„Nem úgy sikerült a szám, ahogy elterveztem, viszont egyet mondhatok, nem bánom, nem is leszek szomorú, mert nagyot küzdöttem. Úgy vélem, megvívtam a szabadságom, és mindent megtettem annak érdekében, hogy tudjak úszni. A legjobbamat teljesítettem most ebben a számban. Nem azt mondom, hogy nem maradt bennem, mert nagyon jól sikerült a felkészülés, viszont olyan dolgokat tanultam meg ez alatt a fél év alatt, hogy száznyolcvan fokot fordult az életem.”
„Szeretném megköszönni elsősorban édesanyámnak, aki mellettem állt, amikor nagyon nehéz volt. Együtt indultunk el egy úton, felvállaltuk azt, hogy szeretnénk változtatni, máshogy élni, boldogok lenni. Megköszönném a húgomnak, aki nagyon sok erőt adott, még úgy is, hogy nem igazán tudtunk beszélni. Hálás vagyok az edzőmnek, Szabó Józsefnek, aki az utolsó ötven napban segített nekem. Elgondolkodtatja az embert, ha ilyen késői időszakban vált edzőt, és sajnos ebben sem én döntöttem, de Szabó József végig ott volt, odaállt mellém – akárhogy nézzük, egy olimpia előtt ez óriási bevállalás volt mindkettőnk részéről.”
„Köszönettel tartozom Ramocsa Gábornak, aki megmutatta nekem, mit jelent az, hogy család. Mi az az önzetlen szeretet, mindezt a famíliájával együtt. Megköszönném a barátaimnak, akik hittek bennem. »Ez így kicseszett jó, gyerekek, tényleg! Nagyon boldog vagyok, mert az az út, amit együtt végigjártunk… nagyon jól tudjátok, min mentem keresztül«. Örömmel tölt el, hogy oda tudtam állni az olimpián, az, hogy ilyen nagy lelki sebekkel – amit ők gyógyítottak be nekem – sikerült ez az egész.”
„Végső soron szeretném megköszönni Csende Zsoltnak, aki nemcsak szakmailag adott nekem rengeteget, hanem emberileg is. Tényleg, nekem fogalmam sincs, mi az az önzetlen szeretet, mert nem tapasztaltam korábban, de ez alatt a fél év alatt annyi mindent tanultam, más ember lettem – teljesen mindegy, hogy sikerült ez az olimpia, de egyébként nagyon jól sikerült, mert ahonnan indultam, én azt hittem, meg fogok halni, de tényleg.”
„Tudok sírni, ez fél éve még nem ment… Most két hétig csak sírok majd” – jegyezte meg könnyeivel küszködve a 19 éves úszó.
„A leglényegesebb, hogy tudom, mit kell tennem. Tudom, hogy szeretnék élni, milyen ember szeretnék lenni, hogy a barátaim számíthassanak rám, mert aki mellettem van, az tisztában van vele, mire vagyok képes. Ez a mai nem az volt, viszont a körülményekhez képest kihoztam magamból a maximumot. Nagyon dühös vagyok azért, mert sok maradt bennem. A lelkem odaadtam az úszásnak, a legmélyebb zugokból is felhoztam olyan dolgokat, amiket még helyre kell raknom, mert nem biztos, hogy úgy kellene úsznom, hogy minden fájdalom és a sok rossz ott legyen bennem.”
„Összességében tényleg köszönöm, hogy itt lehettem, és nagyon boldog vagyok, mert szabad vagyok! Kivívtam a szabadságom, és én vagyok Szilágyi Liliána, olimpiai hatodik helyezett – na jó, középfutamban, de nem baj, mindenki tehet egy szívességet, és folytatom a munkát, jövőre a budapesti világbajnokságon meglátjuk, mi lesz, mert most már egy kicsit tényleg elegem van ebből.”
RIO 2016
ÚSZÁS
NŐI 200 M PILLANGÓ, A DÖNTŐ MEZŐNYE
1. Madeline Groves (Ausztrália) 2:05.66 perc
2. Mireia Belmonte García (Spanyolország) 2:06.06
3. Csou Ji-lin (Kína) 2:06.52
4. Hosi Nacumi (Japán) 2:06.74
5. Csang Jü-fej (Kína) 2:06.95
6. Hali Flickinger (Egyesült Államok) 2:07.02
7. Brianna Throssell (Ausztrália) 2:07.19
8. Cammile Adams (Egyesült Államok) 2:07.22
NEM JUTOTT DÖNTŐBE
10. Szilágyi Liliána 2:07.34