Röplabda: Koch Róberttel kijuthatunk az Eb-re! – Pesti Marcell

– Sokan keresték telefonon, hogy gratuláljanak a Holland Kupa-győzelemhez?
– Még másnap is – mondta boldogan Pesti Marcell, aki a Lycurgus Groningen játékosaként hétfőn hódította el a trófeát. – A legtöbb üzenetet Magyarországról kaptam, többek között a korábbi csapattársaimtól, de a világ különböző pontjairól gratuláltak a barátaim és a rokonaim.

– A negyedik játszmában kilenc mérkőzéslabdát hárítottak, mielőtt megnyerték a szettet, majd az ötödik felvonásban a mérkőzést is. Hogy élte meg?
– Magam sem tudom, önkívületi állapotban játszottunk. Emberfeletti teljesítményt nyújtott mindenki a pályán és azon kívül is, egyszerűen nem tudtunk hibázni.

– Hasonló érzés kerítette hatalmába gyerekkorában is, amikor megszerette a röplabdát?
– Mondhatni. Hatéves koromban kezdtem el érdeklődni a sportág iránt, amikor az akkori általános iskolámban Nagy Péter edző megkeresett. Később abba akartam hagyni a röplabdát, mert más sport is érdekelt, de az ő szavára hallgatva folytattam.

– Mit mondott?
– Látta, hogy rengeteg energiát fektettem a röplabdába, ezért úgy vélte, Magyarországon a korosztályomban a legjobb leszek. Szerencsére hallgattam rá, és most ott tartok a karrieremben, ahol kell.

– Eszébe jutnak még a mondatai?
– Még szép – nevet –, azok a szavak az egész pályafutásomat végigkísérik, sohasem fogom elfelejteni.

– A család támogatta a döntését, azt, hogy a sportra összpontosít?
– Teljes mértékben. Nem voltam jó tanuló, és bár mindig kérték, hogy ne szorítsam háttérbe a tanulást, tudták, hogy a röplabda az én jövőm.

– A Kecskeméttel 2019-ben Magyar Kupát nyert. Hogyan emlékszik vissza arra a fináléra?
– Óriási élmény volt, már csak azért is, mert a döntő legjobbjának választottak.

– Tartja még valakivel a kapcsolatot az akkori csapattársai közül?
– Többükkel is, Gacs Dániellel jó barátok vagyunk, vele rendszeresen beszélek.

– Mit szóltak ahhoz, hogy külföldre igazol?
– Dávid Zoltán, az akkori vezetőedző már érezte, hogy szeretnék előrelépni a karrieremben. Látta, hogy az utolsó években már nehezen találtam a motivációt, egy kicsit besokalltam, mindenképpen váltanom kellett.

– Több társa is önnel tartott?
– Nem, egyedül vágtam bele. Nem mindenkinek adatik meg, hogy a hazáján kívül játsszon, megfelelő hozzáállás kell hozzá. Az sem baj, ha valaki nem vág bele, és helyette szeretne egyetemre járni vagy valamilyen szakmát tanulni.

– Kétezerhúszban a szlovén OK Hoce előrelépésnek bizonyult?
– Kezdetnek teljesen jó volt. Sok játékidőt kaptam, amiből mindig próbáltam kihozni a maximumot. Az első helyen álltam a pontlistán, és én ütöttem a harmadik legtöbb ászt a mezőnyben.

– Hogyan került képbe Hollandia?
– Mivel a csapatom nem indult az első osztályban, én pedig jobb ajánlatra vágytam, nagy örömömre tavaly nyáron jelezte a menedzserem, hogy a holland Lycurgus érdeklődik irántam, én pedig boldogan éltem a lehetőséggel.

– Hogy látja Groningenben a jövőjét?
– Nem zárkózom el semmitől, szívesen kipróbálnám magam egy szinttel feljebb, egy erősebb bajnokságban. Nyilván a válogatott mérkőzések is hatással lehetnek rá, hogy mennyire keltem fel az érdeklődést.

– Mi a nagy álom?
– Nem tűzöm ki célként valamelyik topbajnokságot, mindig az adott teljesítményemhez képest szeretnék feljebb jutni. Ha előre meghatározom, hogy öt éven belül nekem az olasz bajnokságban kell játszanom, viszont akkorra még nem tartok ott, az frusztrációhoz vezethet.

– Szerencsére a magyar válogatottal kapcsolatban ez a veszély nem fenyeget, hiszen Koch Róberttől meghívót kapott az Európa-ligára készülő keretbe.
– Nagyon várom már a mérkőzéseket, mert azt látom, hogy Robival a magyar férfi röplabdázás újra sikeres lehet. Ha mindenki egészséges, évről évre egyre magasabbra juthatunk.

– Európa-bajnokságra is kijuthatunk?
– Optimista vagyok, szóval egyértelműen igen!