Szexi röpis szőke ciklon testvérpár - képgalériával

 

Az idősebbik testvér, Zsani, még csak nyáron tölti be 28. életévét, de már a női röplabda-válogatott – becenevükön, a Bestiák – csapatkapitánya volt az októberi izraeli és a januári horvátországi világbajnoki selejtezőkön. Ráadásul oroszlánrészt vállalt abban, hogy előbbin tornagyőztes legyen a csapat, utóbbin pedig legyőzze a mieinkkel egy Eb-selejtező-csoportban lévő franciákat. De hogyan lesz egy székesfehérvári kislányból röplabdázó?

„Testnevelés tagozatos általános iskolába jártam, ahol kötelező volt valamit sportolni. A röplabda volt az egyik lehetőség, és végül ezt választottam. Az pedig gyorsan kiderült, hogy tehetséges is vagyok, mert már kis koromtól kezdve az idősebb korosztályos csapatoknak is tagja voltam.”

Ezek után nem csoda, hogy a korosztályos válogatottakban is gyorsan szerephez jutott, s így szerepelhetett a 2003-as ifjúsági Európa- és világbajnokságon is, igaz, ott liberóként.

„Mindig is feladó voltam, a válogatottba is így hívtak be, de csak a második számú játékos voltam ezen a poszton. A nevelőegyesületemnél azonban az volt a hitvallás, hogy mindenki csinál mindent edzésen, szóval hiába voltam feladó, ugyanúgy fogadtam én is nyitást, mint a többiek. Szerencsémre az ifiválogatott akkori edzője, Jókay Zoltán felfigyelt rá, hogy egész ügyesen mozgok mezőnyben és még nyitást is tudok fogadni, így fordulhatott az elő, hogy feladó létemre liberóként játszottam. Abban a korban csak az számított, hogy pályán legyek, és átéljem, milyen játszani egy Eb-n, vagy vébén, szóval vállaltam a posztcserét.”

A felnőtt bajnokságban Székesfehérváron, a MÁV Előre csapatában mutatkozott be, s egészen 18 éves koráig itt játszott. Az érettségi után igazolt húgával együtt Gödöllőre, ahol két szezont is eltöltöttek, de Zsani elég kevés lehetőséghez jutott.

„Ekkor keresett meg a Vasas, ahol szintén két évet játszottam kezdő feladóként. Ehhez az időszakhoz fűződnek a legkedvesebb emlékeim, nagyon jó kis csapat volt. Az első szezonban rögtön kupagyőztesek és bajnokok lettünk, a következőben pedig megvédtük címünket a Magyar Kupában. Aztán a BSE-be igazoltam, ahol a második évben megint együtt játszottam Dórival, együtt lettünk kupagyőztesek és bajnokok.

Ez az év aztán jelentős változásokat hozott Zsani életében, hiszen a duplázás mellett diplomát szerzett a Budapesti Gazdasági Főiskolán, külker-közgazdász, nemzetközi kommunikáció szakon, bemutatkozhatott a felnőtt válogatottban és külföldre szerződött.

„A válogatott edzőtáborában többször is részt vettem már, de sajnos sosem választottak be a tizenkettes keretbe. Végül 2010-ben, huszonnégy évesen voltam először hivatalosan a felnőtt válogatott keret tagja. Farkas Mihály volt a szövetségi kapitány, a csehek, a franciák és az osztrákok ellen játszottunk egy tornán, ahol be is mutatkozhattam, ez pedig segített abban, hogy külföldre igazolhassak. Az álmom mindig a légióskodás volt, de csakis a tanulmányaim befejezése után. A diploma után felvettem a kapcsolatot egy menedzserrel, hogy keressen nekem csapatot.”

Volt kétszer is próbajátékon Ausztriában, de az ottani színvonal nem volt számára megfelelő. Ezek után jött egy francia megkeresés: Saint-Chamond egy kis város Saint-Étienne mellett, nem messze Lyontól. Három évet töltött itt a másodosztályban.

„Annak ellenére, hogy egyáltalán nem beszéltem franciául, rögtön remekül éreztem magamat. Én amúgy is könnyen beilleszkedő típus vagyok, és soha nem okozott problémát egy közösségbe bekerülnöm. Jól ment a játék is, lengyel edzőnk becsülte a „keleti” játékosokat, így engem is. Mind a technikámat, mind a hozzáállásomat nagyra értékelte, ami jól esett és önbizalmat adott.”

