Aranyba öltözött a lelátó népe (Fotók: Krasz Emil) |
Szokatlanul lassan telt meg szombat délután a Bernabéu-stadion, nem jellemzően kezdődnek a mérkőzések arrafelé délután négykor. Ez nemcsak a futballisták, hanem a drukkerek szervezetét is igénybe vette: kényelmes délutáni sziesztájukat vágta ketté a kora délutáni bajnoki. A stadion környéki utcákon persze hömpölygött a szakaszokban érkező nyolcvanezres tömeg, a járdákról egyre többen szorultak le az úttestre. Egy idő után a helyzet tarthatatlanná vált, és ahogyan az lenni szokott: a köz éber őrei a balesetet megelőzendő lezártak a közlekedés elől két utcaszakaszt is. Az út szélén lévő bárokból kifolyt a nép, a kikért frissítőkre és tapasokra hosszú perceket kellett várni. De előtte már azért is, amíg a pulthoz ért az ember. Utána meg azért, amíg fizetni tudott. Az árakkal egyébként sem szívbajos vendéglősök akár hat eurót is elkértek két pohár sörért... Közértben ezért tizenkét üveget is lehet kapni. Nem is tetszett ez annak a spanyol bácsinak, aki talán még Puskásékat is látta élőben játszani, de ettől még tudomásul kellett venni: más idők járnak, ez kérem már egy kicsit más Real Madrid! Mindenek előtt Cristiano Ronaldóé!
„Ez a délután más volt, mint a többi – mondta a portugál a találkozót követően. – Szerettem volna az Aranylabdát megosztani a szurkolókkal és minden Real Madrid-szimpatizánssal, ez egy nagyon szép pillanat volt. Egyszerre éreztem magam boldognak és izgatottnak. A szurkolók nagyon sokat segítettek nekem az elmúlt években. A mérkőzéseken és a stadionon kívül is, ami motivációt jelentett nekem, hogy még többet és jobban dolgozzak, és sikerüljön minél többször győznünk. Nagyon jól érzem magam, és szeretném, ha ez így is maradna továbbra is. Az Aranylabdából a klub minden alkalmazottja kivette a részét. Ez a díj mindannyiunké.” A parádés szurkolói koreográfiát egyszerűségében nagyon szépnek mondta, amiért külön is köszönetet mondott: „a madridisták megmutatták, hogy elismerik a munkámat”. A kimaradt ollózást nagyon sajnálta, és hozzáfűzte: a granadai kapus bravúrral hárított – ráadásul szerencséje is volt, hogy pont jól helyezkedett –, pedig pályafutása egyik legszebb találata lehetett volna. Talán majd legközelebb… |
A második felvonásban ellenben minden rutinja kevésnek bizonyult. A jeget az 56. percben ki más, mint az aranylabdás törte meg. A granadai Mohammed Fatau a félpályánál a földön maradt – erős színészi alakítás után –, és amíg fektében néha kikandikált a kibontakozó madridi akcióra, az addig jól záró és szerencsés vendégvédelem nem tudta hatástalanítani Cristiano Ronaldót. Egy lövő csel, majd a lövés, lényegében ennyi. Vezettek a hazaiak, jöhetett a portugál szokásos gólünneplése. Igen, ehhez már hozzászokott. Elengedte magát, abszolút ráismerhettünk: a könyörtelen ítélet végrehajtóra! Aki 74. percben ismét villant: remek passzal ugratta ki Marcelót, a brazil centerezését Karim Benzema váltotta gólra. Eldőlt a meccs. A Real mezőnyjátékosai egy futballista kivételével indultak a jobb oldali szögletzászló felé, köszönteni a gólszerzőt és az asszisztost. Cristiano Ronaldo nem vett részt a tömegjelenetben. Amíg társai lepacsiztak egymással, ő kimérten lépkedve megvárta, amíg a többiek járultak elé. Passza mestermunka volt – jégkorongban be is húznák a statisztikájába –, viselkedése azonban öntelt pojácára vallana alapesetben, ezúttal viszont teljes mértékben elfogadható. Ő már bizonyított annyit, és elérte azt a szintet, hogy ezt megjegyzés nélkül engedje meg magának. Ha ő szerzi a gólt, rohanjanak a társak hozzá. De amikor „csak” a találat előtti második assziszt az övé, akkor is járuljanak a király elé. Hogy is nézne ki a világ, ha minden uralkodó eszement futkározásba kezdene szimpla kis gólok után... Majd, ha az övé, na akkor lesz fieszta.
A meccs hátralévő részét a Real simán lehozza kapott gól nélkül. (Amint arról korábban beszámoltunk, idei hetedik tétmeccsét nyerte meg nullra!) Közben megállapíthattuk még, hogy már Pepe sem a régi – akadt olyan elővágott labda, amikor felugrás közben nemhogy könyökös helyezett volna el ellenfele arcába, éppen ellene szabálytalankodtak –, míg a csereként pályára lépő Jesé, Isco, Illaramendi ifjú trió valóban lendületet és színt vitt a Madrid játékába, kár, hogy a legnagyobb helyzetek is képesek voltak túlkomplikálni.
A lefújás után a közönség nem ünnepelte túl magát, a helyén kezelték a dolgot a szurkolók. Egy középcsapatot győztek le, maximum közepes teljesítménnyel. Igaz, simán, néhány villanással. A mixed zone-ban folytatódott a sajtómunkások élete, de a lefújás utáni első másfél óra(!) lényegében eseménytelenül telt. Illetve feltűnt néhány granadai játékos, de rájuk csupán elvétve páran voltak kíváncsiak a több tucat tévés, rádiós és írott sajtót képviselő médiamunkás közül. Aztán a húzónevek közül előbb Sergio Ramos, majd Cristiano Ronaldo tette tiszteletét. Előbbi közvetlenül, szinte már bratyizósan, utóbbi lazán, mégis kimérten viselkedett. A megjelenésük viszont tökéletes. Némi smink, haj belőve, mintha nem is futballmeccsen vettek volna részt nem is olyan régen, hanem legalábbis egy gálára mennének be a vörös szőnyegen. A spanyol és a portugál ruházata viszont nem a párizsi divatszalonokat idézte, előbbi lezser utcai viseletre szavazott, utóbbi maximálisan sportosra vette a figurát. Legalábbis a fehér ing és a fekete hátizsák erről árulkodott. A legtöbb időt a tucatnyi kamera kereszttűzében töltötték el, de jutott némi idő néhány rádiós kérdésre is. Az írott sajtó... Nos, ez a felejtős, szinte az átszálló kategória. Itt inkább sportkedvelők foglaltak pozíciót, egy autogram a szerencsésnek, Sergio Ramos pedig fiatal lányok koszorújában is pózolt. Cristiano Ronaldótól viszont be kellett érniük ezúttal egy félmosollyal. Talán majd legközelebb...