Vilanova mindenek előtt a „csodálatos” öt esztendőt említette meg, amelyet az első csapat mellett tölthetett – négyben Pep Guardiola másodedzője volt, majd egy évig az utódja –, és amely bármely edzőnek az álmai beteljesülését jelentette. Viszont eljött az ideje, hogy szembenézzen életének egyik fontos döntésével, és a munka helyett minden energiáját a gyógyulásnak, a betegség leküzdésére szentelje – a kórt másfél éve diagnosztizáltak nála.
Az orvosok javaslatára döntött úgy, hogy a rá váró kezeléseket nem egyezteti össze a vezetőedzői munkájával, hiszen utóbbiban nem tudna százszázalékosan helytállni, márpedig azt a szurkolók és a klub is elvárja. Viszont továbbra is nagyon közel érzi magához a Barcelonát, és a legnagyobb örömmel dolgozik majd más beosztásban.
A tréner kitért közvetlen munkatársaira is, mint írta, „nem könnyű” elhagyni azt a csapatot, amelyet kivételes játékosok, kollégák, munkatársak, barátok alkotnak, akikkel közösen annyit felejthetetlen élményt élhetett át.
„Örökké hálás leszek mindenért, amit ők adtak nekem, és amiket elértünk.”
Vilanova a játékosok emberi nagyságát és futballtudását ismerve meg van győződve arról, hogy a csapat tagjai az új idény minden kihívásának maximálisan eleget tesznek majd. A tréner külön köszönetet mondott közvetlen feletteseinek, az elnöknek és a név szerint is megemlített sportigazgatónak, valamint a klub vezetőségi testületének, egyrészt azért, mert tavaly bizalmuk jeléül kinevezték vezetőedzőnek. Másrészt viszont azért, mert betegsége idején is minden támogatást és segítséget megkapott tőlük. Miként doktor Ramon Canaltól is, aki ugyancsak mellette állt.
„Tudom, hogy ezen a »mérkőzésen« nem egyedül játszom csak, s tudom azt is, hogy számíthatok a klub szimpatizánsainak a támogatására, ami segít nekem ezen a hosszú úton, mint ahogyan az már eddig is megtörtént” – utalt betegségére Vilanova, és mindjárt köszönetet is mondott mindezért a felé áradó szeretetért a Barca-drukkereknek és -klubtagoknak. Majd kitágította a kört a futballtársadalom, sőt az egész sportvilág vele együtt érző tagjai irányába. Futballszurkolóktól, edzőkollégáktól, kluboktól, neves sportolóktól, ismerősöktől és ismeretlenektől kapott bátorító szavakat, ami az ő és családja számára is megnyugvást jelentett.
„Nyugodt és erős vagyok, szembenézek a betegségem új szakaszával, és biztos vagyok abban, hogy végül minden rendbe jön. Nagyon nehéz pillanatok ezek számomra, ezért kérem a média megértését. Most már nem én vagyok a Barca edzője, békés nyugalmat remélek a magánéletemben, amire a családomnak is szüksége van most.”
Vilanova végezetül egyelőre nem nevesített utódjának kívánt minden jót és sok sikert a világ legjobb csapatának az élén. Majd a „mindenkinek nagyon köszönöm” mondattal zárta levelét.