A második idényben húgával, a harmadikban pedig a válogatott jelenlegi centerével, Dobi Edinával szerepelt egy csapatban, akivel nagyon jó barátnők lettek. Tavaly nyáron aztán mégis csapatot váltott, igaz, országot nem: a Volley Club de Marcq en Baroeul csapatához igazolt, amely ugyancsak a francia másodosztályban szerepel. A település északon található, nem messze a belga határtól, gyakorlatilag Lille külvárosának számít.

„Már a második év után szerettem volna váltani, de győzködtek, hogy maradjak, és végül aláírtam még egy évre. De három év elég volt egy helyen, szerettem volna még világot látni, új impulzusokat kapni. Az itteni edző, Anne Tembremande pedig mindhárom szezonom után megkeresett, hogy jöjjek, szóval végül beadtam a derekam. Arról nem is szólva, hogy ha Edinával nem is játszunk együtt, itt van tőlem bő egy órányira, hiszen ő meg Belgiumba igazolt. Ha valamelyik hétvégén akad szabadnapom, akkor többször is előfordult már, hogy átugrottam hozzá, kétszer pedig már ő is meglátogatott. Hét közben az edzések között viszont nincs túl sok szabadidőm, néha a csapattársaimmal szoktam csavarogni, átugrani a szomszédos városokba. De kosár- és férfi röpimeccsre járunk, sőt már lóversenyen is voltam.”

A válogatott a várakozáson felül szerepelt a vb-selejtezőkön, de májusban újabb fontos megmérettetés, Eb-selejtező vár rájuk. Női kontinensviadalon legutóbb 1987-ben szerepelt a magyar csapat, de a szakemberek véleménye szerint az idén megint komoly esély van a kvalifikációra. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy Hollósy László szövetségi kapitánynak távoznia kellett a posztjáról, s még nincs meg az utódja, aki valószínűleg külföldről érkezik majd.

„Egy új edző, legyen akármilyen jó és tapasztalt, hátráltató tényező is lehet, mert nagy valószínűséggel megbolygat egy olyan csapatot, amely addig jól működött. Lehet, hogy neki más játékosok tetszenek, vagy egészen más rendszert szeret játszani. Azért még ezek ellenére is azt mondom, hogy ilyen nagy esélyünk nem volt az elmúlt időszakban, mint most. Ha tényleg összefogunk, egymásért küzdünk, alázatosan és fegyelmezetten, nagy akarással, akkor biztos vagyok benne, hogy ki fogunk jutni. Hiszem, hogy képesek vagyunk rá, és ezt a lehetőséget most meg kell ragadnunk. Ami engem illet, szerintem minden egyes alkalommal meg kell küzdeni a keretbe kerülésért. Nem ülök sosem nyugton a babérjaimon, hogy én úgyis benne vagyok a keretben, de az biztos, hogy a meghívottak közül most már nem hagynak ki.”

Zsaninak a januári vb-selejtezőt megelőző edzőtáborozás során is volt egy változás az életében, ugyanis bizonyos szempontból ekkor vesztette el a szüzességét.

„A csapattal Mariborban készültünk, és az egyik nap kikapcsolódásképpen meglátogattunk egy helyi borospincét. Lehet, hogy hihetetlennek hangzik, amit mondok, de soha életemben addig nem ittam még bort. Aztán csak úgy bemondtam a nagy csöndben a pincészet vezetőjének, hogy „I'm a vine-virgin”. Nagyot kacagott a társaság, és utána vagy tucatnyian voltak a tanúi, ahogyan elvesztettem a szüzességemet, már persze ami a borivást illeti. De megérte, ízlettek a borok, bár azt nem mondom, hogy ez lett a kedvenc italom, de az biztos, hogy már nem ódzkodom tőle!”

Dóri, a válogatott liberója két évvel fiatalabb testvérénél, viszont nővérével ellentétben nem kell külföldre menni azért, hogy gyönyörködhessünk benne, játékában, és szurkolhassunk neki, elég kilátogatni az alapszakasz-győztes Aluprof-TF Budapest mérkőzéseire.

„Gőzerővel készülünk a címvédő Vasas elleni elődöntőre, s bár a papírforma alapján nem mi vagyunk az esélyesek, azért nem fogjuk olcsón adni a bőrünket. Ettől függetlenül persze a realitás az, hogy majd a harmadik helyért játszunk, várhatóan a Békéscsabával. A Magyar Kupában ugyan kikaptunk tőlük a bronzmeccsen három-kettőre, de az alapszakaszban mindkét meccsen három játszmában vertük meg őket, úgyhogy a célunk mindenképpen a bajnoki dobogó.”

