Ami a legfontosabb: a Vasasnak nem kell Volgográdba utaznia (egyelőre&), s tolódik a testvérpárharc (Steinmetz Ádám kontra Barna), plusz Kásás Tamás magyarországi látogatása (egyelőre&). A szombaton, késő este megtartott nápolyi sorsoláson ugyanis a Volgográdot és a Posillipót rendelte egymás ellen a sors, míg a Vasasnak a három lehetséges ellenfél közül tán a legideálisabbnak számító Sabadell jutott.

A Vasas a hatodik percben ledolgozta hátrányát. Joggal teheti fel a kérdést a kedves olvasó: miről beszélnek, hát nem nyert idegenben is a Somossy-csapat? Nyert, persze, hogy nyert, 54-re diadalmaskodott, mégis&

"Meglepődve láttam a szombati újságban a számba adott nyilatkozatot, ugyanis én olyat, ami megjelent, nem mondtam az Újpest elleni meccset követően."

Egy horvát csapat ellen öt perccel a befejezés előtt háromgólos vesztésre állni  ez az a szituáció, amelyben csak egy dolog hiányzik: az utolsó kenet. Ehhez képest a Dominónak sikerült a feltámadás. Persze kellett hozzá némi segítség, ha nem is mennyei, de&

"Látszólag én hülye vagyok, a lányok tehetségtelenek, de a két csapat lehetőségei között fényévek vannak"  mondta Pálinkás Tamás, a Vasas edzője, a Dunaújváros elleni meccs után.

A zöld-fehérek centere Tóth László a záró negyedben is futószalagon szállította a kiállításokat, míg Hosnyánszky hálószaggató gólokkal vétette magát észre. A 28. perc elején 76-os állásnál Tóth László közeli lövését bravúrral hárította Barát.

Még mielőtt rávinne bennünket a hajlam, hogy egyértelműen kijelentsük, itt nem lehet probléma, hiszen idegenben is nyert a Vasas, álljunk meg egy pillanatra. Álljunk meg, ne altassuk el magunkat, rögzítsük, igen is, kőkemény meccs vár a KEK címvédőjére a Jadran ellen.

Majd egy évtized mérlege nem túl jó: 1994-et és 2002-t leszámítva a Mladostnak jött ki jobban a lépés a magyarok ellen, nyolcból hatszor a zágrábiak zárhatták elégedettebben a párharcokat. Természetesen idén sem úsztuk meg az európai kupahistória legeredményesebb egyletének látogatását: szombaton a Domino-BHSE vendége lesz a zágrábi szuperkompánia.

Többperces vita keveredett abból, hogy jár-e négyméteres Zentai ellen, mert három hibájával is visszajött. A feszültség majd szétfeszítette az uszodát, s végül ez a perpatvar lett záróakkordja a péntek esti háborúnak. A fehérruhások viszont ismét bebizonyították, hogy lenne min elgondolkozni  Gerendás György ezt is megtette helyettük a végső dudaszó után a zsűriasztalt csapkodva.

Következik a szokványos Mladost-látogatás: 1994 óta mindössze egyetlen európai kupaidény akadt (a 95-ös), amikor minden idők legeredményesebb klubcsapata, a hétszeres BEK-győztes zágrábi együttes nem játszott hivatalos meccset Budapesten.

Jó az asztaltól felállni, sípot ragadni, végre edzést vezényelni. Voltaképpen ez jelenti az edző számára a munka igaz örömét, nem pedig az állandó egyeztetés, a folyamatos adminisztráció, a papírhalmazok közötti turkálás. Mint tudjuk, a kapitányi poszt sajátossága, hogy a vezír az esztendő nagy részében szervezkedéssel, nézelődéssel, várakozással teli időszakot él, hogy aztán mikor végre eljő az idő, energiákkal feltöltődve irányítsa fiait.

Ez brutális volt: 50-val nyitott a Domino! A második negyedben két előnyből szerzett góllal Kiss Gergely  még ha esetleg időlegesen is  átvette a vezetést a góllövőlistán. Ez volt a mérkőzés legérdekesebb kérdése, a címvédő csapat ugyanis akkor dobott gólt, amikor akart, a hazaiak pedig igen szerencsétlennek mutatkoztak. A harmadik részben már az is megfordult az ember fejében, hogy kapott gól nélküli meccsre pályázik a bajnok, ám a 17. (!) percben mégis megszületett az első  idénybeli századik  OSC-gól, persze fórból. A végén kicsit lazított a Honvéd  Ofner is Szívós fülvédőjén& , de így is zavarbaejtően egyoldalú volt a mérkőzés.