Firenzén át, Varsó felé

A „Garcia-éra” egyértelműen legvészterhesebb időszakát éljük. Kár lenne tagadni, most van a csapat eme periódus legnagyobb válságában. Elég lenne a vasárnapi mérkőzéssel prezentálni mindezt, de aki részletesebben követi a csapat eredményeit, az nagyon jól tudja, a Milan elleni bajnoki óta képtelen „normál” körülmények között nyerni csapatunk. Ennyi döntetlen után hétfőn már Trigoriaban is megkongatták a vészharangot. Összeült manager, felnőtt csapat, átigazolási igazgató, majd mindenki elmondhatta, mi a véleménye, gondja, baja. Nehéz megítélni, hogy jól időzítették-e ezt a meetinget, de ami történt megtörtént.

Nyilván ehhez az összeröffenéshez Garcia mester kritikus szavai adhatták a végső motivációt, hiszen most először hallhattuk a francia trénert ilyen hangnemben megnyilvánulni. Maradjunk optimisták, és gondolkodjuk úgy, hogy a lehető legjobbkor történt mindez, és a csapat csütörtökön este teljes megújult, elszánt arcát mutatja majd, és az EL párharc továbbjutásának szempontjából egy elfogadható eredményt ér el Olaszország egyik legszebb városában.

A veronai meccsen látottakkal nem kívánok sokat foglalkozni, ezt megtette kedves kollégám ebben a posztban. Minden szavával egyet értek. Aztán jöhetnénk abból az irányból is, hogy bizony "Montella koma" legényei csúnyán megsültek a strandkorlát ellenében, hétfőn kora este a bajnoki mérkőzésen. (Lazio-Fiorentina 4-0 !) Sajnos ennek a találkozónak csak az összefoglalóját láttam, viszont egyvalami abból is kiválóan látszott, ősi riválisunk komolyabban is elverhette volna soron következő kupaellenfelünket. Hogy ennek mi az oka, talán felesleges firtatni. Annyi viszont bizonyos, hogy amilyen terhelés éri most a Violát, az messze van az olasz csapatok komfortzónájától, és bőven benne volt, hogy kipukkad a lila lufi.

Január 6-a óta 15 tétmérkőzést játszottak, továbbjutottak a Tottenham ellenében az Európa Ligában, legyőzték csapatunk az Olasz Kupa előző körében, majd megverték Torinóban a Juventust, ugyancsak a hazai kupa keretein belül. Lejátszottak számolatlan bajnoki mérkőzést és még csak most jön a hajrá. Nem semmi munkát végez a „kisrepülő” északon, nyugodtan emelhetjük kalapunkat munkássága előtt. Általában 3-5-2-s hadrendet választja Monti, de jól látható, hogy taktikai repertoárja nem merül ki egy formációban, (mint egyes edzők esetében, pl. Garcia) hiszen több esetben 4-3-3-ra módosítja felállását, vagy épp a Torino ellenében még bátrabb szerkezetet választva a 3-1-4-2-s, igen támadó megoldás mellett döntött.

Télen elveszítették legértékesebb játékosukat, Cuadrado személyében, de helyére egy kirobban formában futballozó Salah érkezett. Emellett Gomez is önmagára talált. Bár a friss hírek szerint március végéig a német csatárra nem számíthatnak sérülése miatt. Neto kapus teljesítménye mellett sem szabad szó nélkül elmenni, aki fog, mint a festék. A Tottenham elleni hazain vagy a Juventus elleni kupamérkőzés első felvonásán csapata legjobbjaként vette ki részét a jó eredmények eléréséből. Mindezek mellett hétfőn igencsak felmosták velük az Olimpico gyepszőnyegét. Remélem Garcia nem lesz rest megnézni a teljes találkozót, és minden egyes sikeres elemet átment a csütörtöki mérkőzésre.

Essen néhány szó elátkozott legényeinkről is. Egy dologban vagyok biztos a soron következő kupamérkőzés kapcsán, mégpedig DDR játékában. Ő fogja Pizarro mesterből a fekáliát kihajtani, ami meglehetősen ésszerű ötlet, hiszen kiválóan ismerik egymást a srácok. És ha Montella meglepetésként Aquilanira bízná csapat irányítását, akkor az előző állítás még inkább fennáll, de ezt azért nehezen hiszem. A kaput valószínűleg a lengyel óriás védi majd, ha következetes akar maradni Garcia. Az elmúlt hetekben elfogadható teljesítménnyel előrukkoló Manolas helye lehet még biztosabb. De a többi szinte rejtély. Hogy Gervinhot elfelejti-e hű mestere, vagy épp erőlteti-e orrvérzésig Totti apót a tréner, az mind csak 12-én, kilenc után derül ki.

Hogy mit kellene játszani, mi lehet a továbbjutás kulcsa? Nagyon szép költői kérdés. Egy ilyen időszakban különösen nehéz erre mit mondani. Talán annyi, hogy nem agyatlanul, de merőben tökösen odaállni csütörtökön. Igyekezni, kiiktatni Salah játékát, jó gyorsan visszatámadni már a középpályán elveszített labdák esetén. Gervinhot jegelni, és maximum a végjátékban bevetni, eredménytől függően. Fiatal, gyors támadóink erőltetése, (Ljajic, Iturbe, Verde) és valahogy kreatívvá változtatni az elmúlt hónapok legszürkébb középpályáját. Nem is olyan nehéz, ugye?

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ez egy két mérkőzéses, egyenes kieséses játék. Ez nagyon eltér a bajnoki lebonyolítástól, itt más dolgokra kell odafigyelni. Történetesen fontos lenne megúszni vereség nélkül, kiemelkedően fontos lenne gólt szerezni idegenben. A lehető legtöbbet kell birtokolni a labdát, hogy a hazaiak ne tudják építgetni támadásaikat, és így elkerülni a gyors ritmusváltásaikat, ami komoly problémákat okozhat majd a lassabb védelmünknek. Aztán persze meglátjuk, mi sül ki ebből. Az hogy ez egy utolsó lehetőség, már nem mondom, álmából felébresztve fújja mindenki, úgy ahogy azt is, hogy majd jövőre!