Ami az ő pályafutásának kezdetét illeti, ahogyan az a testvéreknél gyakran lenni szokott, a fiatalabb az idősebb nyomdokaiba lépett, s nem volt kérdés, hogy a székesfehérvári sportiskolát megkezdve ő is röplabdázni fog. Idővel mindketten bekerültek a MÁV Előre felnőtt csapatába, s Dóri 14 éves volt, amikor kiharcolták a csapat élvonalba való visszakerülését.

„Én ekkor még ütőként játszottam, liberókén az ifjúsági válogatottban Hollósy László próbált ki. Ő hívott aztán Gödöllőre is tizenhat évesen, de ott kezdetben megint az eredeti posztomon szerepeltem, így én Zsanival ellentétben rendre a kezdőcsapat tagja voltam.”

Közben játszott ifjúsági és junior Európa-bajnokságon is, a felnőtt válogatottban való bemutatkozással pedig meg is előzte nővérét, hiszen az ő debütálására már 2008-ban, Ludvig Zsolt kapitánysága alatt sor került. Aztán következett egy közös év a BSE-ben, majd amikor Zsanett már egy évet eltöltött Franciaországban, Dóri oda is követte.

„Miután a Saint-Chamondnak éppen nem volt liberója, Zsani beajánlott engem, és ők kaptak is a lehetőségen. Én is nagyon jól éreztem magamat, de amikor kiigazoltam, akkor derült ki, hogy felvettek az ELTE-re. Egy évet ugyan halasztottam, de aztán inkább hazajöttem tanulni, s azóta a TF-ben játszom. A következő idényt még biztosan itthon töltöm, mert le akarok diplomázni. Utána viszont dolgozni akarok, s mivel rekreációszervezés és egészségfejlesztés lesz a szakmám, ami idehaza még nem igazán ismert, úgyhogy ehhez valószínűleg külföldre kell majd mennem. De természetesen, lehetőleg röplabdázni is akarok mellette.”

A két lány hosszú éveket játszott ugyanazon csapatoknál és a válogatottban is, adódik a kérdés: hogyan megy nekik együtt a röplabdázás? Dóri szerint Zsanett idősebb testvérként mindig is irányító egyéniség volt, s nem szokta szó nélkül hagyni, ha húga hibázik, emiatt fiatalabb korukban a pályán is rengeteget veszekedtek. Idővel azért csillapodott a helyzet.

„Most már mindketten megkomolyodtunk, de azért velem szemben még mindig keményebb hangot szokott megütni a pályán, mint a többiekkel, sőt, van, amikor a pillantása is elég. Ezeket én még mindig a szívemre veszem, viszont ma már meg tudjuk beszélni. És még mindig jobb vele játszani, mint ellene. Volt utóbbira is példa, s ilyenkor ritkán tudtam a játékra koncentrálni. Mivel már ismertem a mozdulatait, mindig tudtam mire készül. Viszont ha sikerült túljárni az eszén, akkor meg rágódtam, és sajnáltam, amiért nem jöttek be a megoldásai.”

Egy kívülálló számára az is furcsa lehet, hogy egy testvérpár nem egy szobában lakik a válogatott túráin: Zsani Dobi Edinával, Dóri pedig Széles Petrával van párban.

„Dórival már elég régen laktunk együtt – árulta el Zsani. – Szerintem nem lenne jó vége, biztos veszekednénk. Nem vagyunk ugyan különösebben marakodós tesók, de azért néha rendesen össze tudunk kapni, ha huzamosabb ideig össze vagyunk zárva, szóval jobb a békesség.”

A szülői házból való távozás után a gödöllői időszakban éltek együtt, majd a BSE-s évben utoljára. Franciaországban már mindkettőjüknek külön lakása volt. Tavaly nyáron a válogatott Európa-liga szereplése előtt szóba került, hogy megint egy szobában lesznek, de az ezt megelőző budapesti edzőtáborozás során a nem fővárosi játékosoknak a szövetség bérelt szállást, s Zsanett itt Dobi Edinával lakott együtt, Dóri viszont a saját, kis lakásában, ahol nővére nem fért volna el. Aztán pedig már maradt a felállás, Dóri pedig az egyik legjobb barátnőjével, Széles Petrával került egy szobába, akivel éveken keresztül együtt játszott Gödöllőn.

„De talán jobb is így. Ettől még nagyon szeretjük egymást – tette hozzá Dóri –, Zsani ugyan nem az a típus, aki szereti, ha átölelem, vagy megsimogatom, de amúgy sülve-főve együtt vagyunk, és nagyokat hülyülünk. Napi kapcsolatban vagyunk a facebookon, s mindent megbeszélünk, hogy melyikünkkel mi történt. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy jó testvérek vagyunk.”