Röplabda: „Meg akartam mutatni, ki is valójában Mészáros Dömötör”

 

˜– Mennyi üzenetet kapott szerda óta?
˜– Rengeteget – válaszolta a visszavonulását 45 évesen, a Dunaújváros játékosaként bejelentő, 92-szeres válogatott röplabdázó Mészáros Dömötör.

˜– Nehéz volt leírni a búcsúzó sorokat?
˜– Eléggé. Nagyjából egy hete kezdtem el megfogalmazni a gondolataimat.

˜– Mire gondolt közben?
˜– Lényegében az egész eddigi pályafutásom lepörgött előttem, mint egy film. Az olasz együttesek, amelyekben játszottam, a játékosok, akik csapattársaim voltak és már visszavonultak. És persze a fiatalok, akik még ma is űzik az „ipart”. Néhány korábbi összecsapás, labdamenet…

– Kaposvár? Kántor Sándor, Pásztor Attila, Karmos Zoltán – csak néhány a nagy nevek közül, akikkel együtt játszott.
˜– Mészáros Pétert is ide sorolnám, aki akkor Magyarország egyik legjobb röplabdázójának számított. Néha szívattak és piszkáltak, de ez csak a szokásos „balhé” a sportban. Ugyanakkor támogattak és motiváltak is, hogy minél magasabbra törjek.

˜– Sokan „rosszfiúként” emlegetik. Kaposváron mit szóltak ehhez?
˜– Mindenkinek megvannak a maga defektjei, én egy kicsit link voltam. Próbáltak a helyes útra terelni, ami többé-kevésbé sikerült.

˜– Olaszországba, a Padovába huszonkét évesen igazolt. Rögtön az első mérkőzésen megsérült, emiatt hosszú kihagyás várt önre. Nagyon megijedt, hogy a vége a pályafutásának?
˜– Igen, de nem vagyok az a fajta, aki feladja. Szerencsére olyan orvosokhoz kerültem, akik megnyugtattak, hogy nincs semmi baj, meg fogják oldani. Azt ígérték, a műtét után hat hónappal már játszhatok. Az utolsó két mérkőzésre tértem vissza a csapathoz.

˜– Mi motiválta a felépülés után?
˜– Meg akartam mutatni, ki is valójában Mészáros Dömötör.

˜

– Orosz, török és görög csapatokban is játszott. Melyik bajnokságra emlékszik vissza a legszívesebben?
˜– Mindenhol jól éreztem magam. Teljesen más közegbe csöppentem, mint ami az olasz első osztályban fogadott. Oroszországot – bevallom – a fizetés miatt választottam, háromszor annyi pénzt vihettem haza, mint Padovában. Az ember ilyenkor nem gondolkodik… A török élvonal az olaszhoz hasonlít, a görög PAOK-ban pedig pályára léphettem a rájátszásban, ami óriási élmény volt.

˜– Nem tudott elszakadni az olasz élvonaltól, többször visszatért.
˜– Persze. Ha a Modena hív, mindenképpen el kell fogadni az ajánlatát. A röplabdában a Modena olyan, mint a fociban a Real Madrid vagy a Barcelona.

˜– Ázsiában mi vonzotta?
˜– Olyan országokban játszhattam – Dubai, Katar –, amelyek a legszebbek a világon. Rengetegen járnak oda nyaralni. A közeg is teljesen más, mint Európában. Ráadásul kapcsolatokat is tudtam építeni a távol-keleti sportolókkal.

˜– A pályafutását tekintve ön a legjobb példa arra, hogy ha valaki valamit el akar érni az életben, az sikerülhet.
˜– Igen, de azért szükség volt – mint általában – némi szerencsére is. De fontos még a sportág iránti alázatosság és kitartás. Sajnos ez sokakban nincs meg.

˜– Önben, úgy tűnik, megvolt, hiszen sokak példaképévé vált.
˜– Ha ez tényleg így van, annak nagyon örülök. Remélem, sok játékost tudok még motiválni, akik sikeresek lesznek a röplabdában. Azt tudom nekik tanácsolni, minél többet játsszanak külföldi bajnokságokban.

˜– A búcsúzáskor azt írta, „jön egy új fejezet”. Ez mit jelent pontosan?
˜– Szeretném másik sportágban kipróbálni magam. Ez pedig a Formula–1, amit már gyerekkorom óta nagyon szeretek. Nagyon vonz benne, hogy szinte minden héten másik országba utazhatok.

˜– Ezzel nagyon meglepett. Beül az autóba és versenyez?
˜– Bárcsak… Egy osztrák céggel kötöttem megállapodást, de még nem beszélhetek róla bővebben. Amúgy is túl magas lennék pilótának, nem férek bele egy autóba sem.

˜– Kinek szurkol?
˜– Hamiltonnak, de Russellt is szeretem. Talán nem meglepő, hogy a tavaly visszavonuló Räikkönen stílusa sem állt messze tőlem…