Strandröplabda: az Exatlon bronzérmese már nem görcsöl azon, hogy...

Szabó Dorka hosszú kihagyás után tért vissza a nyár elején a strandröplabdapályára, ám nem valamiféle sérülés állt a háttérben. Az elmúlt három évben is bajnoki ezüstérmes strandröplabdázó az Exatlon Hungary nevű televíziós műsorban szerepelt, és teljesítményének köszönhetően a harmadik helyen zárt. Az MKB-Pannónia Strandröplabda Magyar Bajnokság első, tatai versenyén még nem jutott a négy közé társával, Győri Pannival (Penta-KSE), ám Csepelen már bronzérmet szerzett az ÓSSC sportolója.

– Autogram, fényképmosoly...
– Még mindig meglep, olyan hihetetlen az egész. Ugyanakkor boldogsággal tölt el, hogy sok gyerkőc jön oda hozzám, olyan is, aki nem strandröplabdázni vagy röplabdázni, hanem például kick-boxolni vagy BMX-ezni szeretne. Célom, hogy minél többen szeressék a sportot, szóval klassz, hogy a kicsiktől az idősebbekig mindenki nézett ilyen sportműsort, mint az Exatlon.

– Megszokta már, hogy sokan megismerik?
– Lassan igen, és nagyon-nagyon élvezem.

– Mit adott önnek az Exatlon?
– Rengeteget tanultam, ráadásul kiölte belőlem az idegeskedést. Már nem görcsölök azon, hogy elment egy pont, hanem oké, rendben, jöjjön a következő, hiszen a versenyben sem ragadhattam le az előző játéknál vagy egy hibánál.

– Most strandröplabdapályán bizonyíthat. Milyen volt a visszatérés?
– Nagyon féltem, hiszen utoljára húszévesen, keresztszalagműtét miatt hagytam ki fél évet, most pedig majdnem öt hónap után fogtam először strandröplabdát. Maximalista vagyok, és rögtön az első edzésen azt vártam magamtól, hogy minden ugyanúgy menjen, mint régen. Ehhez képest még most, két hónap után is vannak hiányosságaim, fejben meg kellett tanulni kezelni, hogy ilyen hosszú kihagyást követően miként épül fel újra a játék. Ugyanakkor élvezem, és most hétvégén Csepelen, különösen vasárnap kezdtem érezni az igazi visszatérést.

– Fizikailag formában tudott maradni?
– A versenyen kívül, esténként általában Gabival róttuk a köröket a villa és a tábor udvarában, plusz megnyitottuk a „stonegym”-et az udvari kövekből, szóval próbáltunk formában maradni a kinti versenyekre és a visszatérésre is. A kondícióval nem volt különösebb probléma, inkább a labdával akadt gond, hiányzott az érintésszám.

– Tavaly még Háfra Dominikával versenyzett, most viszont már Győri Pannival indul. Milyen a közös munka?
– Nagyon jó az összhang, élvezem, hogy vele játszhatok. Két év után olyan párt találtam, aki még nálam is többet szeretne edzeni, nagyon ritka az ilyen, Panni beleteszi a munkát. Szeptember óta készülünk együtt, igaz, már tavaly indultunk együtt az egyik országos bajnoki fordulón, viszont akkor még megmutatkozott az összeszokatlanság, de akkor is ezüstérmesek lettünk. Most szeptembertől egészen januárig együtt tudtunk készülni, ő pedig itthon is végtelenül rendesen edzett. A visszatérés első pillanatától kezdve hihetetlenül türelmes volt velem, remélem, már alakul a munka gyümölcse, ám a lupa-tavi döntőn még fényesebb éremre cserélném a mostani bronzot.

– Az elmúlt három évben döntőt vívott, de Lutter Eszter és aktuális társa mindig megakadályozta a győzelmet. Bár hiányzik a címvédő, az ellenfeleket látva nem mondhatnánk, hogy megnyílt az út. Milyennek látja a mezőnyt és az esélyeket?
– Az elmúlt évek leginkább kiegyenlített mezőnye a mostani. Talán a koronavírus-járvány és a leállás is beleszólt, mindenki május-júniustól tudott elkezdeni készülni, tehát a többség hasonló szinten van. Vaida Beáta személyében Erdélyből – lehet rá használni a szót – klasszis érkezett, és még mindig csak huszonkét éves, továbbá beértek a fiatalok, akik az elmúlt években a középmezőnyt képviselték és a korosztályos versenyeiket nyerték. Mindez még inkább motiválttá tesz. A maximalizmuson alapján az első hely a cél a Lupán, a realitásérzékem szerint viszont már nagyon boldog lennék az éremszerzéssel is.