Ifj. Nagy Péter: Szeretnék még többet adni a férfi röplabdának

– Három héttel ezelőtt irányította utoljára a MAFC-BME csapatát, a Pénzügyőr ellen, csütörtökön pedig kinevezték a férfiválogatott élére. Mozgalmas időszakon van túl...
– Az biztos – vágta rá ifj. Nagy Péter, aki először irányíthat nemzeti csapatot. – A bajnoki címvédő elleni találkozónak szimbolikus jelentése volt, hiszen ekkor lépett pályára utoljára a régi csapat, bennem és a játékosokban is sokféle érzés kavargott. Váratlanul ért minket, hogy profi együttesünk széthullik, nem is voltunk rá felkészülve, ám azóta már volt időm átgondolni a történteket.

– És mire jutott?
– Egyszerűen csak történt, ami történt... Nehéz helyzetbe került a klub, változtatni már nem tudunk a múlton, és szerencsére néhány nappal később már én is azon gondolkoztam, hogyan tovább.

– Ekkor ajánlották fel önnek a férfiválogatott kapitányi posztját. Váratlanul érte vagy azért számított rá?
– Mindenekelőtt rendkívül megtisztelő volt a felkérés, amit örömmel el is fogadtam. Mielőtt még személyesen beszéltem volna Ludvig Zsolttal, a Magyar Röplabdaszövetség főtitkárával, hallottam pletykákat, melyek szerint én is a jelöltek között vagyok.

– Azonnal igent mondott?
– Nem, soha senkinek nem mondok igent elsőre, szeretem alaposan átgondolni a döntéseimet, ezúttal is így volt. Elképzeltem magam a válogatott kispadján, hagytam, hogy a feltörő képek és érzések áthassanak, ezután hoztam meg a végső döntésemet.

– Hogy tekint a szövetségi kapitányi posztra?
– Nagy kihívásként. Lényegesen más lesz, mint egy klubcsapatot irányítani, már csak azért is, mert a nemzeti csapatnál kevesebb idejük van a játékosoknak az összeszokásra. Ugyanakkor fontos, hogy mindenki élményként tekintsen arra a lehetőségre, hogy a magyar válogatottban játszhat, ezáltal pedig könnyebb dolgom lehet, hiszen motivált játékosokkal dolgozhatok együtt.

– Ez a megbízás azt is jelenti, hogy a játékosmúltja mellett az elmúlt években edzőként elért eredményeit is nagyra értékelik.
– Így igaz, a szövetségi kapitányi állás nem jár akárkinek, bár három és fél év rövid idő egy edzői pályafutásban, ezért is ért váratlanul, hogy engem kértek fel.

– Szóval bizonyítani szeretne?
– Pontosan, szeretnék jó munkát végezni. Még többet adni a férfi röplabdának, amitől előreléphet.

– Egyáltalán nincs könnyű helyzetben, hiszen az elmúlt években egy Ezüst Európa-liga-bronzérmen kívül nem sokat tud felmutatni a szakág. Mélyről kell visszarántani a hazai férfi röplabdát.
– Ezért sem vesztegetem az időmet arra, hogy azon sajnálkozzak, mi történt korábban. Innentől már arra koncentrálok, hogyan tehetem sikeressé a férfi szakágat, olyan emberekkel veszem magam körbe, akikkel közösen kialakított rendszerben jól együtt tudunk működni.

– Dolgoznak már a fogaskerekek?
– Azért annyira még nem vetettem bele magam a munkába. Vannak elképzeléseim, de ezek majd csak a következő hetekben forrják ki magukat.

– Az elmúlt években egyre több fiatal került be a nemzeti együttesbe, ön is fontosnak tartja a frissítést?
– Ez természetes folyamat. Néhány évvel ezelőtt már látszott, hogy elkerülhetetlen a változás, szükség volt a fiatalításra, hiszen az eredmények elmaradtak. Fontos, hogy azok a fiatalok, akik a klubcsapatukban folyamatosan pályára lépnek, a válogatottban is lehetőséghez jussanak.

– Az egyetlen Bajnokok Ligája-győztes magyar röplabdázónak a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztja mérföldkő?
– Mindenképpen. Amikor klubcsapatnál dolgoztam, szerettem volna a saját kis együttesemet minél magasabb szintre emelni. A nemzeti csapatnál ugyanez a célom, ugyanakkor nem egy ember feladata a sportág megmentése. Olyan együttest szeretnék kialakítani, amelyben élmény lesz játszani, és olyan játékosok alkotják, akik mindent megtesznek a győzelemért.