaszolta a Syma-csarnokban rendezett fogadóünnepségen Kozák Danuta a Nemzeti Sport Online-nak arra a kérdésére, hogy ötszörös olimpiai bajnokként a kajak-kenusok között már csak a nyolcszoros első német Birgit Fischer, valamint a hatszoros győztes svéd Gert Fredriksson előzi őt meg az örökrangsorban.

„Így most már Fischer is befogható távolságra került, remélem, hogy sikerül őt is beérnem. De azért ehhez még fel kell kötnöm a szoknyát. Lehet ez az egyik célom, de még az olimpiai aranyakban is hárommal vagyok elmaradva tőle. A lehetőség nyilván adott, hogy akár négy év múlva megint hármat nyerek, de azért ez nem ilyen egyszerű. A világbajnoki aranyak tekintetében talán még ennél is nehezebb a helyzetem, abból neki huszonnyolc van, én most tizenegynél járok.”

Az itthoni rivalizálásról, amelyben Csipes Tamarának is kimondott tervei vannak, az új kajakkirálynő azt mondta: ez viszi őket előre.

„Semmi nincs lejátszva előre. Jövőre mindenki tiszta lappal indul, fel kell rá készülni, hogy akkor is jól tudjak menni, és megőrizzem a pozícióimat. Adott a feladat: jövőre Európa-bajnokság Németországban, majd világbajnokság Csehországban.”

„Fantasztikus volt megélni, hogy olimpiai bajnok lettem – mondta az első olimpiáján szereplő, rögtön aranyérmes Csipes Tamara. – Rengeteget dolgoztam érte. De nemcsak én, nagyon sok munkát belefektettünk ebbe mind a négyen, és sikerült azt megcsinálnunk, amit elterveztünk.”

Csipes Tamara 2011-ben az Év Sportolónője lett Magyarországon, az olimpiai dobogó legfelső fokáig azonban hosszú utat kellett bejárnia. Csipes a számára peches londoni olimpiát követően – amelyre nem sikerült magát kvalifikálnia – Ausztráliába költözött, hogy aztán újult erővel térjen vissza a magyar sportba.

„Úgy érzem, hogy mindennek oka van, és mindenből tanultam. Úgyhogy nem bántam meg azt sem, hogy akkor elmentem, de azért Magyarországon más a sport, mint külföldön. Mindenkinek nagyon hosszú út vezet az olimpiai dobogóig, de még annak is, akinek ez nem adatik meg. Az egyest mindenképpen vinnünk kell tovább, mert csak így lehet bekerülni jó párosba és a négyesbe. Mindenki az egyesre fókuszál, mert ebből állnak össze a csapathajók. Aztán, ha jól megy az egyes, akkor abból bármi lehet. Mindenki verhető… A következő cél, amit kitűztem magam elé, a következő olimpia.”

„Folyamatosan beszéltünk arról a lányokkal, hogy előbb utolérnek az olimpiai aranyérmek számában, aztán meg is előznek – nyilatkozta Storcz Botond, a válogatott vezetőedzője. – Nem hiszem, hogy Dana a verseny közben nagyon foglalkozott volna a rekordokkal, hogy hol van a sportági örökrangsorban. Sőt, biztos vagyok benne, hogy nem. Így utólag már persze más, ez természetes. Mint ahogyan nekünk is az, hogy büszkék vagyunk az ötszörös olimpiai bajnokunkra.”

A női kajak szakág négy versenyszámából hármat megnyertek a mieink, a férfiak nyolc versenyszáma közül viszont nem volt érmesünk.

„Szerencsére a lányok három olimpiai sikere felülír mindent, de pont a hazafelé tartó repülőúton gondolkodtam, hogyha a férfiaknál a két negyedik helyezett egységünk csak kicsit gyorsabb, akkor van még két plusz bronzérmünk. De ez sajnos benne van a versenyben. A körülményekre kár panaszkodni, mert azok mindenkinek ugyanolyanok. Ebben kár keresni a hibát. Én sem foglalkoztam ezzel soha, versenyzőként sem. Nincs értelme, nincs jelentősége. Mindig arra kell felkészülni, ami éppen adott, ami éppen van, mert azon úgysem tud változtatni senki. Eszembe jutott, hogy Sydneyben nekünk sem volt túl jó pályánk az olimpiai döntőben, de az is mindenkinek egyformán volt rossz. Nem szabad hagyni, hogy az ember figyelmét, tudatát a külső körülmények elvigyék. Az eredményeket mindig lehet fokozni, a rekordok is megdőlnek, ezt most Danuta bizonyította. A célok tekintetében most annyira messze van még a tokiói olimpia, hogy arról kár beszélni. Hiszek abban, hogy Dana elérheti Fischer rekordját, mert megvan rá a lehetősége, az elszántsága, és alkalmas is erre.”