Röplabda: Büszke és hálás vagyok! – Kersch Ferenc

– Ha már a kézilabda világából érkezett a röplabdába, mi a véleménye a Fejér-B.Á.L. Veszprém és a Ferencváros csoportkörbe jutásáról az Európa-ligában?
– A hazai sportág szempontjából is előremutató eredmény született – felelte lapunk kérdésére Kersch Ferenc, a Magyar Röplabdaszövetség új elnöke. – Mindkét csapat fiatal játékosokra épít, ezzel pedig példát mutat a többi hazai együttesnek is. Kétezertizennyolc óta Nemzeti Kézilabda Akadémia sportigazgatója is vagyok, nálunk is ugyanez az elképzelés, vagyis minél több saját nevelésű magyar játékos játsszon a klubnál, ez a jövő.

– Röplabdában is ugyanígy látja?
– A kézilabdában hamarabb elkezdődött egy komolyabb utánpótlásképzés, ráadásul hamarabb csatlakozott a tao-hoz a sportág, ezért előrébb tart. Az utánpótlás-válogatottak eredményei az elmúlt években ugrásszerűen megnőttek, mindez pedig annak köszönhető, hogy a Magyar Kézilabda-szövetség különböző programokat indított a számukra. Ez a folyamat a röplabdában még nem kezdődött el, de fontos, hogy minél több fiatal minél több lehetőséget kapjon a felnőttek között is.

– Önt fiatalon egyből beszippantotta a kézilabda?
– Örök szerelem mind a mai napig! Korábban tizennyolc évig kézilabdáztam az NB I-ben, de szerepeltem a főiskolai válogatottban is. Kétezerben játszottam az utolsó hivatalos mérkőzésemet, ezután dolgoztam a szövetségben, négy éve pedig a Nemzeti Kézilabda Akadémia sportigazgatójaként dolgozom. Vagyis nem tudom elképzelni az életem a kézilabda nélkül.

– Ezek után hogyan lesz mégis valaki éppen a Magyar Röplabdaszövetség elnöke?
– Korábban sportjoggal is foglalkoztam, ezért több klub, egyesült és szövetség is megkeresett. A birkózó és az evezős szövetség mellett az MRSZ is a segítségemet kérte a szabályalkotások, a szerződések és az ilyenkor szokásos ügyek kapcsán. Amikor kiléptem a kézilabdaszövetségből, akkor a röplabdások szerették volna, ha több munkát vállalok, én pedig igent mondtam. Már négy éve dolgozunk együtt, nagyon befogadó, baráti a közeg.

– Ráadásul éppen akkor „csöppent bele” a hazai röplabdába, amikor a női válogatott is jól szerepelt, egy évvel később pedig Eb-t rendeztünk.
– Ennek ellenére annyira kevés ismeretem volt a sportágról, hogy nem tudtam volna felsorolni fejből az Extraligás csapatokat... Azt viszont furcsálltam, hogy a világon, de főleg Európában maga a sportág népszerűbb, mint a kézilabda, mégis hazánkban utóbbi a sikeresebb.

– Az elmúlt négy évben azért sok minden történt...
– Ez így van, köztük az egyik legfontosabb, hogy tavaly elfogadták a sportág hosszútávú, tizenkét évre szóló stratégiáját, amelyen nagyon sokat dolgoztunk. Meghatároztuk benne azokat az akcióterveket, amelyekkel a röplabda itthon még sikeresebb és népszerűbb lehet.

– Azt mondta megválasztása után egy interjúban, hogy váratlanul érte a felkérés. Nem is voltak korábban ilyen ambíciói?
– Eszembe sem jutott. Amikor Kovács Ferenc lemondott az elnöki tisztségről, akkor megkértek arra, hogy segítsek megfelelő embert találni a helyére. Azok a tárgyalások végül meghiúsultak, de arra nem számítottam, hogy engem kérnek fel. Igazából nem vagyok jó elnökalkat.

– Miért nem?
– Ez a pozíció protokolláris. Díjátadókon, sajtórendezvényeken, tárgyalásokon kell részt venni, illetve azokat megszervezni, én ennél sokkal operatívabb vagyok. Ezért azt mondtam kollégáimnak, hogy amíg nem találunk olyan személyt, aki többet tud tenni a röplabdáért, addig vállalom ezt a tisztséget. Az én tudásom inkább az ügyvezető pozíciót testesíti meg.

– Ezek szerint izgul az új feladatoktól?
– Inkább büszke és hálás vagyok. Büszke vagyok, mert azt érzik rajtam, hogy a sportág hiteles embere tudok lenni. Hálás pedig azért, mert bár tudják rólam, hogy a kézilabdából jöttem, ennek ellenére méltónak találtak a feladatra.